Hitelminősítési mutató

Nem, nem megy át a blog internetes pénzügyi kurzusba, annál is inkább sem, mert nem értek hozzá. Viszont úgy gondolom, mindenki számára hasznos, de sokak számára talán kevéssé vagy egyáltalán nem ismert dolgoról lesz szó. Először is tisztázzuk a fogalmat. Hitelminősítése lehet egy magán személynek, vállakozásnak, de  egy civil szervezetnek, sőt az államnak is. Röviden azt jelenti, mennyire megbízható a vizsgált alany a tekintetben, hogy ha hitelt adnak neki, akkor azt vissza is fogja fizetni. A minősítés határozza meg, hogy valaki kaphat-e hitelt egy pénintézettől (tehát hitelképes-e) vagy nem, és amennyiben igen, akkor milyen feltételekkel. Tudom, most a legtöbb olvasó azt mondja, á ez engem nem érdekel, én úgy sem veszek fel soha hitelt, mert én fasza gyerek vagyok, és addig nyújtozkodom, ameddig a a takaróm ér. Pedig előbb utóbb a legtöbben szembesülünk ezzel, akármennyire is ellenségei vagyunk amikor éppen nincsen rá szükség. Persze van akinek tényleg soha nem is lesz, mert vagy nagyon gazdag, vagy van megtakarítása, de sokunknak egy-egy váratlan esemény anyagi vonzatai csak kölcsönből fedezhetőek. Ez lehet egy elromlott mosógép, egy váratlan fogászati kezelés, egy nem tervezett utazás, mert valaki a családban például megházasodik, stb. Akik ezekre néhány száz vagy néhány ezer font tartalékkal mindig felkészültek, azok jól csinálják, de amikor lakás vagy ház vásárlásra kerül sor, az már tényleg ritkán megy zsebből, még a jó módú, sikeres embereknek is. Meglepő módon, a hitelminősítés azokat is érintheti, akik tényleg soha egyetlen penny kölcsönt sem vesznek fel, de ingatlant szeretnének kivenni. A bérlésnél az ügynökségek ugyanis éppúgy ellenörzik a minősítést, mint a bankok kölcsönszerződés kötésekor. Sőt, egy mobiltelefon előfizetésnél a szolgáltató is végez ilyen vizsgálatot.

Jogos a kérdés, hol és hogyan végzik ezt az ellenőrzést. Itt pedig meg kell ismerkedni néhány fogalommal. A folyamatot angolul credit checknek nevezik, és a pinzétezetek az úgynevezett credit reference agency-nél ellenörzik az ügyfelek minősítését. Tehát amikor én besétálok a bankfiókba, azzal, hogy hitelt szeretnék felvenni, a bank lekéri az adatokat az egyik ügynökségtől, esetleg többtől is, és az alapján dönt. Mert, hogy ne legyen egyszerű, több credit reference agency van ország szerte, amelyek egymástól függetlenül győjtenek és elemeznek adatokat a lakosokról (cégekről, egyéb szervezetekről). Szerencsére országos jelentőségű csak három van, a pénzintézetek szinte minden esetben ezek valamelyikét fogják használni, azt viszont nem tudhatjuk, hogy melyiket. Kisebb eltérések lehetnek az egyes ügynökségek által kiadott minősítések között, de nagyvonalakban elméletileg ugyanazt tartalmazzák. Arra, hogy miért elméletileg, később kitérek. A szóban forgó ügynökségek a Call Credit, az Equifax és az Experian. Mindhárom azonos szempontok alapján állítja ki a minősítést amely két részből áll, a credit reportból és a credit score-ból. Az első egy szöveges értékelés, amelyben az ügynökség részletezi, hogy a vizsgálat alanya milyen magatartást folytat, ha pénzügyekről, illetve hitelfelvételről vagy visszafizetéséről van szó, illetve milyen az általános megbízhatósága. A credit score egy 0 és 1000 közötti számérték. Minnél magasabb, annál jobb a hitelminősítés. Értelem szerűen a számérték a reportban foglaltakból fakad, arra szolgál, hogy a számtalan vizsgált kritérium összességéből a minősítést mérhető, az agy számára könnyen felfogható és viszonyítható formába öntse.

Sokan talán most azt hiszik, miért kell ezt ennyire bonyolítani, egyszerűbb lenne egy hitelképes vagy nem hitelképes státusz. A dolog koránt sem ilyen egyszerű, már csak azért sem, mert kölcsön és kölcsön között is nagy a különbség. Aki kaphat folyószámla hitelt, nem feltétlenül kap nagyobb összegű személyi kölcsönt, vagy ingatlanfedezetes hitelt. Másrészt, az Egyesült Királyságban a hitel odaítélése másként működik, mint Magyarországon, ahol ha egy pénzintézet kínál egy terméket, azt minden ügyfelének azonos feltételekkel teszi. Tehát a zöld három betüs bank személyi kölcsönt ajánl 45 %-os THM-mel, akkor mindenkivel erre köt szerződést. Ezzel szemben, ha egy brit bank személyi kölcsönt ajánl, az irányadó APR (a THM-hez hasonlóan a kölcsön összköltségét hivatott jelölni) mondjuk 8%. Ez egy átlag, de két ember ugyanarra a hitel összegre és futamidőre ugyanattól a banktól különböző ajánlatokat kaphat, mert a bank mérlegeli a hitel folyósítás kockázatát is, és minnél nagyobb a kockázat, annál nagyobb kamatot fog felszámolni. Tehát egy jó hitelminősítéssel akár az akciós 6%-os APR-t is kiajánlja, hiszen egy jó ügyfél, aki rendesen fizet, jöjjön csak hozzá, míg egy alacsony credit score-ra eselteg 10%-os kamatot mond a nagyobb kockázat miatt. Hitelkártya igénylésnél az APR mellett a credit limit, vagyis a felvehető összeg mértékét is befolyásolja, hogy ki milyen adósnak bizonyult. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy hány pontot érünk el az ezres skálkán. Nyilván szeretnénk tudni, lehetőleg még igénylés előtt, hogy mennyi is ez az érték, milyen esélyekkel indulunk. Van lehetőség ezt megtudni, bármeyik ügynökségtől kettő fontért lekérdezhetjük az aktuális credit reportunkat illetve a credit score-t. A másik lehetőség az ingyenes regisztráció, ami 30 napig ingyenes, utána, ha nem mondjuk le, fizetőssé válik. Ezzel bármikor, interneten azonnal megnézhetjük az adatokat. Persze erre a legtöbb esetben nincs szükség, az ember nem naponta vesz fel hitelt.

