Hogyan ne induljunk neki

Az alábbiakban közreadok egy estet, ami nem rég történt meg valakivel, akit csak nevezzünk A-nak. A fejleményeket Facebookon tette közzé az illető és a reakciói jól példázzák amit már az előző bejegyzésben is fejtegettem, hogy könnyebb másokban keresni a hibát, mint saját magunkban. Az alábbiakban idézem a fb-s posztot amit A tett közzé és két saját hozzászólását. A szöveget szó szerint idézem, a benne lévő helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal együtt;

a magyar kormàny meg megint megmutatta mennyit èr! A sajàt orszàgomba nem tudok visszajutni, itt tönkretettèk az àlmaim, ès a magyar követsèg annyit mondott, tudsz tölünk haza telefonàlni... Röhelyes az egèsz. Köszönöm Magyarorszàg!!!

UTÓLSÓ JELENTKEZÈS! ( A folytatàst mèg nem tom) A Doveri kikötöben probàlok egy fuvart szerezni haza, de minimàlisnàl is kissebb esèlyt làtok a sikerre! Valaki kisegítene 30£ al a kompjegyre hogy vègre kijuthassak ebböl a csodàs mekkàból?
màr csak el akarom hagyni ezt az àtkozott orszàgot... semmi màst!

Bocsánat, de nem tudom sajnálni az illetőt. Amit leírt az alapján elkerülhető lett volna ez a helyzet és a csalódás. Igyekszem sorra venni a hibákat amiket A elkövetett és remélem tanulságul szolgál másoknak, hogy ők ne kerüljenek ilyen helyzetbe.

1. HIBA; Teljesen felkészületlenül és tájékozatlanul vágott neki az útnak. Csak feltételezem, látott egy hirdetést, hogy munka Londonban, nyelvtudás nem kell, aztán utolsó megtakarított pénzét befizetve az ügynökségnek elindult, mit veszíthetek alapon. Én elhiszem, hogy végső elkeseredésében egy ember próbál minden lehetőséget megragadni, és ezzel nincs is baj, de attól még lehet ezt átgondoltan és ésszel csinálni. Hova megy az ember, milyen költségek fognak biztosan felmerülni, milyenek merülhetnek fel? Mit kell majd elintézni, mennyi idő mire munkába állhat, miből fog addig megélni, kire számíthat? Mielőtt valaki elköltözik egy országba, olvasson utána mindennek, ma már ez egyáltalán nem ördöngösség, tele van az internet információkkal. Rengeteg a hivatalos információs oldal is, de magyarul is lehet rengeteg tanácsot, beszámolót találni.

2. HIBA; Ez egyenesen következik az elsőből. Millióan millió helyen leírtuk, hogy Magyarországon regisztrált, magyarul hirdető és nyelvtudás nélkül munkát ígérő ügynökség ÁTVERÉS. Most komolyan, a csapból is az folyik, hogy a nyugat európai országok, köztük az Egyesült Királyság is folyamatosan szigorítják a bevándorlási szabályokat, már amennyire erre az EU keretein belül lehetőségük van, és próbálják elejét venni a kelet európai állampolgárok tömeges bevándorlásának és letelepedésének. Csak józan paraszti ész kell, hogy az ember belássa, egy ilyen szituációban sem az ASDA, sem az IKEA, sem a Tesco és egyébként egyetlen cég sem fog egy magyar nyelvű hirdetésben, magyar közvetítőn keresztül munkaerőt keresni. Ám ha a józan paraszti észnek híján is van valaki,  utána lehet olvasni, illetve kérdezni ezeknek az ügynökségeknek mielőtt valaki befizeti a spórolt pénzét. Így ki lehet kerülni az átverést, amelyre A a bejegyzésében hivatkozott.

3. HIBA; Pénz nélkül nekivágni. Ezt a részét nem is igazán értem, a szövegből úgy tűnik nekem, hogy A konkrétan egy fillér nélkül vágott neki a nagy kalandnak. Már a megérkezése napján egy hostel szoba áráért kuncsorog a fb.-n, november van, 20-25 fontért naponta már lehet találni szállást ilyenkor. Azt meg még az átverős ügynökségek is le szokták írni, hogy az albérletnél deposit-ot kell letenni, és előre fizetni legalább egy hetet. Felnőtt embertől joggal várnánk, hogy arra is gondol, hogy közlekednie (London egy kicsit nagy ahhoz, hogy mindenhova gyalog menjen) és ennie is kellene valamiből legalább ez első fizetésig. Nem tudom mire számított, hogy itt majd a munkáltató előbb fizet, aztán kell dolgozni? Mert más magyarázatot erre nem tudok. Esetleg úgy gondolta, hogy hát majd csak megszánják, és adnak neki egy szobát úgy, hogy majd fizet, ha lesz meló? Oystert meg majd kölcsönkéri a lakótársaktól, ha mennie kell valahova, kaját is tarhál majd, netán egyszerűen kilopja a hűtőből?  Ha van még valaki, akinek ezek megfordulnak a fejében, szólok, ez nem így működik. KELL a kezdőtőke, hogy mennyi az sok mindentől függ, mint ezt régebben már kifejtettem.

