Hosszú szünet után rögtön egy rendhagyó poszt következik. Nem praktikus tanácsokkal, nem élménybeszámolókkal, hanem egy kis elmélkedéssel. Hosszú lesz, helyenként talán száraz. Az utóbbi hetekben, hónapokban másról sem lehet hallani, csak a menekültek kérdésről, hát úgy döntöttem, szentelek a témának egy bejegyzést itt. Egyrészt, mert van véleményem, és szeretném leírni, másrészt, mert Londonban élve belelátok olyan dolgokba, amelyekbe egyetlen olyan ember sem, aki Magyarországon élte le eddigi teljes életét. Itt a más vallású, kultúrájú, bőrszínű emberek nem néhány (tíz)ezren, hanem millió számra élnek és nem évek, esetleg évtizedek, hanem generációk óta. Ennél fogva sok olyasmi történt, történik itt, ami Magyarországon elképzelhetetlen. Előre leszögezném, hogy az írás nem szolgál semmilyen politikai progaprandát, nem promotál semmilyen ideológiát, egyedül azt tükrözi, én hogyan látom a kérdést.
Kezdjük rögtön a fogalmak tisztázásával, mert a magyar közvélemény és média úgy tűnik totális képzavarban van, és szinte szinonímaként használja a bevándorló és a menekült szavakat, holott igen nagy különbség van közöttük. Bevándorló az, aki önszántából elhagyta szülőföldjét és elköltözött egy másik országba, hogy ott huzamosabb idejék éljen, vagy letelepedjen. Én is bevándorló vagyok az Egyesült Királyságban, az is maradok mindörökké. Még ha meg is kapnám a brit állampolgárságot, akkor is bevándorló lennék, mert nem itt születtem. A bevándorló a hivatalos határátlépő pontokon, legálisan érkezik az országba, ha nem így tesz, és elfogják, akkor kérdezés nélkül kitoloncolhatják, mint ahogy azt sokszor meg is teszik. Bevándorló lehet valaki a jobb életkörülmények, a jobb klíma, a ropogósabb perec, a hidegebb sör, gyakorlatilag bármi miatt. Szabad akaratából, önkéntes döntés alapján hagyja el a szülőföldjét és tudatosan választ más élőhelyet. Persze ott is meg kell majd élnie valamiből, ha csak nem dúsgazdag valaki, akkor dolgozni fog, céget alapít, vagy éppen segélyen él. Az tehát, hogy a bavándorló elveszi a munkát, előfordulhat, más kérdés, hogy ha egy benszülött elől a bevándorló (honos) szakképzettség, nyelvtudás és kapcsolatok nélkül el tudja venni a munkát, akkor a benszülöttben van a hiba.
Ezzel szemben a menekült, mint neve is mutatja, menekül valami vagy valaki(k) elől. Veszélyben érzi az életét a szülőföldjén, és ezért hagyja el. Nem önszántából, hanem kényszerből. Menekülhet háború elől, lehet politikai vagy vallási üldözött, a lényeg, hogy kényszer hatására hagyja el a hazáját. Ez nagyon fontos különbség, mert két ember ugyanabból a faluból homlokegyenest ellenkező módon viselkedhet. Aki szabad döntés alapján telepszik le valahol, az jó eséllyel képes és hajlandó elfogadni annak az országnak a másságát, a kulturális, vallási, stb. künöbségeket. Ha nem tetszik neki amit tapasztal, bármikor visszatérhet. Akinek viszont nincs hova viszamenni, aki kényszerből szakadt el a megszokott közegéből, az frusztrált lesz, kisebb eséllyel illeszkedik be. Pontosan ezek az emberek azok, akik, bár a leginkább kellene hallgatniuk és hálát adni a befogadó országnak, követelőzni kezdenek. Ismerek muzulmánokat, olyat is aki bevándorolt, olyat is aki menekült. Előbbiek toleránsak, elfogadják, hogy ez egy bő 1000 éve keresztény ország, más értékrend szerint élünk, és megelégszenek azzal, hogy korlátozás nélkül gyakorolhatják a vallásukat. Utóbbiak meg folyamatosan hallatják a hangjukat, elégedtelnekdnek, bevezetnék a sharia törvényeket Londonban. Előbbiek, bár maguk nem esznek, mert ramadan van, étellel kínálnak engem, ha közös programunk van, utóbbiak fel vannak háborodva, hogy én kaját melegítek az ebédszünetemben, mert ez neki milyen kellemetlen. Fentiekből következik, hogy a menekültekkel több probléma van, mint azokkal akik önszántukból jöttek az öreg kontinensre, persze kivételek mindkét táborban akadnak.
