Szállás keresés

Ha megérkeztünk Londonba és már el is tudunk jutni egyik helyről a másikra, jó lenne lakni valahol. Ebben próbál segítséget nyújtani ez a poszt.

Azoknak, akik csak rövidebb időre, átmenetileg jönnek Londonba, az ilyen és ehhez hasonló szálláskereső oldalakat ajánlom. Azzal a kiegészítéssel, hogy természetesen miután körülnézett az ember az adott oldalon és megtalálta a megfelelőnek tűnő szálláshelyet, akkor érdemes a szálloda (fogadó, vendégház, hostel, stb.) SAJÁT oldalát megkeresni és ott is körülnézni, mert sokszor itt olcsóbban lehet lefoglalni ugyanazt a szobát ugyanarra az idopontra. Londonban számos lehetőség van, tényleg mindenkinek csak a pénztárcája szabhat határt, hogy hol, milyen helyen kivan megszállni.

Ez az oldal hosszabb nyaralás, csoportos vagy nagycsaládos utazás és középtávú tartózkodás esetén nyújthat segítséget. Stúdióapartmanokat, kettő - négy ágyas szobákat kínálnak rövid-, közép- és hosszútávra meglehetősen kedvezményes áron. Alternatíva lehet egy Londonba kitelepülőnek is a kezdetekre, ha nincs más lehetőség. Már £20/fő/nap áron vannak szállások, ami igen jó. Természetesen ebben semmilyen étkezés vagy plusz szolgáltatás nincs benne.

Én itt kezdtem londoni pályafutásomat, egy csendes kis utcában van a ház Wembley-ben ahol szobát béreltem.

Ha valaki hosszabb távra esetleg végleg érkezik a brit fővárosba, mindenképpen, jobb ha albérletben gondolkodik. Egyszerűen bármilyen más megoldás (hacsak az embernek nincs egy ismerőse, akinél lakhat) sokkal, esetleg többszörösen drágább. Albérletbe kétféle képen kerülhet az ember, vagy egy szobát vesz ki egy house/flatshare-ben, vagy kivesz egy egész lakást, házat. Kezdjük az előbbivel, már csak azért is, mert az újonnan ide érkezők 99,99%-ának csak ez a lehetőség adott. House vagy flatshare társbérletet jelent, vagyis amikor egy házban vagy lakásban több (idegen) ember vagy pár él együtt. Mindenkinek külön szobája van, de a konyhát és jobbára a fürdőszobát is, illetve ha van a kertet, nappalit szintén közösen használják. Ez amennyire lesajnált lakhatási forma Magyarországon, kivéve talán a felsőoktatásban tanulókat, annyira elterjedt és általános dolog itt Londonban. Teljesen természetes, hogy valaki másokkal lakik együtt, és senki nem néz le ezért senkit. Lehet, hogy a többiek is bérlik az ingatlant, vagy a tulajdonos keres lakótársakat. Nagyjából mindenki így kezdi, aki bevándorló vagy vendégmunkás, és az sem ritka, hogy valaki évek múltán is így lakik. Ennek roppant egyszerű oka van, rengeteg pénzt lehet így megspórolni.

Alapvetően kétféle szobatípus van, single és double. Az előbbi kisebb, és csak egyszemélyes ágy van benne, utóbbi már két embernek is elég lehet, nagyobb ággyal. Azt azért megjegyezném, hogy az angoloknak a 190*145-ös agy már kétszemélyesnek számít... További opció lehet az en suit, vagyis ahol a szobához külön fürdőszoba vagy legalább zuhanyzó tartozik, ez már értelemszerűen drágább. Ha két ember költözne egy szobába, mindig rá kell kérdezni, hogy ez rendben van-e, mert sokszor hirdetnek double szobákat csak egy embernek, ha nem akarnak túl sok lakót a házba vagy lakásba. (Single szobát pedig senki nem fog kiadni két embernek, így ne is akarjon senki spórolni). Ilyen társbérleteket legkönnyebben interneten lehet találni. Én a mostanit itt találtam. Vannak még hasonló oldalak nem is egy, lehet válogatni. Nagyjából mindegyik hasonlóan működik, ingyenes regisztráció után böngészhetünk a hirdetések között, vagy feladhatjuk sajátunkat. Az oldalak általában felajánlják a prémium tagságot, mert akkor láthatjuk a legfrissebb hirdetéseket, és kiemelt hirdetést is feladhatunk. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, nem olyan rettenetes összeg, talán 7-10 font két hétre ha jól emlékszem, nekem ment e nélkül is. Ha megvan a kiszemelt szoba, akkor emailben vagy telefonon  lehet kapcsolatba lépni a hirdetővel, aztán leegyeztetni egy személyes találkozót, amikor megnézzük a lakást és jobb esetben a lakótársakat is. Aztán ha tetszik a  hely és kölcsönös a szimpátia, akkor már csak fizetni kell és költözni. Ha már fizetés akkor ejtenék pár szót az árakról. Természetesen általánosságot nem lehet mondani, a város hatalmas, sok függ a környéktől, élhelyezkedéstől, az ingatlan állapotától. Single szobákat heti £70-£120 között lehet találni városszerte, jellemzően a 2, 3, 4-es zónákban. Double szobák heti £120-£180 között mozognak. Minden esetben rá kell kérdezni, hogy mi van benne az árban, rezsiköltség, council tax is vagy csak a szoba, illetve dupla szobánál meg kell kérdezni, hogy akkor is ennyi-e az ár, ha két ember költözik. Jellemző ugyanis, hogy a plusz lakó plusz £10-30 költséget jelent, mert ugye a rezsiköltségek magasabbak. Amivel mindenképpen számolni kell még, az a deposit, vagyis kaució. E nélkül nem nagyon lehet szobát kivenni Londonban, jellemzően 2-4 heti bérleti díjat kérnek depositként, plusz legalább egy heti bérleti díjat beköltözéskor.

