Megérkezés Londonba

Biztosan szép lehet keresztülutazni Európán akár közúton, akár vasúton, a többség Magyarországról azt hiszem, mégis inkább repülőgéppel érkezik. Londonnak öt reptere van. Magyarországról ezek közül négyre érkeznek gépek; A British Airways járatai Heathrow-ra, néhány Easy Jet járat Gatwickre, míg egyes Easy Jet járatok és a Wizz Air gépei Lutonra, a Ryan Air járatai pedig Stanstadre. Ha valaki máshonnan érkezik, vagy alternatív útvonalon, más légitársasággal, átszállással, akkor érkezhet London City-re is. Az öt reptér közül csak Heathrow és City fekszik Londonban, vagyis a helyi tömegközlekedéssel ezek érhetők el. A londoni közlekedésről lesz egy külön bejegyzés.

Gatwickről vonattal lehet bejutni a városba, a reptér honlapján erre a célra a Gatwick Expresst ajánlják, ez 30 perc alatt ér be London Victoria pályaudvarra, ami a belváros dél-nyugati kapujában van, különösen Westmister és Mayfair elérése egyszerű innen. A viteldíj egy felnőttnek egy útra jelenleg £18.90. Viszont, ugyanezen viszonylatban, ha az ember nem ragaszkodik az Express-hez, már £13.20-ból is megúszhatja, a Southern Railways gyorsvonatainak pedig csak 4-5 perccel hosszabb a menetideje. Olyat kell választani, amelyik csak East Croydon-ban es Clapham Junction-ben áll meg. A First Capital Connect vonatai egy másik belvárosi állomásra, London Bridge-re érkeznek. Innen a legkönnyebb a City és a West End elérése. Ezekre a vonatokra már £9.90-ért lehet jegyet venni, egy útra. Ezek is mintegy fél óra alatt érik el a céljukat, ha csak East Croydon-ban állnak meg. A vonatok elég gyakran járnak napközben, valamilyen vonat 10 percen belül biztosan indul a főváros felé.

Lutonrol nincs közvetlen vonat, innen a legtöbben busszal utaznak. A National Express (az egyik legnagyobb autóbuszos társaság) mellett működik néhány expressz járat is (Green Line, Easy Bus), ezeknek jóval rövidebb a menetidejük, 1 óra és 15-25 perc alatt elérik London belvárosát, szemben a NE több mint 2 órás menetidejével. A végállomás rendszerint London Victoria Coach Station, ami az ugyanezt a nevet viselő vasúti pályaudvar mellett van. A buszok megállnak még néhány helyen Londonban, mivel Luton északra van a fővárostól, elsősorban azoknak érdemes megnézni hol, akik észak vagy nyugat Londonba tartanak. A viteldíj egy felnőttnek egy útra £9.00 korul kezdődik. (Az Easy Bus £2.00-s ajánlatának nem kell bedőlni, azok az éjszakai járatokra vonatkoznak, amikor nem érkezik gép Magyarországról). Aki mégis a vasutat választja (ami még az átszállással is gyorsabb mint a busz), annak a Luton Airport Parkway vasútállomásra tartó buszra kell felszállnia, amit a First Capital Connect üzemeltet. Van egy pultjuk a terminálban, ott egészen Londonig (vagy bárhová az országban) meg lehet venni a jegyet. A buszozás körülbelül 5 perc a busz az állomás előtt tesz le, innen vonattal lehet továbbmenni Londonba. A buszok 5 percenként indulnak, és napközben a vonatok is sűrűn járnak. Összességében az út 45-50 perc, a szerelvények St. Pancras International pályaudvarra érkeznek. Ez is a belváros közvetlen közelében van, innen Camden, a Regents Park környéke és a város keleti fele érhető el a legkönnyebben. Némelyik vonat még néhány észak londoni állomáson is megáll mielőtt elérné a végállomást, némelyik pedig tovább is közlekedik a város déli része felé. Az ár Luton reptér és St. Pancras között £14.50.

Stanstadről szintén vonattal lehet bejutni a városba. A National Express East Anglia szerelvényei a Liverpool Street állomásra érkeznek, ami a belvárosban, konkrétan a City-ben található . Az ár £22.50 egy főre és egy útra, az utazás bő háromnegyed órát vesz igénybe.