A menekült ritkán érkezik a hivatalos úton, hiszen amikor az ember élete a tét és a vízum ügyintézés hónapokig tart, akkor nyilván sokan választják a kerülőutat és az illegális határátlépést. Ez még eddig rendben is van, ha tankkal kergetnének, én sem az időpont foglalással vacakolnék. Viszont az talán jogos elvárás, hogy a menekült, amint eléri a biztonságot, jelentkezzen a hatóságoknál és folyamodjon menekült státuszért. A nemzetközi jog értelmében mindenkinek a menekült kérelmét el kell bírálni, tehát senkit nem lehet csak úgy visszadobni. Az adott ország illetékes szerve jogosult eldönteni, hogy a kérelem megalapozott-e, vagyis az illető valóban életveszélyben lenne, ha visszaküldenék, amennyiben a válasz igen, megkapja a menekült státuszt, hogy ez mire jogosítja fel, az országonként változik, egyáltalán nem biztos például, hogy rögtön munkát is vállalhat, az viszont biztos, hogy amíg az országban van és saját lábára nem állhat, addig az országnak, tehát végső soron az országban élő többi embernek kell eltartania.
A menekült ritkán érkezik a hivatalos úton, hiszen amikor az ember élete a tét és a vízum ügyintézés hónapokig tart, akkor nyilván sokan választják a kerülőutat és az illegális határátlépést. Ez még eddig rendben is van, ha tankkal kergetnének, én sem az időpont foglalással vacakolnék. Viszont az talán jogos elvárás, hogy a menekült, amint eléri a biztonságot, jelentkezzen a hatóságoknál és folyamodjon menekült státuszért. A nemzetközi jog értelmében mindenkinek a menekült kérelmét el kell bírálni, tehát senkit nem lehet csak úgy visszadobni. Az adott ország illetékes szerve jogosult eldönteni, hogy a kérelem megalapozott-e, vagyis az illető valóban életveszélyben lenne, ha visszaküldenék, amennyiben a válasz igen, megkapja a menekült státuszt, hogy ez mire jogosítja fel, az országonként változik, egyáltalán nem biztos például, hogy rögtön munkát is vállalhat, az viszont biztos, hogy amíg az országban van és saját lábára nem állhat, addig az országnak, tehát végső soron az országban élő többi embernek kell eltartania.
Akinek egy minimális földrajzi ismerete van az előző pontot olvasva rögtön feltehet egy kérdést. Ha a menekült azért hagyja el az országot, ahol él, mert mennekül valami elől, miért van ennyi iraki, szír, szomáliai, stb. menekült Magyarországon, holott Magyarországnak egyik fenti álammal sincs közös határa? Mi több, hány országon is vágtak át ezek a menekültek, hány határt léptek át illegálisan? Miért nem folyamodtak menekült státuszért az első háború által nem súlytott országba, ahová beléptek? Miért álltak meg az első schengeni övezetbe tartozó országban, és folyamodnak menekült státuszért pont itt? Nem azt vonom kétségbe, hogy veszélyben voltak, ott ahonnan elindultak, de nagyon úgy néz ki, hogy előnyt igyekszenek kovácsolni az üldöztetésből. Úgy fest, hogy ők csak egy jobb szociális ellátórendszerrel rendelkező terület felé vándorolnak. Mert már nem menekülnek, ez elég egyértelmű. Amikor Szíriából átléptek Törökországba, Libanonba vagy Jordániába, akkor menekültek voltak, de amikor Európába értek, már csak illegális határátlépők. Magyarországra elméletileg csak szerb, ukrán és még egy évig horvát menekültek érkezhetnek.