4. HIBA(lehetőség); Ezt nem tudom biztosan, de az is lehet, hogy A-t tényleg csúnyán átverték és lehúzták, esetleg erőszakkal elvették a pénzét. Ez esetben persze logikus volna a Scotland Yard-hoz fordulnia és feljelentést tennie, persze ehhez meg nyelvtudás kellene, és van egy olyan sejtésem, hogy A ennek is híján van. Itt jegyezném meg, hogy ezért sem érdemes magyar ügynökséggel kezdeni, mert bármi történik, lehetetlent jogorvoslatért folyamodni. Budapesten szép magyar nyelvű, fűt-fát ígérő pecsétes szerződéseket íratnak alá mindenkivel, amivel aztán az Egyesült Királyságban kitörölhetik a feneküket. Magyar állampolgár Magyarországon bejegyzett céggel Magyarországon kötött szerződést, a brit bíróságnak vagy rendőrségnek nincs illetősége ilyen ügyekben, így aztán semmit nem tudnak tenni, ha a fű helyett tüskebokor a fa helyett meg üszök várja az érkezőket.

5. HIBA; A magyar kormánytól várni a segítséget, és rinyálni, amikor nem kapja meg. Szögezzünk le valamit, a magyar követségeknek sehol sem faladata a magyar állampolgárok hazaszállítása, csak mert azoknak nincs pénzük. Ha valaki elveszíti az utazási okmányát, segítenek a pótlásában. Segítenek a hazajutásban pl. természeti katasztrófák, fegyveres konfliktus kitörése vagy eszkalálódása esetén, olyan esetekben, ha az érintett fuvarozó cég csődje miatt ragadnak külföldön magyarok, de ha valaki volt olyan felelőtlen, hogy a hazautazást fedező tőketartalék nélkül menjen el valahova, akkor miért is lenne a magyar adófizetők feladata az ő hazautaztatása? Már csak azért sem tesznek ilyet, mert ez komoly visszaélésekre adhatna lehetőséget, én pl. elmehetnék 2 hétre nyaralni Ausztráliába, csak odaútra véve jegyet, majd a nyaralás végén közölném a sydne-i magyar követségen, hogy nincs pénzem hazamenni, vigyenek haza.

Összefoglalva; A elindult tájékozódás, felkészülés, pénz és valószínűleg nyelvtudás nélkül, aztán megérkezése napján rájött, hogy az élet itt sincsen ingyen, illetve a pénz sem dől, csak mert ő magyar faszagyerek, hanem azért tenni is kellene valamit. Aztán persze önkritika gyakorlása helyett a magyar kormányt meg Magyarországot hibáztatja. Bár ezt a facebookra nem írta ki, de gondolom a Londonban élő magyarok is undok szemétládák, amiért nem segítettek neki szállással, kompjeggyel (mellesleg, ha át is jut Calais-ba, onnan Magyarország még elég komoly séta, pénz nélkül meg ott sem fog menni másképp). Süt a keserűség és csalódottság az írásaiból. "Csodálatos Mekka", "átkozott ország". Nos, Mekka innen 4800 kilométerre van és ha az volt az úti cél, akkor a másik irányba kellett volna elindulni. Az Egyesült Királyság nem hinném, hogy átkozott, London pedig szerintem valóban egy csodálatos hely. Csak egy kicsit kellett volna felkészültebben és tájékozottabban érkezni, és akkor A is valós képet alkothatott volna róla a helyett, hogy 24 óra alatt eldönti milyen rossz hely is ez.

Nyelvtudás és egyéb szükséges hozzávalók

Minden bizonnyal vegyes érzelmeket és heves reakciókat kiváltó poszt következik. Arról fogok írni, hogy szerintem milyen személyiségjegyek, tulajdonságok, tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy valaki sikeres és elégedett legyen egy idegen országban, illetve, hogy miért fontos a nyelvtudás, már akkor, amikor valaki felszáll a repülőre. Boncolgassuk előbb ezt.