Ha már Londonban vagy a környékén van az ember, akkor, mint látható, nem ördöngösség albérletet találni, csak pár elég ésszerű szabályt kell betartani, hogy ne legyünk átverés áldozatai. Pénzt ne adjunk vagy utaljunk át szóbeli megállapodás nyomán, mindenképpen legalább a szerződés megkötéséhez és egy átvételi elismervényhez ragaszkodjunk, de még jobb, ha a kulcsokat is rögtön megkapjuk. Ha ott helyben le tudjuk tenni a kért kauciót és bereti díjat, akkor ez nem lehet gond. Ha mondvacsinált indokokkal nem akarnak szerződést kötni vagy odaadni a kulcsokat, akkor inkább hagyjuk az egészet. Ne felejtsük el megkérni a tulajt, mutassa meg melyik kulcs melyik zárhoz való, mik a szokások, zárjak-e az ajtót nappal is vagy csak éjszaka, stb. Így nem kellemetlen gyanakvásból fakadó kérésnek tűnik, mégis megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban a lakáshoz, házhoz való kulcsokat kapjuk meg. Végezetül a klasszikus, ha egy hirdetés túl szép, hogy igaz legyen, akkor 99%-ban nem is az.

Amikor Párom megérkezett, kellett egy nagyobb szoba, ekkor költöztünk egy dél londoni lakótelepre.

Kérdés, mi van akkor, ha valaki tényleg csak most jön ki, és kellene neki szállás, de nem tud elmenni megnézni, mert még Magyarországon van? Így is lehet szobát keresni, kapcsolatfelvételnél kell jelezni, hogy nem tudjuk megnézni, mert nem vagyunk az országban. Ilyenkor skype interjú jó lehet a lakótársak megismeréséhez es egy virtuális túrához a házban, lakásban, a részletek megbeszéléséhez. A nehéz ügy ilyenkor a megfelelőnek talált szállás lefoglalása, mert ugye aki kiad, nem fog hetekig, de még napokig sem tartani egy szobát a majdani lakótárs két szép szeméért, viszont senki sem akar előre pénzt utalni egy kvázi idegennek egy kvázi idegen országba. Megoldás lehet, ha van megbízható ismerősünk itt, akit megkérhetünk, hogy menjen el helyettünk letenni a foglalót és átvenni a kulcsokat. Ha nincs ilyen, vagy lenyeljük a békát, és átutalunk egy foglalót előre, vagy megkockáztatjuk, hogy a szoba esetleg elkel, mire odaérünk. Előbbi esetben semmiképen sem Wetern Unionnal vagy más pénzküldővel utaljunk, hanem bankszámláról, bankon keresztül. Az ilyen utalásról ugyanis a bank bizonyító erejű okiratot állíthat ki, ha gond lenne. Utóbbi esetben érdemes több potenciális szobát is kinézni, és amikor megérkezünk, felhívni a bérbeadót, hogy megvan-e még, valamelyikkel csak szerencsénk lesz. Aztán, ha igen, a reptérről irány a megadott cím.