Talán azt már mindenki kitalálta, hogy a credit score nem egy kőbe vésett érték, hanem változik. Elsősorban annak függvényéban, hogyan viselkedünk a pénzpiacon. Megszámláhatatlan tényező befolyásolja az értékét, egyesek csökkentik, mások növelik azt. Egyeseknek semmi köze a hitelhez, de a legtöbbnek igen. Nézzük azt, mi az ami javíthatja a hitelminősítésünket. Ha legalább két éve ugyanott lakunk. Amennyiben valaki megállapodott, az pozitív jelzés a hitelezőnek, kisebb az esélye, hogy eltünik az illető a ködben. Szintén előny, ha hat évre visszamenőleg láthatják a címünket. Javítja a minősítést, ha regisztrálva vagyunk az önkormányzat választási adatbázisában, ez egyébként kötelező is, hiszen további megerősítés, hogy azok vagyunk, akiknek mondjuk magunkat. Jó, ha van néhány hitelszámlánk, minnél régebbi annál jobb, a 30 hónapnál öregebb számlák nagyban javítják a minősítést. Hitelszámla bármi amit utólag fizetünk, így például egy gázszámla vagy mobiltelefon számla is. Persze lényeges, hogy mindig mindent időben befizessünk, csoportos beszedési megbízással ez elég egyszerű, mert ha elmaradt, késett befizetések vannak, az csökkenti a pontszámunkat. Jó tudni, hogy a credit reporton minden hat évig marad meg, így egy elfelejtett befizetés ennyi ideig lesz negatív hatással rá. Amennyiben vannak kölcsöneink, azokat is fizessük mindig határidőre, amint lesz egy lezárt hitelszámlánk, tehát pl. felvettünk, majd rendesen vissza is törlesztettünk egy hitelt, az is növeli a pontszámot. Hitelkártyák (ide tartoznak az egyes üzletláncok által kibocsátott bevásárlókártyák is) esetében az a jó, ha használjuk őket, de nem érjük el a credit limitet, ez azt sugalja, hogy felelősen állunk hozzá, és nem a végletekig adósodunk el. Tudom ellentmondásos, legyen, használjuk, de ne túlságosan. Ez van. Arra is figyelni kell, hogy ne túlságosan gyakran igényeljünk hiteltermékeket, mert az is csökkenti a pontszámot. Figyelem! Nem csak akkor, ha fel is vettük a hitelt, ha az igénylésben eljutottunk odáig, hogy a bank lekérdezte a credit score-unkat, az már megjelenik itt. Ekkor fél évig érdmes várni, mert a negativ hatás akkor jelentkezik, ha ezen időszakon belül igénylünk másik kölcsönt.

Mivel ez így elég bonyolult elsőre, lássuk hogyan lehet felépíteni és fenntartani egy jó hiteminősítést. Erre az interneten megannyi fizetős és ingyenes tanácsadó oldal van, amelyeknek a szerkesztői jó eséllyel többet értenek hozzá, mint én, mégis, 900 fölötti credit score-ral azt hiszem tehtek egy kísérletet arra, hogy összefogalaljam a legfontosabbakat. Azt azonban mindenkinek javaslom, hogy maga is olvasson utánna. Tehát, ami a legegyszerűbb, folyamatosan frissítsük a címünket, ha költözünk. Nincs annál rosszabb, amikor a banktól kap egy címet az ügynökség, az elektromos művektől egy másikat, a mobilszolgáltatónktól egy haramadikat. Amint költözünk, jelentsük át a címünket, általában interneten 2 perc alatt elintézhető. Regisztráljunk a választási adatbázisban. Az önkormányazt honlapján megtehető, de időnként (választások közeledtével) maguktól is kiküldenek egy regisztrációs ürlapot, azt is visszaküldhetjük. Mellesleg, ha szavazni akarunk, ez elengedhetetlen, és törvényi kötelezettség is. A cím kapcsán jegyezném meg, hogy időnként előfordulhat, hogy egy cím több féle képen szerepel az adatbázisban, és azokat a rendszer külön címként kezeli. Velem is ez történt, volt ahol "1st Floor Flat", máshol "Flat A", megint máshol "Flat A-B" néven szerepelt az első sor, és ezek az apró különbségek azt eredményezték, hogy amikor először megnéztem a hitelminősítésemet, egy rakás adat hiányzott. Ha tehát más is van ilyen szerencsés, hogy ugyanazt a dolgot három féle képen írják le, akkor érdemes felhívni az ügynökséget, és megkérni őket, hogy a különböző cím variációkat kapcsolják össze.

Persze ez csak az alap, a jó adós attól lesz jó, hogy rendesen és időben fizet. Itt a 22-es csapdája, hogy hitelt kell felvenni ahhoz, hogy bebizonyíthassuk, hogy érdemes nekünk hitelt adni. Elsőként kezdjük néhány szolgáltatói hitelszámlával, úgy mint közmű szolgáltatók, mobiltelefon előfizetés, stb. Bármi, amit utólag fizetünk, hasznos. Ezek azért jók, mert egy szolgáltás árát fizetjük utólag, nem pedig egy hitel kamatait. Hagyjuk ezeket a számlákat "dolgozni" akár egy-két évig is, azt már talán mindenki kitaláltha, hogy a hitelminősítés javítása nem lóverseny. Ha már van egy pár éves multunk, csupa zöld pipával (tehát mindig időben fizettünk), akkor jöhet a kölcsönfelvétel. Kezdésnek egy bevásárlókártya tökéletesen megfelel. Ezek tulajdonképpen hitelkártyák, de csak egy adott üzletláncnál használhatóak, credit limitjük pár száz fonttól pár ezerig terjedhet. A hozzájuk rendelt APR általában magas, de a legtöbbnél van egy rövidebb-hosszabb időszak, ami alatt nem számolnak kamatot. Ezzel játszva akár kamatmentesen is használhatóak. Használjuk a bevásárlókártyát, még ha nincs is rá igazából szükség, vegyünk valamit, aztán mielőtt a kamatmentes periódus véget érne, egyelítsük ki a tartozást.  Arra érdemes figyelni, hogy a credit limit felénél nagyobb összeget csak akkor használjunk fel, ha tényleg szükséges. Így tovább növelhető a credit score. A következő lépésre akkor van szükség, ha tudjuk, hogy a jövőben nagyobb összegű kölcsönre lesz szükségünk, például ingatlant szeretnénk vásárolni, vagy saját üzletet beindítani, és ezért szeretnénk még feljebb tornázni a pontjainkat. Egy személyi kölcsönt kell felvenni, ha egyébként nincs rá szükség, akkor legyen egy kisebb összegű, mondjuk 1000 font, rövid futamidővel, pl. egy év, így minimális lesz a kamat amit vissza kell fizetni. Így egy éven belül lesz egy lezárt, akkurátusan törlesztett hitelszámlánk.