Röviden annyit mondanék, hogy aki úgy gondolja, fölösleges angolul beszélni a kiköltözéskor, majd itt megtanul, az próbáljon meg Magyarországon egy hétig süket - néma analfabétaként létezni. Füldugókat be, külvilág zajait kizárni, senkihez nem szólni egy szót sem és nem olvasni. Semmit. Sem az áruház akciós ajánlatát, sem a hivatalban kifüggesztett hirdetményt, sem újságot, sőt, TV-t és rádiót is hanyagolni kell. Aztán így járjon el az ember dolgozni, már amíg van munkája, intézze a mindennapi ügyeit, vásároljon be, lehetőleg olyan helyen ahol előtte még soha sem, ahol nem ismeri a termékeket csomagolásukról. (Ne feledjük, a címkét nem lehet elolvasni). Ha a kísérletet igazán élethűvé akarjuk tenni, akkor utazzunk is el egy városba, ahol előtte még nem jártunk, vagy legalább is nem ismerjük, és tájékozódjunk, használjuk a tömegközlekedést (nem lehet senkitől kérdezni, az utastájékoztatást nem halljuk, az esetleges terelésekről az infókat nem lehet elolvasni), de ne csak a városházát meg az ismert helyeket próbáljuk megtalálni, hanem címeket, félre eső utcákat, hiszen ha majd egy albérletet vagy munkahelyet keresünk Londonban, azok sem feltétlen a London Eye mellett vagy az Oxford Circus-nél lesznek. Ugyanis, aki nem beszél angolul, annak pontosan ilyen lesz az Egyesült Királyságban élni. Könnyen belátható, hogy így gyakorlatilag lehetetlen bármit is elintézni, így nem fog munkát kapni, így a napi bevásárlás is kihívást fog jelenteni. Ez feszültté teszi az embert, kilátástalanná a helyzetet, amiben van. Természetes, hogy segítségért kiált, és ha nincs szerencséje, akkor aki meghallja, az kihasználja és átveri. A pszichológiai hatása sem elhanyagolható ennek az állapotnak, hiszen szinte mindenki hagy hátra valakit, családot, barátokat, az ő hiányuk eleve negatív érzelmi hullámokat generál. Ehhez hozzáadódik, hogy az ember nem képes új kapcsolatokat kialakítani, nem tud senkivel egy jót beszélgetni, közös programokat csinálni. Így lesz valaki magányos egy 8 milliós nagyvárosban. Ez pedig további frusztrációhoz vezet, és az ember szép lassan meghátrál, és, vagy boldogtalanul, beletörődve mindenbe robotként gyűjti a pénzt, hogy 4-5 év alatt összejöjjön a pesti lakás ára és visszaköltözhessen, vagy feladja, és pár hónap után visszaköltözik, keserűen, csalódottan, és teleír minden fórumot, hogy London (UK) milyen szar hely, mindenki undok, és a magyarok sem segítik egymást.

Ezzel el is érkeztünk egy másik gyakran felmerülő és sarkalatos kérdéshez, milyen a viszony a Londonban élő magyarok között, és valóban senki nem segíti a másikat? Nekem vegyes tapasztalataim vannak e téren, és mindjárt világos lesz, hogy mint annyi minden, ez sem fekete és fehér. Alaptétel, hogy minél elesettebb, gyámoltalanabb valaki, annál előbb próbálják meg átverni, lehúzni. Igen, volt olyan ismerősöm, akinek egy "kedves" honfitársa nagylelkűen felajánlotta, hogy 10 fontért megadja neki a telefonszámot, amelyen NI numbert lehet igényelni. Egy másik (angolul természetesen semmit sem beszélő) magyarnak a lakótársai segítettek bankszámlát nyitni, igaz amint lehetett beállítottak rajta egy szép kis folyószámlahitel keretet, és átutalták a pénzt maguknak. Szerencsétlen még azt sem értette, miért van mínuszban az egyenlege, nem hogy egy feljelentést meg tudott volna tenni a rendőrségen. Igen, vannak ilyen magyarok is Londonban, és előbb utóbb mindenki belebotlik egy ilyenbe. Kit tudnak ezek a férgek kihasználni? Azokat akik hagyják magukat. Aki képes magától utána nézni dolgoknak, percek alatt ingyen ki tudja deríteni azt a telefonszámot (ebben a blogban is benne van, néhány bejegyzéssel korábban). Ha beszéli a nyelvet, egyedül is tud bankszámlát nyitni, nem kell "segítség". Persze a saját hibáját ritkán látja be az ember, aztán amikor a magyar munkaközvetítő átverte és lehúzta, majd később rájön, hogy még 2-3 "jóakaró" ugyanezt tette, akkor egyszerűbb azt mondani, hogy a "kinti magyarok bunkók, nem tartanak össze, és kihasználják akit tudnak", mint azt, hogy "jó nagy barom voltam, hogy nyelvtudás nélkül kimentem és még ahhoz is hülye voltam hogy ne dőljek be minden ígéretnek".