Tisztáztuk a fogalmakat, de szükség van bevándorlókra, vagy nincs? Mi legyen a menekültekkel? Kontorllált bevándorlásra szüksége van Európának. A társadalom elöregszik, a népesség csökken, stagnál vagy lassan növekszik, attól függően a kontinens melyik országát nézzük. Egy limitált és kontrolált bevándorlásra tehát szükség van. A teljes elzárkózás politikája ugyanúgy nem a legjobb út, mint a kapuk szélesre tárása. Mivel Európába élni vágyó emberből nincs hiány, megtehetik az egyes államok, hogy válógatnak, kit engednek be és kit nem. Ezért vannak kvóták, erre találták ki a vízumot. Csak az Egyesült Királyságba évente ezrével érkeznek ázsiai és afrikai emberek tanulni, dolgozni, és ez nem új keletű dolog, így van étizedek óta. Nyilván az lesz sikeres, aki olyat tud ajánlani, amire szüksége van az országnak. Ha orvosból van hiány, az orvosi végzettséggel van jó esély a munkaválalói vízum megszerzésére, az tehát igaz, hogy nem mindenki egyenlő esélyekkel indul, és akinek se szakképzettsége, se nyelvtudása, az esélytelen. Igazságtalan a rendszer? Miért volna az, amikor embereknek a saját hazájukban is meg kell küzdeniük egymással a munkaerő piacon? Miért probléma akkor, ha egy ország megválogatja, kit fogad be? Amíg a döntéseket nem bőrszín, vallási meggyőződés, stb. alapján hanem szakmai szempontok szerint hozzák, vagyis azt vizsgálják a jelentkezők közül ki lesz a leghasznosabb tagja a társadalomnak, addig ezzel szerintem nincsen probléma.
Rendben, de mit kezdjünk a menekültekkel? Azokkal akik veszélyben vannak ott, ahová születtek? Azokkal akiknek kilátástalan az életük? Akik éheznek, járványoktól szenvednek, stb.? Ezen problémák megértéséhez kis kitérőt kell tennünk. Nem szeretném statisztikákkal teleszórni ezt a bejegyzést, akit behtóbban érdekelnek a számok, megnézheti itt, de egy valamit kiemelnék. A Föld népesség növekedése 1,15%, ennyivel leszünk többen évente, ebből Európa 0,08%-kal veszi ki részét, messze a legalacsonyabb az egész világon. Ázsiában a növekedés több mint 1 %, Afrikában közel 2,5. Ez ugye azt jelenti, hogy a világ szegényebb részein van népességrobbanás, vagyis pont azok szülik gyakorlatilag ész nélkül a gyerekeket, akik éheznek, ahol járványok követik egymást, ahol nincs politikai stabilitás. (Ázsiában, ha országokra lebontjuk az adatokat, láthatjuk, hogy a fejlett Japánban például csökken a népesség, ott is a szegény országokban tapasztalható inkább növekedés). Még egy érdekesség, Ázsia népsűrűsége közel háromszorosa Európáénak, de még Afrikáé is nagyobb. Szóval amikor nálunk tömeg van, és azt tapasztaljuk, hogy a fejlett infrstruktúránk is végletekig, sőt, helyenként azon túl is ki van használva, akkor gondoljuk el, mit jelent ez ott, ahol egy talpalatnyi földre még több ember jut, a gazdaság és az ellátó rendszer pedig klaszisokkal elmaradotabb. Igen, az éhinség és a járványok csak annak köszönhetőek, hogy az erőforrásokat a végletekig kimerítik. Messze több ember él a fejletlen országokban, mint amennyit azok el tudnak tartani. A fejlett világ a segélyezéssel pedig csak adja alájuk a lovat, hiszen semmiféle vissztartó erő nincs, ők tovább szaporodnak, az ENSZ meg a segélyszervezetek még több segélyt követelnek, az ott élők meg azt látják, ha többen vannak, több segély érkezik. Meddig mehet ez így? Miért nem teszik érdekelté a fejletlen országokat a születés szabályozás törvény erejű kikényszerítésében? Jelenleg egyedül Kínában működik ilyen program. Aki most az emberi jogokra, meg a szabad döntésre hivatkozik, az pedig egyszerűen gyilkos. Tényleg fontosabbak liberális elvek, mint az, hogy gyermekek milliói születnek meg úgy, hogy ergye kevesebb esélyük van megérni a felnőttkort? Mindenféle segélyezést szigorú, és ha kell, tűzzel vassal betartatott születésszabályozási program bevezetéséhez kellene kötni. Felvilágosító programok kellenek, a segélycsomagok legfontosabb tartozéka pedig a fogamzásgátló volna. Ha egy fejletlen ország ebben nem kíván partner lenni, az sem baj, de akkor ne a fejlett országoktól várják el, hogy szponozrálják ezt a felelőtlen viselkedést.