Ha sikerült felépíteni egy magas credit score-t már csak meg kell tartani azt. Ez a könnyebb feladat, csak fizessük rendesen a hitelszámláinkat, ne igényeljünk túl gayakran kölcsönt, és kész. A jó hitelminősítés vonza az "egyedi" ajánlatokat, mostmár a pénitézetek keresnek meg minket, hogy igényeljünk hitelkártyát, vegyünk fel akciós kölcsönt. Lehet ezekkel élni, de csak, ha tényleg szükséges, vagy nagyon jó az ajánlat. Sokan abba a hibába esnek, hogy 4-5 hitelkártyát is fenntartanak, és ez azt az illúziót adja nekik, hogy van pénzük, pedig csak tartozásuk van. Nekem egy bevásárló és egy hitelkártyám van, mindkettő leginkább arra az esetre, ha hirtelen kelletkezne nagyobb kiadás. Két hetente kapok levelet, hogy igényeljek még másik banknál is, mert most itt a vissza nem térő alkalom, de nem hat meg.

Piacok Londonban

A piacoknak mindenhol sajátos hangulata van, többek ezek, mint egyszerűen helyek, ahol dolgokat vásárol az ember. Ki ne emlékezne, amikor gyerekként az édesanyjával vagy a nagymamájával kimentek a piacra, ahol a leveszöldség mellett azért mindig bekerült egy kis friss pogácsa vagy rétes is a kosárba, vagy a bevásárlás méltó befejezéseként a lángosost látogatták meg. Ez a bejegyzés egy kis útmutató a brit főváros piacaihoz, hol lehet őket megtalálni, hol mire számíthatunk.

Termelői piacok

Angolul farmer's market. Nem állandó piacok, hanem meghatározott helyeken és a hét adott napján árusítanak. Arról, hogy egy adott környéken pontosan hol, és a hét melyik napján tartanak piacot, ezen az oldalon lehet tájékozódni, itt azt is megnézhetjük, melyik termelők szoktak kint lenni az adott piacon. Mivel nem állandóak, a kínálatban is van némi eltérés, vannak kisebb és nagyobb választékkal rendelkező piacok, egyeseken inkább csak zöldség és gyümölcs van, másokon több a hús, érdemes tehát megnézni mire számíthatunk. Persze az oldalon lévő infromáció nem garantálja, hogy az adott termelő valóban kint lesz aznap, csak azt jelenti, hogy viszonylag rendszeresen árul ott. Ugyancsak az időszakos jellegből adódik, hogy sokszor ezek a piacok nem hagyományos piactereken, hanem parkolókban, városi zöld területeken kerülnek megrendezésre. A választék, mint fent írtam nagyon eltérő lehet piaconként, de a szezon is befolyásolja azt. Ez ugye főleg zöldségeknél és gyümölcsöknél jellemző, mivel itt helyi termesztésű, friss áru kerül a standokra, nyilván nem fogunk paradicsomot kapni januárban (vagy ha igen, akkor gyanusnak kellene lennie, hogy vajon mennyiben saját termés). Ha már zöldségek, mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy a nagyi kertjében termett paradicsomhoz, paprikához, uborkához ne hasonlítsa azt amit itt vesz. Ezek a növények itt szinte kizárólag üvegházban termeszthetőek, az angol tavasz, de még a nyár sem elég meleg a kicsírázásukhoz szabadföldön, a beérésükhöz pedig a napsütés mennyisége kevés. Az árak meglehetősen elszabadultak, nem ritka, hogy a bolti ár duplájába vagy háromszorosába kerül valami. Nyilván a kistermelői, friss, minőségi élelmiszert meg kell fizetni. Összefoglalva, a termelői piacokat ki kell tapasztalni. Érdmes kilátogatni többször, akkor látja az ember, mi az amit megkaphat ott, kik azok a termelők, akik valóban olyan jó árut hoznak, ami megéri a magasabb árakat.

Utcai  piacok

Ezeket az különbözteti meg a többi paictól, hogy nem egy piactéren vagy vásárcsarnokban rednezik őket, hanem jellemzően egy-egy városrész főutcáján, vagy legalább is a központban. Szintén lehetnek időszakos piacok, általában hétvégén, de ha állandóak akkor is hétvégén érdmes mennni, jellemzően szombaton, mert akkor van a legnagyobb választék (és a legnagyobb tömeg is) időnként ilyenkor az utcát a gépjárműforgalom elől lezárják. Itt is árusítanak élelmiszert, leggyakrabban zöldséget, gyümölcsöt, tojást, péksüteményeket, édességeket, de ezek mellett már ruhaneműt és kiegészítőket, könyvet, dísztárgyakat is lehet kapni. Új és használt áru is előfordul, nagyon jó árakat lehet időnként kifogni, mi például ilyen piacon vettünk egy kissé kopottas kis asztalt 10 fontért, amely azóta is nagyon jó szolgálatot tesz.
Én kettőn jártam ezen piacok közül, az egyik a Notting Hill piac, vagy hivatalos nevén Portobello Road Market. A fő nap a szombat, bár egyes árusok a hét más napjain is kint vannak. Ez London legnagyobb antik piaca, minden ami antik, az itt kapható, legyen ruhanemű, dísztárgy, étkészlet, feszület, kisbútor, könyv, bakelit lemez. E mellett árulnak élelmiszert is, és mindig van kint legalább egy falalfeles, ha valaki meleg ételre vágyik. A piac, mily meglepő, a Portobello Road-on található, szombaton a Westway-től délre az utca teljes hosszában állnak a standok. Ha délről akarjuk kezdeni a sétát, akkor Notting Hill metromegálló van a legközelebb, innen a Pembridge Road-on kell elindulni, majd a harmadik utca balra, de hétvégén csak követni kell a tömeget. Gépkocsival csak innen lehet behajtani, mert az utca egyirányú, már ha nincs éppen lezárva. Északon Ladbroke Grove állomás van közel, innen a hasonló nevű utcán kell elindulni, távolodva a Westway-től (a nagy autópálya, nem lehet eltéveszteni), majd az első utcán balra, Lancaster Road, ami a Portobello Roadhoz vezet.
A Walthamstow Market Európa leghosszabb utcai piaca. Főleg élelmiszert, ruházati termékeket és házatartási árut lehet kapni, de van néhány használt tárgyakat árusító stand is, mi itt vettük az asztalt. Walthamstow városrész főutcáján található annak teljes hosszában, ami nagyjából egy kilométer. Ugyan keddtől szombatig minden nap nyitva van, de ide is szombaton érdemes leginkább kimenni. Keleti vége a terület központját jelentő Town Square, Walthamstow Central állomástól csak pár perc sétára van. Nyugaton a St. James Street állomás van a legközelebb a piachoz. A piac mellett rengeteg egyéb üzletet, egy nagy bevásárló központot és kávézókat, éttermeket találunk. A szokásos európai termékek mellett találhatunk néhány érdkességet is, lévén, a városrész lakóinak 41%-a karibi fekete vagy pakisztáni, így például aki ezen nemzetek konyháit szeretné kipróbálni az jó helyen jár.