Itt jegyezném meg, hogy aki nem csak kézipoggyásszal, hanem feladott csomaggal is utazik, annak érdemes végiggondolnia, hogy az olcsó fapados jegy, valóban olcsó-e? Tapasztalataim szerint, ha időben foglal az ember, egy menettérti repülőjegy a British Airways-nél megúszható £108-120-ból. Ugyanez a fapadosoknál £78-tol indul, de ugye itt hozzájön a poggyászdíj, ami £25-30 is lehet. Így máris ugyanott vagyunk árban, de pl. nem adnak ételt a repülés alatt, külön kell megvenni. Ráadásul jóval kényelmetlenebb. Itt most nem csak a több mint egy órás buszozásra gondolok a városig; egyetlen reptéren sem láttam még olyan kígyózó sorokat és annyi türelmetlen, ideges embert, mint Lutonon. Olyat is csak itt tapasztaltam, hogy a bőröndszállító kiskocsi használatáért fizetni kell. Itt tipikusan igaz a mondás, olcsó húsnak híg a leve.

Heathrow a világ második és Európa legforgalmasabb reptere, mégsem tartott soha fel óránál tovább eljutnom a metrótól a beszállókapuig vagy a géptől a metróig. Beleértve a bőröndfeladást/felvetélt (az utasfelvételt rendszerint online intézem), biztonsági ellenőrzést, útlevélkezelést. Eddig én legtöbbször BA-zel repültem, amikor júniusban megérkeztem, az 5-ös terminálra érkezett az Airbus. Azóta a budapesti járatok átkerültek a 3-asra, de igazából mindegy, bármelyikből gyorsan és egyszerűen ki lehet jutni. A tájékoztató táblák világosak, minimális angol tudással menni fog mindenkinek. Az Egyesült Királyság nem része a schengeni övezetnek, így itt természetesen van útlevélkezelés. A hozzá tartozik, hogy az útlevelem új fajta, biometrikus azonosítóval ellátott, így használhatom a fast lane-t, ahol egy automata scanner és egy kamera segítségével azonosítanak. Hiába, a határőr is helyettesíthető technikával. Aztán csomagfelvétel, majd irány a kijárat, London vár.

View London Airports in a larger map

A fővárost öt reptér szolgálja ki, de ezek közül csak kettő található a városban.

Bevezető

Körülbelül egy évvel ezelőtt párom inspirált arra, hogy elindítsak egy blogot. Célom az volt, hogy bemutassam azokat a helyeket a nagyvilágban ahova sikerül eljutnom, illetve írjak választott otthonomról, Londonról és az itteni életről. A kezdeti lelkesedést egy idő után felváltotta az érdektelenség, igen, elhanyagoltam az írást. Némi gondolkodás után úgy döntöttem, szétválasztom a két témát. A jövőben tehát két blogot vezetek majd, ez a londoni élményeket, az itteni tapasztalatokat fogja bemutatni, míg a Franky goes to... című az utazásokról, nyaralásokról fog szólni. Tematikájában is lesz különbség a két blog között, ebben sokkal több lesz az informatív jellegű bejegyzés, míg a másik inkább személyes jellegű élménybeszámoló.

"Londonban a világ minden tájáról a legkülönbözőbb nemzetiségű emberek élnek, csak angolok nem." Unokatestvérem mondta ezt nekem utazásom előestéjén. Ennek már több, mint egy éve, egész pontosan 2011. június 4.-én léptem át az Egyesült Királyság határát, nem turistaként, hanem bevándorlóként. Most pedig úgy döntöttem, teszek egy kísérletet arra, hogy bemutassam a várost az én szememmel. Igyekszem a blogot úgy szerkeszteni, hogy izgalmas olvasmány legyen azok számára is, akik csak érdeklődnek a Brit Birodalom fővárasa iránt, ugyanakkor hasznos azoknak, akik rövidebb vagy hosszabb tartózkodást terveznek itt. Előre szólok, nem úgy fogok írni a városról, ahogy az útikönyvekben szokás. Én nem a Westminster apátság meg a Buckingham Palace építésével és történelmével fogom megtölteni az oldalakat, azt már nálam erre sokkal érdemesebb emberek megtették. Írni fogok viszont tapasztalatokról, emberekről, élményekről. A bejegyzésekben igyekszem ugyanakkor hasznos információkkal szolgálni azoknak, akik látogatást terveznek Londonba, és azoknak is akik itt kívánják folytatni életüket. Lesznek írások, amik kimondottan az utóbbi csoportnak szolnak majd.

Ha egy szóval kell jellemeznem Londont, azt mondom, sokszínű. Rengeteg kultúra, sokféle ember olvasztótégelye, tele kettősségekkel. Egy város, ahol egy kilométeren belül található

ez;

és ez;

ahol nem ihatsz meg egy sört az utcán;

de néhány unatkozó tinédzser napokig rettegésben tarthatja a várost;