Észre kell venni, hogy a háborúk, a politkai instabiltás a harmadik világban mind a túlnépesedésre vezethető vissza. Európában is volt egy ilyen korszak, a középkor végén, az új kor elején, egyszerűen túlnépesedett a kontinens, az adott korban rendelkezásre álló erőforrások nem bírtak el több embert. Ekkor indultak meg a felfedezések, Európa népei vagy egymással háborúztak, vagy forradalmak követték egymást. Nem véletlen a példa, vegyük észre, hogy pontosan ez történik most a fejletlen országokban. Az iszlám világ vallásháborúja kísértetiesen hasonló mint a reformáció és az ellenrefomáció korszaka Európában. Ahogy az emberek sorban lázadtak, lázadnak fel a zsarnokok ellen Észak Afrikában és a Közel Keleten, az sokban hasonlít az Európán a 17-19. században végigsöprő forradalmi hullámokra. Tulajdonképpen úgy is mondhatjuk, hogy itt ezen már túl vagyunk. Hálásak lehetünk az őseinknek, akik megvívták ezeket a háborúkat helyettünk, nekik köszönhetjük, hogy mára megtanultunk békében együtt élni egymással. A protestánsok és a katolikusaok már nem gyilkolják egymást, az egyes nemzetek nem fegyverrel kezelik a konfliktusaikat és van egy viszonylag stabil, viszonylag egységes gazdasági, politikai rendszerünk. Ez nem volt mindig így, hány eretneket küldtek mágjára, hány katona halt meg a háborúkban, mennyi ártatalan civil szenvedett? Szerencsére túl vagyunk ezen a korszakon, de évszázadokkal ezelőtt az európai menekülteket ki fogadta be? Ki gondoskodott róluk? Hova mentek egy jobb életért? Mind tudjuk, hogy nem volt hová menekülni, és lám túléltük, itt vagyunk. Őseink nekünk taposták ki ezt az utat, olyan nagy baj, hát a munkájuk gyümölcsét mi élvezzük? Legyen ezért lelkiismeret furdalásunk? Igen durván hangzik, de ezen a rögös úton a fejletlen országoknak is végig kell mennie. Már könnyebb dolguk van, mert nem kell feltalálni olyan dolgokat mint, demokrácia, egyenjogúság, vallásszabadság. Mi több, próbálta már a fejlett világ elvinni ezeket a vívmányokat hozzájuk diplomáciával és fegyverrel is. Irakban 12 év katonai jelenlét és áldozatos munka sroán próbálták meg elültetni a demokrácia megvait, az eredmény az lett, hogy amint az utolsó nyugati katonák kitették a lábukat az országból, dúl a polgárháború. Ezt nem lehet egy az egyben az Iszlám Állam nevű terrorszervezet nyakába varni, aki azt hiszi, hogy egy szedett vedett pszichopatákból álló csürhe 50 éves szovjet kézifegyverekkel katonai sikereket tud elérni az amerikai hadsereg által kiképzett, felszerelt és légicsapásokkal támogatott iraki reguláris haderő ellen a helyiek támogatása nélkül, az gondolja újra legyen szíves. Az emberek megosztottak, legalább annyian támogatják az IÁ-t, mint amennyien ellenük vannak. Brutális, de a fentiekből az következi, hogy ezt az ott élőknek kell megoldaniuk. Nem máról holnapra fog megtörténni, ahogy Európában sem máról holnapra történt, rengeteg (ártatlan) áldozat lesz, ami tragikus, ahogy az volt Európában is. Egyszer azonban vége lesz, nem tudjuk, hogyan, egyáltalán nem biztos, hogy egy igazságos, demokratikus államrendszer lesz a végeredmény, de nem kötelező mindenkinek a nyugati világ értékrendje szerint élni. Az ártatlanok, akik menekülnek, pedig tegyék, de csak addig amíg veszélyben vannak. Nem engedhetjük, hogy ürügyként használják ezeket a konfliktusokat arra, hogy a bevándorlási szabályokat megszegve letelepdjenek Európában.