Vásárcsarnokok
Londonban hagyományos, fedetlen piactér már nem igen maradt, a vásárokat már a Viktoriánus időkben elkezdték csarnokokba költöztetni, így a legtöbb állandó piacot ma ilyen helyeken találjuk meg. Szinte minden városrészben van legalább egy. Jellemzően élelmiszert, vágott virágot, a nagyobbak esetenként más termékeket is árulnak. Kezdjük a három tematikus piaccal. A New Covent Garden Market neve megtévesztő, mert egyáltalán nem Covent Gardenben van, hanem Nine Elms-ben. Ma ez az ország legnagyobb zöldség, gyümölcs és virágpiaca. Nem csak háztatrtások vásárolnak itt, hanem éttermek, szállodák, virágszalonok. Nevét a régi elsőszámú zöldségpiacról kapta, amely kicsinek bizonyult a növekvő város számára, ezért 1974-ben a jelenelgi helyen új piacot nyitottak. Megközelíteni Vauxhall állomásról lehet, gyalogosan nagyjából 10 perc, a virágpiac közvetlenül a Wandsworth Road-ról érhető el, a zöldségpiachoz a Pascal Streeten keresztül lehet eljutni, amely ugyanerről az útról nyílik. Aki gépkocsival érkezik, annak 5 fontot kell fizetnie a behajtásért, de ez után a parkolás már ingyenes. A piac hétfőtől szombatig a nap 24 órájában nyitva van, de a legforgalmasabb időszak, amikor a legnagyobb a választék és a legfrissebb áru kapható éjfél és reggel hat óra között, a virágpiacon hajnali 4 és délelőtt 10 óra között van. Ez furcsának tűnhet, de az üzletek, éttermek, akik napi szinten rendelnek friss árut, beszállítóinak szempontjából nagyon is logikus.

 New Covent Garden Market, a zöldség-, gyümölcs- és virágpac

Többségünk nem kizárólag növényevő, így a Smithfield Market is megér egy látogatást, amely a város legnagyobb húspiaca. Régen élőállatot árultak itt, sőt a piac az angol jogrend egyik bizar hozadékának, a feleség eladásnak is helyet adott a 18-19. században. A Viktoriánus időkben a vásárcsarnok alatt kiterjedt vasúti teherpályaudvart és vágóhidat alakítottak ki, hiszen ekkor még élőállatot szállítottak vidékről és a vágás helyben történt, a húst frissen el kellett adni, mert nem állt el sokáig. Ezekenek a helyén ma parkoló és raktárak állnak, a hús feldogozva, hűtőkamionokban érkezik. Ez az egyetlen nagy tematikus piac amely az eredeti helyén és épületben van ma is, ezért már csak a csarnok miatt is érdemes meglátogatni. Megközelíteni London Farringdon állomás felöl lehet, a legközelebbi metroállomás pedig Barbican, a piac nyugati végén. A bejáratok a Farringdon Roadról vagy a Charterhouse Streetről nyílnak. A piac hajnali kettő órakor nyit, és ajánlatos reggel hét előtt érkezni, ha szeretnénk a teljes választékot szemügyre venni.

 A Smithfield Market-ra a csarnok épülete miatt is érdemes ellátogatni

A vásárcsarnok a Charterhouse utca teljes hosszában elnyúlik

Szigetországról lévén szó, nem csoda, hogy a halnak és tenger gyümölcseinek jelentős szerepe van az étkezési kultúrában, így természetes, hogy van egy külön halpiaca is a városnak. A Billingsgate Fish Market 1982-ben költözött a mai modern vásárcsarnokba Canary Wharf közelében. Ma már ugyan a halászhajók nem itt kötnek ki, de a hűtőkamionok naponta szállítják a friss halat és egyéb tenger adta eleséget az ország különböző pontjairól. Ha valaki valami különlegességet szeretne, amit a szupermarketekben vagy a helyi piacokon nem talál meg, itt jó eséllyel megkapja. A piacot Blackwall állomástól rövid sétával lehet elérni, a bejárat a Trafalgar Way-ről nyílik a körforgalomnál. A piac keddtől szomabatig hajnali négy órától reggel fél kilencig van nyitva.

Természtesen halpiac is van, a Billingsgate Market Canary Wharf felhőkarcolóinak árnyékában

A "három nagy" után térjünk vissza az emberibb léptékű, és árukínálatuk vagy történetük miatt érdekesebb piacokhoz. Kezdeném a legismertebbel, ami mára a Londonba látogatóknak szinte kötelező látványossággá vált. A Camden Market a Regents Canal egyik zsilipjénél található. A kereskedelmi hajózás megszűnése után a terület sokáig üresen állt, majd az 1970-es években a csatorna partján álló épületekben kézműves és művész piacot alakítottak ki. A hely hamar népszerű lett, és terjeszkednie kellett, mára pedig a város egyik legismertebb látványossága. Camden hangulata eleve nem minden napi, amolyan kicsit művész kicsit bulinegyed a különféle alternatív stílusok kedvelőinek. A piac három helyszínt foglal magában. Camden Town metróállomásról a főutcán észak felé elindulva először egy szabadtéri piacot találunk, amely The Camden Market-ként hírdeti megát, ne dőljünk be, ez még nem a híres piac. Hivatalosan Buck Street Market a neve, főleg olcsó ruhákat árulnak a standokon, de sok egyedi darab van, hiszen számos amatőr vagy be nem futott divattervező árulja itt saját kollekcióit. Tovább haladva a főút keresztezi a Regents Canalt, és a csatorna partján található a Camden Lock Market, kézműves boltokkal, képzőművészeti alkotásokat árusító üzletekkel. Kaphatóak még ruhák és kiegészítők is, de ne a hétköznapi darabokat keressük itt sem, némelyikről nehéz eldönteni, hogy minden napi viseletnek vagy jelmeznek szánták-e. E mellett pedig étel minden mennyiségben. Nem élelmiszer, hanem helyben készült főtt étel mindenféle stílusban. Thai tészta, jamaicai fűszeres csirke, magyar lángos és olasz pizza kitűnően megférnek egymás mellett. Ide mindenképpen javasolt éhesen jönni. A Lock Market részben szabadtéri, részben fedett, a kereskedlmi hajózás korából itt maradt épületekben alakították ki az üzleteket. A vasúti híd alatt átkelve érjük el a harmadik és mindenképpen leglátványosabb piacot a Camden Stables Marketot. Angolul tudóknak a név gyanús lehet, stable istálót jelent, és ez a hely pontosan az volt, még egy lókórház is működött itt. Régen a bárkákat lovak vonatták, ezért voltak ilyen létesítmények a csatornák mellett. Az itteni üzletekben a kézművesek és képzőművészek munkái mellett számos boltban retró dolgokra bukkanhat az ember, az 50-as, 60-as évekből származó könyvek, hanglemezek mellett egy-egy utcanév táblát vagy bármi elképesztő dolgot lehet itt találni. Az üzletek egy része a vasútvonalat hordozó téglaviadukt belsejében található.