Aki a kényelmet és a szabadságot részesíti előnyben, esetleg párjával szeretne már kettesben maradni, netán a családtervezésen gondolkodik, az megpróbálkozhat saját albérlettel, vagyis egy lakás vagy ház kibérlésével, ahol nem kell osztoznia másokkal az ingatlanon. Ez nem csak drágább, de bonyolultabb is. Amíg egyedül van az ember, szerintem semmiképen sem éri meg, még egy külvárosi kislakás is legalább a duplájába kerül mint egy single szoba. Ketten már el lehet gondolkodni rajta. Ami egy ház vagy lakás kibérléséhez kell az általában rendszeres, igazolható jövedelem és referenciák. Vagyis, kell egy munkáltatói igazolás, kérhetnek még bérpapírt is, illetve bankszámlakivonatot. Egyes ügynökségek kérhetnek banki referenciát is, hogy nincs számlatartozásunk. Referenciák kellenek az előző főbérlőktől, lakótársaktól is, esetenként több helyről, hogy normálisan viselkedő, rendesen fizető bérlők voltunk/vagyunk. Ha mindez megvan, akkor már csak 6-8 heti kauciót és 1-4 heti bérleti díjat kell szerződéskötéskor kifizetni. Általában az ügynökségek elvárják hogy a költözők összesített éves jövedelme legalább az éves bérleti díj 2-2,5-szöröse legyen. Azt hiszem most már világos, hogy miért írtam, önálló lakással indulni kiköltözéskor szinte lehetetlen. Még akkor is, ha az embernek az anyagi kerete megvan hozzá. Az ingatlanok nagy részét ügynökségeken keresztül adják ki, számtalan ilyen közvetítő iroda van Londonban is, a legtöbb a város különböző részein is képviselteti magát. Itt is érdemes interneten keresgélni, nem is feltétlenül az egyes irodák oldalán. Vannak kimondottan ilyen oldalak, amelyek több iroda ajánlatait is tartalmazzak, és különböző szempontok alapján kereshetünk rajtuk. Ilyen oldalak a rightmoove, a findaproperty vagy a zoopla. Ha valakinek mégis égetően szükséges a saját bérlésű ingatlan, két dolgot tehet. Ha van itt egy nagyon jó barát aki megbízik a költözőben, akkor az ő nevére lehet megkötni a bérleti szerződést, persze ha ő megfelel a fenti feltételeknek. A másik lehetőség, hogy magán úton keres az ember kiadó lakást. Ez valamivel olcsóbb is, hiszen az ügynökség nem teszi rá a maga jutalékát a bérleti díjra, illetve egy magánemberrel lehet alkudozni a jövedelmet, referenciákat illetően. Persze ők sem fognak szép szóért kiadni lakást, tehát így sem biztos a siker, de legalább van esély rá. A másik gond, hogy nehéz normális privát hirdetést találni. Neten lehet keresgélni, hátha előbb utóbb belefut valaki a megfelelőbe. Érdemes a helyi újságok apróhirdetési rovatait is megnézni, illetve a hirdetőtáblákon kint lévő papírokat átnézni, pl. a helyi áruházakban. Mi is így találtuk a mostani albérletet, kézzel írott, füzetből kitépett papírkán a Tesco hirdetőfalán.

Aki interneten keresgél annak leírok egy népszerű csalást, amit mind a mai napig használnak, tehát úgy tűnik, még működik. Látszólag normális privát kiadó lakás/ház hirdetés. Felveszed a kapcsolatot a főbérlővel, aki közli, hogy ő vidéken/külföldön él, ezért szeretné tudni, hogy a pénz tényleg megvan és nem potyára utazik Londonba megmutatni lakást. Arra kér, hogy Western Unionon keresztül utald el egy rokonodnak vagy barátodnak a pénzt, bárkinek akiben megbízol. Az átutalásról szóló bizonylatot szkenneld be és küld el neki e-mailben. Ha látja, hogy megvan az összeg, jön és megmutatja a lakást. Látszólag minden ok, hiszen nem egy idegennek, hanem egy ismerősnek utalsz, igaz? Ezzel verik át azt, aki nem tudja, hogyan működik a WU. Itt ugyanis nem utalni lehet, hanem pénzt küldeni, ez pedig óriási különbség. Utalásnál egy bankszámlára érkezik a pénz, amihez a számla tulajdonosa férhet hozzá. WU-nál az elküldött pénzt készpénzben veheti fel a címzett. Ha tehát a pénzt felvették, nem követhető nyomon többé az útja. Amikor te gyanútlanul elküldöd a szkennelt igazolást a pénzküldésről, akkor veszted el a pénzed. Mert a kiadó lakást ígérő csaló kinyomtatja a papírt, elmegy a legközelebbi WU kirendeltségbe, és közli, hogy meggondolta magát, szeretné visszavonni a pénzküldést (igen, eljátssza, hogy ő adta fel). Sajnos az eredeti cetlit elhagyta, de szerencsére van egy másolata. De az is lehet, hogy a mesére sincs szükség, mert a WU-s emberke is benne van a buliban némi jutalékért persze. Egy a lényeg, pénz volt, nincs, lakás nem volt, nincs és nem is lesz. Általában a csalók egy havi deposit és egy havi bérleti díj meglétéről szeretnének megbizonyosodni, vagyis 1200-1500 fontot kaszálnak egy ilyen csaláson. Ez sokaknak egy havi (álom) fizetés, szóval ha egy hónapban egy bejön, már jól jártak. Amivel kiszűrhető a csalás. A lakásokat, házakat jóval a piaci ár alatt kínálják, már ez gyanús kell, hogy legyen. Persze, ehhez ismerni kell a piaci árakat. A másik dolog, ragaszkodás a WU-hoz. Kíváncsiságból párom felajánlotta egy ilyen csalónak, hogy küld bankszámlakivonatot, bérpapírt, akár át is utalja a pénzt nekem és az utalásról küld igazolást. Ez nem volt jó, azzal indokolta, hogy, már volt gondja azzal, hogy hamis igazolásokat kapott, ezért ragaszkodik a WU-hoz. Ez ugye megint elég átlátszó mese, aki egy bankszámlakivonatot meg tud hamisítani, az egy WU-s sajtcetlit nem???