Rendben, de mit kezdjünk a menekültekkel? Azokkal akik veszélyben vannak ott, ahová születtek? Azokkal akiknek kilátástalan az életük? Akik éheznek, járványoktól szenvednek, stb.? Ezen problémák megértéséhez kis kitérőt kell tennünk. Nem szeretném statisztikákkal teleszórni ezt a bejegyzést, akit behtóbban érdekelnek a számok, megnézheti itt, de egy valamit kiemelnék. A Föld népesség növekedése 1,15%, ennyivel leszünk többen évente, ebből Európa 0,08%-kal veszi ki részét, messze a legalacsonyabb az egész világon. Ázsiában a növekedés több mint 1 %, Afrikában közel 2,5. Ez ugye azt jelenti, hogy a világ szegényebb részein van népességrobbanás, vagyis pont azok szülik gyakorlatilag ész nélkül a gyerekeket, akik éheznek, ahol járványok követik egymást, ahol nincs politikai stabilitás. (Ázsiában, ha országokra lebontjuk az adatokat, láthatjuk, hogy a fejlett Japánban például csökken a népesség, ott is a szegény országokban tapasztalható inkább növekedés). Még egy érdekesség, Ázsia népsűrűsége közel háromszorosa Európáénak, de még Afrikáé is nagyobb. Szóval amikor nálunk tömeg van, és azt tapasztaljuk, hogy a fejlett infrstruktúránk is végletekig, sőt, helyenként azon túl is ki van használva, akkor gondoljuk el, mit jelent ez ott, ahol egy talpalatnyi földre még több ember jut, a gazdaság és az ellátó rendszer pedig klaszisokkal elmaradotabb. Igen, az éhinség és a járványok csak annak köszönhetőek, hogy az erőforrásokat a végletekig kimerítik. Messze több ember él a fejletlen országokban, mint amennyit azok el tudnak tartani. A fejlett világ a segélyezéssel pedig csak adja alájuk a lovat, hiszen semmiféle vissztartó erő nincs, ők tovább szaporodnak, az ENSZ meg a segélyszervezetek még több segélyt követelnek, az ott élők meg azt látják, ha többen vannak, több segély érkezik. Meddig mehet ez így? Miért nem teszik érdekelté a fejletlen országokat a születés szabályozás törvény erejű kikényszerítésében? Jelenleg egyedül Kínában működik ilyen program. Aki most az emberi jogokra, meg a szabad döntésre hivatkozik, az pedig egyszerűen gyilkos. Tényleg fontosabbak liberális elvek, mint az, hogy gyermekek milliói születnek meg úgy, hogy ergye kevesebb esélyük van megérni a felnőttkort? Mindenféle segélyezést szigorú, és ha kell, tűzzel vassal betartatott születésszabályozási program bevezetéséhez kellene kötni. Felvilágosító programok kellenek, a segélycsomagok legfontosabb tartozéka pedig a fogamzásgátló volna. Ha egy fejletlen ország ebben nem kíván partner lenni, az sem baj, de akkor ne a fejlett országoktól várják el, hogy szponozrálják ezt a felelőtlen viselkedést.