Camden Lock Market

 A Stables Market területén már csak szobrok emlékeztetnek az egykori funkcióra

A Bourough Market a minőségi élelmiszerek piaca, és itt nem csak a hagyományos zöldség, gyümölcs, hús szentháromságra kell gondolni. Árulnak kolbászt, szalámikat, sajttokat és egyéb tejtermékeket, péksüteményeket és sütőipari termékeket, italokat. E mellett számos kifőzde is működik a piac területén, változatos gyorsételeket kínálva. Az itt található áru valóban jó minőségű, de ennek megfelelően nem is olcsó. Népszerűségét központi elheleyzkedésén túl a különböző televíziós sztárséfeknek köszönheti, akik előszeretettel vásárolnak itt. A piac több épületet is megtölt, melyek a Bedale vagy a Stoney Streetről közelíthetőek meg, melyek a Bourough High Streetről nyílnak. Szerdától szombatig van nyitva.
A régi zöldsépiac helyén nyílt meg a Covent Garden Market. A csarnok ma éttermeknek, kávézóknak és független, kis alapterületű üzleteknek ad helyet, melyek közül nem egy magas minőségű de kis szériában készült termékeket árul. Az árkádok alatt működik egy kézműves piac is. Covent Garden metroállomástól a James Streeten néhány perc sétával elérhető. A piac előtti téren gyakran amatőr előadóművészek szórakoztatják a közönséget.
A Piccadilly Market egy kis területű kézműves piac, amely egy templomudvarban, a St. James's Church udavrában kapott helyet. Azért említem meg, mert közel van a Piccadilly Circus-höz, ahová mindenki eljut legalább egyszer londoni tartózkodása alatt. Közvetlenül a Piccadillyről nyílik mivel egy kis kapun keresztül kell bemenni, könnyű elmenni mellette.
A Greenwich Market azoknak lehet érdekes, akik a National Maritime Museum vagy a Greenwich Observatory meglátogatása miatt járnak a környéken. Alternatíva lehet egy könnyű ebéd elfogyasztására, lévén a piacon több kifőzde is üzemel. Alapjában véve hagyományos élelmiszer piac, kis kézműves szekcióval, Kedvesem itt tett szert néhány éve Mimózára, a mára kissé megfakult fából készült bagolyra.

Ezek tehát azok a piacok, amelyeken én megfordultam, így személyes tapasztalatok útján tudok róluk beszélni. Persze ennél sokkal több van városszerte. Olyan oldalt nem találtam, emly lista szerűen felsorolja őket, de Visit London, a  Time Out London vagy a Lodon Town oldalán érdemes nézelődni, sok érdekességet meg lehet rajtuk tudni az egyes piacokról.

Néhány szóban még megemlíteném a bolha piacokat, vagy ha úgy jobban tetszik használt cikk piacokat. Mint neve is mutatja, főleg használt kütyüket árulnak, szerszámtól a szórakoztató elektronikán át a cipőig. Én kettőről tudok Londonban, mindkettőt vasárnap rendezik meg. Az egyik a Wembley stadion parkolójában, értelemszerűen csak akkor kerül megrendezésre, ha aznap nincs rendezvény a stadionban. A másik Nine Elmsben, a New Covent Garden Market területén van, szintén vasárnap, amikor a zöldségpiac zárva van. Szintén itt kell megemlíteni a car boot sale elnevezésű vásárokat. Ezeket is jellemzően vasárnap rendezik meg, nagyobb parkolókban, időnként iskolák udvarán. Itt általában kell egy néhány fontos belépődíjat fizetni. Az árukínálat a bolhapiacokéhoz hasonló, szinte minden használt, és standok híján szó szerint az autók csomagtartójából árulnak. Természetesen az árak nagyon kedvezőek, alkudozni is lehet, de semmiféle garanciára ne számítsunk, mint ahogy az áruk eredtében (kapta, találta, kukázta vagy lopta az eladó) sem lehetünk biztosak.

Bevándorló vagy menekült?

Hosszú szünet után rögtön egy rendhagyó poszt következik. Nem praktikus tanácsokkal, nem élménybeszámolókkal, hanem egy kis elmélkedéssel. Hosszú lesz, helyenként talán száraz. Az utóbbi hetekben, hónapokban másról sem lehet hallani, csak a menekültek kérdésről, hát úgy döntöttem, szentelek a témának egy bejegyzést itt. Egyrészt, mert van véleményem, és szeretném leírni, másrészt, mert Londonban élve belelátok olyan dolgokba, amelyekbe egyetlen olyan ember sem, aki Magyarországon élte le eddigi teljes életét. Itt a más vallású, kultúrájú, bőrszínű emberek nem néhány (tíz)ezren, hanem millió számra élnek és nem évek, esetleg évtizedek, hanem generációk óta. Ennél fogva sok olyasmi történt, történik itt, ami Magyarországon elképzelhetetlen. Előre leszögezném, hogy az írás nem szolgál semmilyen politikai progaprandát, nem promotál semmilyen ideológiát, egyedül azt tükrözi, én hogyan látom a kérdést.

Kezdjük rögtön a fogalmak tisztázásával, mert a magyar közvélemény és média úgy tűnik totális képzavarban van, és szinte szinonímaként használja a bevándorló és a menekült szavakat, holott igen nagy különbség van közöttük. Bevándorló az, aki önszántából elhagyta szülőföldjét és elköltözött egy másik országba, hogy ott huzamosabb idejék éljen, vagy letelepedjen. Én is bevándorló vagyok az Egyesült Királyságban, az is maradok mindörökké. Még ha meg is kapnám a brit állampolgárságot, akkor is bevándorló lennék, mert nem itt születtem. A bevándorló a hivatalos határátlépő pontokon, legálisan érkezik az országba, ha nem így tesz, és elfogják, akkor kérdezés nélkül kitoloncolhatják, mint ahogy azt sokszor meg is teszik. Bevándorló lehet valaki a jobb életkörülmények, a jobb klíma, a ropogósabb perec, a hidegebb sör, gyakorlatilag bármi miatt. Szabad akaratából, önkéntes döntés alapján hagyja el a szülőföldjét és tudatosan választ más élőhelyet. Persze ott is meg kell majd élnie valamiből, ha csak nem dúsgazdag valaki, akkor dolgozni fog, céget alapít, vagy éppen segélyen él. Az tehát, hogy a bavándorló elveszi a munkát, előfordulhat, más kérdés, hogy ha egy benszülött elől a bevándorló (honos) szakképzettség, nyelvtudás és kapcsolatok nélkül el tudja venni a munkát, akkor a benszülöttben van a hiba.