Na jó, akkor fontos a nyelvtudás, de mégis mennyire kell angolul beszélni, ahhoz, hogy boldoguljon az ember? Szögezzük le, mindenki felejtse el milyen nyelvvizsgája, érettségije van angolból. Láttam már csillagos 6-ossal embereket akik nem tudnak megszólalni, és egy gyengébb akcentust már meg sem értenek, meg olyanokat akik soha semmilyen vizsgán nem voltak, de az első perctől kezdve képesek voltak érdemben kommunikálni. Ez egy nagyon nehéz kérdés, és személyiség, illetve intelligencia kérdése is, kinél mi az a szint, amivel már képes lesz boldogulni. Általánosságban azt mondanám, aki tesztelni akarja magát, nézzen meg egy filmet, sorozat epizódot, bármilyen műsort, amit előzőleg még nem látott, angolul, felirat nélkül. Ha nagyjából megérti miről volt szó, akkor készen áll. Nem kell minden szót érteni, nem kell tökéletesen érteni a mondatokat, de ha felfogja a lényeget (ezt könnyű ellenőrizni, ha utána megnézi újra felirattal vagy magyar szinkronnal), akkor jó eséllyel boldogulni fog. Persze ezt sem lehet garanciának tekinteni, de egy valamit érdemes tudni. Míg a gyenge próbálkozást is értékelik egy beszélgetés során, addig a nyelvtudás teljes hiánya esetén gyakran elutasító lesz a beszélgető partner. Ez pedig egyáltalán nem mindegy, ha valaki éppen útba igazítást, tanácsot kér, vagy hivatalos ügyet próbál intézni. Ha egyáltalán nem beszél valaki angolul, könnyen rövidre zárják a "beszélgetést", azzal, hogy "Sorry, I  don't understand you, please speak English". (Sajnálom, nem értem önt, kérem beszéljen angolul.) Ezzel szemben, ha van egy alap, amire lehet építeni, ha valaki próbálkozik angolul megértetni magát, az esetek nagy többségében a másik fél is toleráns lesz, egyszerűbb mondatokkal, lassabban beszél. Persze türelmetlen és bunkó emberek itt is élnek, de a többség nem ilyen.

A nyelvtudás bár talán a legfontosabb, de nem az egyedüli hozzávaló a sikeres és boldog londoni élethez. Szükség lesz még egy nagy adag kompromisszum készségre és toleranciára is. Viszonylag kevesen érkeznek ide úgy, hogy van egy lakásuk, házuk, esetleg a cég bérel nekik. Jobb esetben rokonnal, barátokkal, de sokszor idegenekkel kell osztozni az albérleten. Kicsit olyan ez mint a kollégium, mindenkinek alkalmazkodni kell egy kicsit, és aki erre képtelen, annak pokol lesz így élni. Tolerancia azonban nem csak otthon szükséges, ebben a városban rengeteg különböző ember él, mindenkiben van valami, ami másoknak nem szimpatikus, szeretni nem kell, de elviselni kötelező.
Maguknak való, zárkózott embereknek szintén nehezebb lesz, egyrészt, mert itt soha nem lesz igazából egyedül, tehát valószínűleg a személyes tér hiányozni fog, másrészt egy nyitottabb ember könnyebben létesít új emberi kapcsolatokat, így kevésbé érzi majd magányosnak magát. Ismerek egy két zárkózottabb embert, akik hónapokig bírták, majd visszaköltöztek Magyarországra, pedig mindenük megvolt, jó állás, saját albérlet, de volt aki még úgy sem bírta, hogy a párja is vele volt Londonban.
Aki nem bírja a tömeget és a nyüzsgést, annak Londont semmiképen nem javaslom. Magyar ember számára, aki még nem járt ilyen léptékű városban, gyakorlatilag elképzelhetetlen ez az embermennyiség. Nagykörút péntek este szorozva 5-tel az körülbelül megfelel egy átlagos hétköznapnak az Oxford Streeten. Aki járt már a budapesti metróban az augusztus 20.-ai tűzijáték után, az tudja, mire számíthat egy átlagos hétköznap reggel Victoria-n. Aki úgy érzi, ezt nem tudja elviselni, annak mindenképpen valamelyik vidéki várost javasolnám.
Alkalmazkodni kell, és elfogadni a változásokat. Ez egyszerűnek tűnik, de nem mindenkinek az. Aki megszokások rabja, és nehezen alkalmazkodik, annak nem lesz könnyű. Változnak a lakótársak (az első házban ahol laktam, hat hónap után én voltam a rangidős), munkahelyek, és az egész költözés egy nagy változás.
Önállóság. Javaslom, hogy mindenki próbálja ki magát otthoni terepen ezen a téren. Elköltözni a szülőktől, nagyitól, lakást bérelni, szerződést kötni, számlákat fizetni, szolgáltatókkal levelezni, bevásárolni, mosni, vasalni. Ha ez otthon már megy segítség nélkül, akkor érdemes önálló életet kezdeni külföldön. Vannak emberek, akik bár beszélik a nyelvet, akarnak és valószínűleg tudnak is dolgozni, csak éppen még egy 8 mondatos szöveget sem tudnak értelmezni magyarul. Az alábbiakat párom blogjáról idézem;