Észre kell venni, hogy a háborúk, a politkai instabiltás a harmadik világban mind a túlnépesedésre vezethető vissza. Európában is volt egy ilyen korszak, a középkor végén, az új kor elején, egyszerűen túlnépesedett a kontinens, az adott korban rendelkezásre álló erőforrások nem bírtak el több embert. Ekkor indultak meg a felfedezések, Európa népei vagy egymással háborúztak, vagy forradalmak követték egymást. Nem véletlen a példa, vegyük észre, hogy pontosan ez történik most a fejletlen országokban. Az iszlám világ vallásháborúja kísértetiesen hasonló mint a reformáció és az ellenrefomáció korszaka Európában. Ahogy az emberek sorban lázadtak, lázadnak fel a zsarnokok ellen Észak Afrikában és a Közel Keleten, az sokban hasonlít az Európán a 17-19. században végigsöprő forradalmi hullámokra. Tulajdonképpen úgy is mondhatjuk, hogy itt ezen már túl vagyunk. Hálásak lehetünk az őseinknek, akik megvívták ezeket a háborúkat helyettünk, nekik köszönhetjük, hogy mára megtanultunk békében együtt élni egymással. A protestánsok és a katolikusaok már nem gyilkolják egymást, az egyes nemzetek nem fegyverrel kezelik a konfliktusaikat és van egy viszonylag stabil, viszonylag egységes gazdasági, politikai rendszerünk. Ez nem volt mindig így, hány eretneket küldtek mágjára, hány katona halt meg a háborúkban, mennyi ártatalan civil szenvedett? Szerencsére túl vagyunk ezen a korszakon, de évszázadokkal ezelőtt az európai menekülteket ki fogadta be? Ki gondoskodott róluk? Hova mentek egy jobb életért? Mind tudjuk, hogy nem volt hová menekülni, és lám túléltük, itt vagyunk. Őseink nekünk taposták ki ezt az utat, olyan nagy baj, hát a munkájuk gyümölcsét mi élvezzük? Legyen ezért lelkiismeret furdalásunk? Igen durván hangzik, de ezen a rögös úton a fejletlen országoknak is végig kell mennie. Már könnyebb dolguk van, mert nem kell feltalálni olyan dolgokat mint, demokrácia, egyenjogúság, vallásszabadság. Mi több, próbálta már a fejlett világ elvinni ezeket a vívmányokat hozzájuk diplomáciával és fegyverrel is. Irakban 12 év katonai jelenlét és áldozatos munka sroán próbálták meg elültetni a demokrácia megvait, az eredmény az lett, hogy amint az utolsó nyugati katonák kitették a lábukat az országból, dúl a polgárháború. Ezt nem lehet egy az egyben az Iszlám Állam nevű terrorszervezet nyakába varni, aki azt hiszi, hogy egy szedett vedett pszichopatákból álló csürhe 50 éves szovjet kézifegyverekkel katonai sikereket tud elérni az amerikai hadsereg által kiképzett, felszerelt és légicsapásokkal támogatott iraki reguláris haderő ellen a helyiek támogatása nélkül, az gondolja újra legyen szíves. Az emberek megosztottak, legalább annyian támogatják az IÁ-t, mint amennyien ellenük vannak. Brutális, de a fentiekből az következi, hogy ezt az ott élőknek kell megoldaniuk. Nem máról holnapra fog megtörténni, ahogy Európában sem máról holnapra történt, rengeteg (ártatlan) áldozat lesz, ami tragikus, ahogy az volt Európában is. Egyszer azonban vége lesz, nem tudjuk, hogyan, egyáltalán nem biztos, hogy egy igazságos, demokratikus államrendszer lesz a végeredmény, de nem kötelező mindenkinek a nyugati világ értékrendje szerint élni. Az ártatlanok, akik menekülnek, pedig tegyék, de csak addig amíg veszélyben vannak. Nem engedhetjük, hogy ürügyként használják ezeket a konfliktusokat arra, hogy a bevándorlási szabályokat megszegve letelepdjenek Európában.