Ezzel szemben a menekült, mint neve is mutatja, menekül valami vagy valaki(k) elől. Veszélyben érzi az életét a szülőföldjén, és ezért hagyja el. Nem önszántából, hanem kényszerből. Menekülhet háború elől, lehet politikai vagy vallási üldözött, a lényeg, hogy kényszer hatására hagyja el a hazáját. Ez nagyon fontos különbség, mert két ember ugyanabból a faluból homlokegyenest ellenkező módon viselkedhet. Aki szabad döntés alapján telepszik le valahol, az jó eséllyel képes és hajlandó elfogadni annak az országnak a másságát, a kulturális, vallási, stb. künöbségeket. Ha nem tetszik neki amit tapasztal, bármikor visszatérhet. Akinek viszont nincs hova viszamenni, aki kényszerből szakadt el a megszokott közegéből, az frusztrált lesz, kisebb eséllyel illeszkedik be. Pontosan ezek az emberek azok, akik, bár a leginkább kellene hallgatniuk és hálát adni a befogadó országnak, követelőzni kezdenek. Ismerek muzulmánokat, olyat is aki bevándorolt, olyat is aki menekült. Előbbiek toleránsak, elfogadják, hogy ez egy bő 1000 éve keresztény ország, más értékrend szerint élünk, és megelégszenek azzal, hogy korlátozás nélkül gyakorolhatják a vallásukat. Utóbbiak meg folyamatosan hallatják a hangjukat, elégedtelnekdnek, bevezetnék a sharia törvényeket Londonban. Előbbiek, bár maguk nem esznek, mert ramadan van, étellel kínálnak engem, ha közös programunk van, utóbbiak fel vannak háborodva, hogy én kaját melegítek az ebédszünetemben, mert ez neki milyen kellemetlen. Fentiekből következik, hogy a menekültekkel több probléma van, mint azokkal akik önszántukból jöttek az öreg kontinensre, persze kivételek mindkét táborban akadnak.
A menekült ritkán érkezik a hivatalos úton, hiszen amikor az ember élete a tét és a vízum ügyintézés hónapokig tart, akkor nyilván sokan választják a kerülőutat és az illegális határátlépést. Ez még eddig rendben is van, ha tankkal kergetnének, én sem az időpont foglalással vacakolnék. Viszont az talán jogos elvárás, hogy a menekült, amint eléri a biztonságot, jelentkezzen a hatóságoknál és folyamodjon menekült státuszért. A nemzetközi jog értelmében mindenkinek a menekült kérelmét el kell bírálni, tehát senkit nem lehet csak úgy visszadobni. Az adott ország illetékes szerve jogosult eldönteni, hogy a kérelem megalapozott-e, vagyis az illető valóban életveszélyben lenne, ha visszaküldenék, amennyiben a válasz igen, megkapja a menekült státuszt, hogy ez mire jogosítja fel, az országonként változik, egyáltalán nem biztos például, hogy rögtön munkát is vállalhat, az viszont biztos, hogy amíg az országban van és saját lábára nem állhat, addig az országnak, tehát végső soron az országban élő többi embernek kell eltartania.

Akinek egy minimális földrajzi ismerete van az előző pontot olvasva rögtön feltehet egy kérdést. Ha a menekült azért hagyja el az országot, ahol él, mert mennekül valami elől, miért van ennyi iraki, szír, szomáliai, stb. menekült Magyarországon, holott Magyarországnak egyik fenti álammal sincs közös határa? Mi több, hány országon is vágtak át ezek a menekültek, hány határt léptek át illegálisan? Miért nem folyamodtak menekült státuszért az első háború által nem súlytott országba, ahová beléptek? Miért álltak meg az első schengeni övezetbe tartozó országban, és folyamodnak menekült státuszért pont itt? Nem azt vonom kétségbe, hogy veszélyben voltak, ott ahonnan elindultak, de nagyon úgy néz ki, hogy előnyt igyekszenek kovácsolni az üldöztetésből. Úgy fest, hogy ők csak egy jobb szociális ellátórendszerrel rendelkező terület felé vándorolnak. Mert már nem menekülnek, ez elég egyértelmű. Amikor Szíriából átléptek Törökországba, Libanonba vagy Jordániába, akkor menekültek voltak, de amikor Európába értek, már csak illegális határátlépők. Magyarországra elméletileg csak szerb, ukrán és még egy évig horvát menekültek érkezhetnek.

Tisztáztuk a fogalmakat, de szükség van bevándorlókra, vagy nincs? Mi legyen a menekültekkel? Kontorllált bevándorlásra szüksége van Európának. A társadalom elöregszik, a népesség csökken, stagnál vagy lassan növekszik, attól függően a kontinens melyik országát nézzük. Egy limitált és kontrolált bevándorlásra tehát szükség van. A teljes elzárkózás politikája ugyanúgy nem a legjobb út, mint a kapuk szélesre tárása. Mivel Európába élni vágyó emberből nincs hiány, megtehetik az egyes államok, hogy válógatnak, kit engednek be és kit nem. Ezért vannak kvóták, erre találták ki a vízumot. Csak az Egyesült Királyságba évente ezrével érkeznek ázsiai és afrikai emberek tanulni, dolgozni, és ez nem új keletű dolog, így van étizedek óta. Nyilván az lesz sikeres, aki olyat tud ajánlani, amire szüksége van az országnak. Ha orvosból van hiány, az orvosi végzettséggel van jó esély a munkaválalói vízum megszerzésére, az tehát igaz, hogy nem mindenki egyenlő esélyekkel indul, és akinek se szakképzettsége, se nyelvtudása, az esélytelen. Igazságtalan a rendszer? Miért volna az, amikor embereknek a saját hazájukban is meg kell küzdeniük egymással a munkaerő piacon? Miért probléma akkor, ha egy ország megválogatja, kit fogad be? Amíg a döntéseket nem bőrszín, vallási meggyőződés, stb. alapján hanem szakmai szempontok szerint hozzák, vagyis azt vizsgálják a jelentkezők közül ki lesz a leghasznosabb tagja a társadalomnak, addig ezzel szerintem nincsen probléma.