"Pár napja feltettem 3 londoni magyar csoportba a hirdetést:
 
Sziasztok! 

Szeptember 2-től felvétel lesz a Disney-ben ( Oxford Street ). Lassan jön az őrültek háza, kezdik a karácsonyi kisegítők felvételét. Akit érdekel jöjjön be a boltba, kérjen jelentkezési lapot, hozzon önéletrajzot és kísérő levelet amiben leírja miért szeretne a Disneyben dolgozni. Angoltudás kell, mivel eladókat keresnek. 

A szerződés 3 hónapra szól, de akik jól dolgoznak, ráadásul még sokat rá is érnek, őket megtartják karácsony után is. (Én is így kezdtem tavaly októberben.) Ami még lényeges lehet, hogy heti 8 órás szerződést adnak, de ha sokat érsz rá, akkor hívnak (én heti átlag 32 órát dolgozom) és 3 hétre előre megmondják a beosztásod. Van éjszakai műszak is.
Páran lájkolták és kaptam 3 üzenetet ezzel kapcsolatban:
1.)

szia,

Érdeklödni szeretnék a kereskedelmi eladói állással kapcsolatban kereskedelmi végzetséggel és tapasztalattal rendelkezek, beszélek angolul. eltudom küldeni a resume és referenciával is rendelkezek tudnál több informáciot és egy emailt kuldeni ahova eltudom kuldeni a resume-t . Elöre is köszönöm. Viki

Fogalmazni nem tud és mint írtam be kell jönni az üzletbe. Mellesleg milyen információra kíváncsi még? A menedzser TB számára? Ennyi info nem elég?

2.)

Szia

Ne haragudj, hogy így ismeretlenül rád írok, csak láttam itt Facebook-on, hogy a Disney-ben dolgozol, ahol hamarosan felvétel lesz. Én full time-os munkát keresek, napi 8 órát szeretnék minimum dolgozni. Jlenelge van munkám, 7 órés naponta, de szeretnék váltani. Keresnek oda hozzátok így full time-ba is embereket?

Bocsi a zavarásért és küzsi előre is a választ: Barbi

Te full time munkát keresel én meg leírtam, h heti 8 órás szerződés van, ha sokat ráész és jól dolgozol akkor hívnak. Ennyi. 

3.)
Szia,, Engem erdekelne a Disney's munka. Vigyek be cv-t a boltba szemelyesen ? tudsz mondani bovebbet? Koszonom szepen, udv, Reka"

 Azt hiszem, világos miről beszélek.

Végül, de nem utolsó sorban, el kell fogadni, hogy ez nem Magyarország. Sokan kiköltözés után teleírják a facebookot meg fórumokat kérdésekkel, hogy hol lehet Londonban magyar fodrászt, kozmetikust, orvost, ingatlanügynököt, stb. találni. Lehet, legfeljebb utazni kell egy kicsit többet. Lehet mindig magyarokkal együtt lakni, lehet olyan munkahelyre menni, ahol magyarok a kollégák, csak hosszútávon nem biztos, hogy ez jó taktika. Egyrészt a lehetőségek leszűkülnek, ha mindent ami a nem magyar kivonunk az egyenletből, másrészt így nincs az ember rákényszerítve, hogy használja az angolt. Márpedig, minél többet és minél több szituációban beszél valaki angolul, annál gyorsabban fog ragadni rá a nyelv. Ha valaki mindig mindenből magyart szeretne, akkor megtagadja magától a sokszínűséget, a lehetőségeket, hogy megismerjen valami mást, valami különlegeset., pont annak nem lesz részese, ami London és a londoni élet lényegét jelenti. Kirekesztett lesz a városban, amely mindenkit befogad.