Jelenleg a Battersea Parktól egy utcányira lakunk, immár önálló albérletben.

A piac hatalmas, ha valakinek nem égetően sürgős a dolog, előbb talán érdemes a környéket kiválasztani. Mi is ezt tettük, megbeszéltük milyen ingatlant szeretnénk, hány szoba, milyen burkolat, kert, nem kert, stb. Megnéztük a város mely részein vannak ilyen ingatlanok abban az árkategóriában, ami nekünk még belefér. Aztán amikor volt szabadidőnk, elmentünk ezekre a helyekre, és körülnéztünk. Milyen a környék, milyenek az ott lakók, milyen a közlekedés, milyen a hely ellátottsága boltokkal, éttermekkel. Volt, amit egyből elvettettünk, mert nyomasztó és rendezetlen volt, pedig előzőleg láttunk belűről szép házakat, lakásokat arrafelé, amikor a neten kerestünk. És volt olyan hely, amibe rögtön beleszerettünk. Ha már kb. megvan hogy hol mit és mennyiért akarunk, akkor fel lehet venni a kapcsolatot az ügynökségekkel, regisztrálni hírlevelekre. Innen csak türelemjáték, hogy mikor botlunk bele az álomotthonba. Nem érdemes elsietni, mert legalább fél évre, de inkább egyre alá kell írni, szóval ha nem jól döntünk, vagy viseljük a következményeit egy évig, vagy elvesztünk esetleg több ezer fontot.

Az árakról itt sem lehet általánosat írni, a legolcsóbb értelemszerűen a stúdiólakás, ez peremterületeken (tehát 5-6-7-es zónák) akár már havi 650 fonttól is lehet bérelni, míg a belvárosban ugyanez lehet 1500 vagy még több is. A stúdió lakás olyan mint a garzon, vagyis egyetlen szobája van, ami sokszor egy légtérben van a konyhával is. Ahogy nőnek a helyigényeink, úgy nőnek az árak, de ez a tendencia, miszerint külvárosban olcsóbb, mint beljebb, mindenhol megmarad. Ha valaki külvárosba költözik, de onnan sűrűn be kell majd járnia a belvárosba, például dolgozni, akkor mindenképpen érdemes egy vasút- vagy metróállomás fél mérföldes környezetében keresgélni. Lehetőleg fővonali és/vagy csomóponti állomás közelében, mert ott jobb vonat áll meg. A vonatok még egy 5-6-os zónából is 30-45 perc alatt beérnek a belvárosi fejpályaudvarokra. Ebből a szempontból a déli városrész szerencsésebb, itt gyorsabban leküzdhetőek a távolságok. Hangsúlyoznám, hogy a fenti idők szigorúan nagyvasútra vonatkoznak, metróval peremkerületből bő egy óra az út. Továbbá, ez csak a nettó vonatozás, nincs benne az állomásra gyaloglás, buszozás otthonról illetve a belvárosi átszállás, továbbutazás a végleges célig. Peremkerületből a bejárás 1,5-2 óra simán lehet, vagyis aki onnan  jár munkába a belvárosba, az napi akár 4(!) óra utazással is számolhat.