Rendben, de mit kezdjünk a menekültekkel? Azokkal akik veszélyben vannak ott, ahová születtek? Azokkal akiknek kilátástalan az életük? Akik éheznek, járványoktól szenvednek, stb.? Ezen problémák megértéséhez kis kitérőt kell tennünk. Nem szeretném statisztikákkal teleszórni ezt a bejegyzést, akit behtóbban érdekelnek a számok, megnézheti itt, de egy valamit kiemelnék. A Föld népesség növekedése 1,15%, ennyivel leszünk többen évente, ebből Európa 0,08%-kal veszi ki részét, messze a legalacsonyabb az egész világon. Ázsiában a növekedés több mint 1 %, Afrikában közel 2,5. Ez ugye azt jelenti, hogy a világ szegényebb részein van népességrobbanás, vagyis pont azok szülik gyakorlatilag ész nélkül a gyerekeket, akik éheznek, ahol járványok követik egymást, ahol nincs politikai stabilitás. (Ázsiában, ha országokra lebontjuk az adatokat, láthatjuk, hogy a fejlett Japánban például csökken a népesség, ott is a szegény országokban tapasztalható inkább növekedés). Még egy érdekesség, Ázsia népsűrűsége közel háromszorosa Európáénak, de még Afrikáé is nagyobb. Szóval amikor nálunk tömeg van, és azt tapasztaljuk, hogy a fejlett infrstruktúránk is végletekig, sőt, helyenként azon túl is ki van használva, akkor gondoljuk el, mit jelent ez ott, ahol egy talpalatnyi földre még több ember jut, a gazdaság és az ellátó rendszer pedig klaszisokkal elmaradotabb. Igen, az éhinség és a járványok csak annak köszönhetőek, hogy az erőforrásokat a végletekig kimerítik. Messze több ember él a fejletlen országokban, mint amennyit azok el tudnak tartani. A fejlett világ a segélyezéssel pedig csak adja alájuk a lovat, hiszen semmiféle vissztartó erő nincs, ők tovább szaporodnak, az ENSZ meg a segélyszervezetek még több segélyt követelnek, az ott élők meg azt látják, ha többen vannak, több segély érkezik. Meddig mehet ez így? Miért nem teszik érdekelté a fejletlen országokat a születés szabályozás törvény erejű kikényszerítésében? Jelenleg egyedül Kínában működik ilyen program. Aki most az emberi jogokra, meg a szabad döntésre hivatkozik, az pedig egyszerűen gyilkos. Tényleg fontosabbak liberális elvek, mint az, hogy gyermekek milliói születnek meg úgy, hogy ergye kevesebb esélyük van megérni a felnőttkort? Mindenféle segélyezést szigorú, és ha kell, tűzzel vassal betartatott születésszabályozási program bevezetéséhez kellene kötni. Felvilágosító programok kellenek, a segélycsomagok legfontosabb tartozéka pedig a fogamzásgátló volna. Ha egy fejletlen ország ebben nem kíván partner lenni, az sem baj, de akkor ne a fejlett országoktól várják el, hogy szponozrálják ezt a felelőtlen viselkedést.

Észre kell venni, hogy a háborúk, a politkai instabiltás a harmadik világban mind a túlnépesedésre vezethető vissza. Európában is volt egy ilyen korszak, a középkor végén, az új kor elején, egyszerűen túlnépesedett a kontinens, az adott korban rendelkezásre álló erőforrások nem bírtak el több embert. Ekkor indultak meg a felfedezések, Európa népei vagy egymással háborúztak, vagy forradalmak követték egymást. Nem véletlen a példa, vegyük észre, hogy pontosan ez történik most a fejletlen országokban. Az iszlám világ vallásháborúja kísértetiesen hasonló mint a reformáció és az ellenrefomáció korszaka Európában. Ahogy az emberek sorban lázadtak, lázadnak fel a zsarnokok ellen Észak Afrikában és a Közel Keleten, az sokban hasonlít az Európán a 17-19. században végigsöprő forradalmi hullámokra. Tulajdonképpen úgy is mondhatjuk, hogy itt ezen már túl vagyunk. Hálásak lehetünk az őseinknek, akik megvívták ezeket a háborúkat helyettünk, nekik köszönhetjük, hogy mára megtanultunk békében együtt élni egymással. A protestánsok és a katolikusaok már nem gyilkolják egymást, az egyes nemzetek nem fegyverrel kezelik a konfliktusaikat és van egy viszonylag stabil, viszonylag egységes gazdasági, politikai rendszerünk. Ez nem volt mindig így, hány eretneket küldtek mágjára, hány katona halt meg a háborúkban, mennyi ártatalan civil szenvedett? Szerencsére túl vagyunk ezen a korszakon, de évszázadokkal ezelőtt az európai menekülteket ki fogadta be? Ki gondoskodott róluk? Hova mentek egy jobb életért? Mind tudjuk, hogy nem volt hová menekülni, és lám túléltük, itt vagyunk. Őseink nekünk taposták ki ezt az utat, olyan nagy baj, hát a munkájuk gyümölcsét mi élvezzük? Legyen ezért lelkiismeret furdalásunk? Igen durván hangzik, de ezen a rögös úton a fejletlen országoknak is végig kell mennie. Már könnyebb dolguk van, mert nem kell feltalálni olyan dolgokat mint, demokrácia, egyenjogúság, vallásszabadság. Mi több, próbálta már a fejlett világ elvinni ezeket a vívmányokat hozzájuk diplomáciával és fegyverrel is. Irakban 12 év katonai jelenlét és áldozatos munka sroán próbálták meg elültetni a demokrácia megvait, az eredmény az lett, hogy amint az utolsó nyugati katonák kitették a lábukat az országból, dúl a polgárháború. Ezt nem lehet egy az egyben az Iszlám Állam nevű terrorszervezet nyakába varni, aki azt hiszi, hogy egy szedett vedett pszichopatákból álló csürhe 50 éves szovjet kézifegyverekkel katonai sikereket tud elérni az amerikai hadsereg által kiképzett, felszerelt és légicsapásokkal támogatott iraki reguláris haderő ellen a helyiek támogatása nélkül, az gondolja újra legyen szíves. Az emberek megosztottak, legalább annyian támogatják az IÁ-t, mint amennyien ellenük vannak. Brutális, de a fentiekből az következi, hogy ezt az ott élőknek kell megoldaniuk. Nem máról holnapra fog megtörténni, ahogy Európában sem máról holnapra történt, rengeteg (ártatlan) áldozat lesz, ami tragikus, ahogy az volt Európában is. Egyszer azonban vége lesz, nem tudjuk, hogyan, egyáltalán nem biztos, hogy egy igazságos, demokratikus államrendszer lesz a végeredmény, de nem kötelező mindenkinek a nyugati világ értékrendje szerint élni. Az ártatlanok, akik menekülnek, pedig tegyék, de csak addig amíg veszélyben vannak. Nem engedhetjük, hogy ürügyként használják ezeket a konfliktusokat arra, hogy a bevándorlási szabályokat megszegve letelepdjenek Európában.

Vonatozás az Egyesült Királyságban

Több, mint négy hónapja dolgozom a vasúton és sok mindent tanultam ez idő alatt. Ezért bátorkodtam összegyűjteni néhány hasznos információt, apró kulisszatitkokat a vasúti személyszállításról. Reményeim szerint ezzel a kis útmutatóval átláthatóbb lesz a rendszer, mert valljuk be, tapasztalatlan utazóknak elsőre beletörhet a bicskája.

Kezdjük a menetrenddel. Az ország nagy részén ütemes menetrend szerint járnak a vonatok. Ez ugye azt jelenti, hogy szabályos órás (fél órás, negyed órás, két órás, stb.) időközönként indulnak. Tehát pl. minden óra 10 perckor, vagy minden óra 10-kor és 40-kor. Csúcsidőben, ami általában hétfőtől péntekig reggel 7 és 10 óra között valamint délután 4 és este 8 óra között van, sok helyen közlekednek ütemen felüli plusz vonatok. Szombaton, pláne vasárnap viszont jellemzően kevesebb járatot indítanak. Amit még a hétvégéről érdemes tudni, hogy országszerte ezt használják ki pályakarbantartásra és felújításra. Ilyenkor vonalrészeket zárnak le, ahol pótlóbuszok közlekednek. Éppen ezért aki hétvégén utazik, mindenképpen nézzen utána ezeknek. Sok csalódott utassal találkoztam már, akiknek fogalmuk sem volt, hogy felújítás lesz. Végül is, csak hetek óta van kiplakátolva, ezt harsogta az utastájékoztatás is az állomásokon és a vonatokon, de ha ez nem lenne elég, mindenki folyamatosan az okostelefonját bújja, de ahhoz már hülye, hogy azt megnézze, közlekedik-e a vonata. Ami már csak azért is érthetetlen, mert ez itt mindig is így volt. A brit vasúton más a mentalitás, mint a MÁV-nál. Ott ugye megépül a pálya, nagy rongyrázás közepette átadják, majd hagyják szépen lassan szétrohadni. Eltelik 10, 20, 30 év, közben kihelyeznek pár lassújelet, aztán amikor már végleg szétesett az egész, akkor fél évre lezárják és felújítják (vagy bezárják, arra hivatkozva, hogy nincs utas. Persze, hogy nincs, ha a vonat 30 km-et másfél óra alatt tesz meg.) A britek ezzel szemben folyamatosan tartják karban és újítják fel az infrastruktúrát, nem zárnak le komplett vonalakat hosszú időre, az időigényesebb munkákat hétvégi vágányzárakban végzik el. Lehet vitatkozni melyik a jobb, a lényeg, hogy a hétvégi vágányzár a brit vasúton nem rendkívüli, hanem általános esemény, mindenki számoljon vele.

Néhány szóban térjünk ki a vonatnemekre. A klasszikus magyar felfogás szerinti személy- sebes- és gyorsvonatok itt nem léteznek. Egyáltalán, nem szokás vonatnemeket emlegetni, néha ugyan odaírják egy-egy járathoz, hogy "stopping service" vagyis több helyen megáll mint más vonatok ugyanabban a viszonylatban, de ennyi. Viszont, minden állomáson és a vonaton is felsorolják sz összes állomást és megállót, ahol az adott vonat megáll. Elmondja a hangos utastájékoztatás is és a kijelzőkön is megjelenik. Sok vonat közlekedik zónázó rendszerben, vagyis a végállomás és pl. az előváros között nem állnak meg, utána viszont  a legtöbb vagy minden állomáson igen. Ilyen pl. a London Waterloo - Portsmouth Harbour via Guildford járat a mi hálózatunkon. Waterloo és Woking között csak Clapham Junction-ön áll meg, utánna Portsmouth-ig minden állomáson és megállóhelyen. Amire még érdemes figyelni, hogy ugyanarra a célállomásra többféle vonat is közlekedhet, nem biztos, hogy mindegyik ugyanazokon a közbenső állomásokon áll meg. Ezen felül, ugyanarra a végállomásra esetenként több vonalon is járnak a vonatok, a mi cégünknek pl. 3 útvonala van London  Waterloo és Guildford között.

Jogos kérdés, hogy lehet ezen kiigazodni? A legegyszerűbb, ha valaki interneten, útvonaltervezővel keresi meg a neki legmegfelelőbb járatot. Erre a National Rail oldala az egyik lehetőség, de számos egyéb oldal is létezik, ezek közül soknak van okostelefonra telepíthető változata. Annyit hozzátennék, hogy bár 95%-ban megbízhatóak, találkoztam már olyannal, amelyik hibás adatokat közölt, főként mert nem frissült még az adatbázisa, így pl. vágányzári információk nem voltak benne. Végül, ha valaki már az állomáson van, ott vagyunk mi, akik szívesen segítünk, erről majd később írok még részletesebben.

Árak. Azt már írtam, hogy a személyszállítást régiónként más-más (magán) társaság végzi, mind más-más árképzési mechanizmussal. Bár a minisztérium szabályozza az árképzést, a társaságoknak tehát nincs szabad keze úgy emelni az árakat, ahogy kedvük tartja, de egységes tarifarendszer nincs. Nincsenek pótjegyek, emelt komfortfokozatú vonatok, viszont mérföld alapú díjszabás sincs. Gyakorlatilag ahány viszonylat, annyi ár. Sőt, még két állomás között is számtalan különböző árat fizethet az ember. Általánosságban annyit lehet elmondani, hogy minél messzebb utazik az ember, és minél gyorsabb vonatot választ, annál többet fizet. Azt pedig elmondhatom, hogy a vasúti közlekedés nem olcsó az Egyesült Királyságban. Nézzünk egy példát. Clapham Junction-ről utazunk Southampton Central állomásra a déli tengerpartra. Két útvonal közül választatunk, a South West Trains által üzemeltetett London - Basingstoke - Southampton, ami 1 óra 14 perc alatt már megtehető, vagy a Southern által üzemeltetett London - Chichester - Havant - Southampton, amely 2 óra 21 perces utazást jelent. Utóbbi  nagyjából 15 mérfölddel hosszabb, de csak 10 fontba kerül szemben a rövidebb útvonal 31 fontos árával.

Részlet egy London környéki vasútvonalakat ábrázoló térképből. Ahány szín, annyi szolgáltató.

Természetesen a sokféle árhoz sokféle jegy is tartozik. Érdemes tudni miből választhatunk, mert bizonyos jegyekkel nagy összegeket lehet megtakarítani. Itt is léteznek egy útra szóló és menettérti jegyek. Amennyiben ugyanazon a napon utazunk vissza, úgy nevezett 'same day return' jegyet választhatunk. Ez gyakorlatilag csak jelképes néhány pennyvel vagy fonttal kerül többe, mint az egy útra szóló jegy. Hosszabb és közepes távú utazás esetén sokat spórolhatunk az úgynevezett 'advanced' jegyekkel, ami egy elővételben megváltott jegynek felel meg. Általában meglehetősen kötött a felhasználása, nem visszaváltható, nem átruházható. Csak azzal a vonattal lehet vele utazni, amelyikre szól, ezt a vásárláskor kell kiválasztani, és csak felár megfizetésével lehet átfoglalni másik járatra. A sok kötöttség azonban rendkívül kedvező árral jár, én így vettem menettérti jegyet Londonból Manchesterbe 25 fontért, ami az utazás napján 250 font lett volna. Általánosságban az 'advanced' jegyek úgy működnek, mint egy repülőjegy, minél korábban veszi meg az ember, annál olcsóbbak. Kissé flexibilisebbek az 'off-peak' jegyek. Ezek időbeli korlátozást jelentenek, csak csúcsidőn kívül lehet velük utazni, cserébe kedvezőbb az áruk az egész napra érvényes jegyeknél. Hogy pontosan mit jelent a korlátozás, az társaságonként változik, ennek érdemes utána nézni. Nálunk például az ilyen típusú jegyek nem érvényesek azokra a vonatokra amelyek London Waterloo-ra reggel 07:00 és 10:00 között érkeznek, vagy onnan 16:00 és 19:00 között indulnak. Egyes társaságoknál vannak 'super off-peak' jegyek is, amelyek nagyobb idő intervallum korlátozást és még kedvezőbb árat jelentenek. Végül, az 'anytime' jegyek azok, amelyek időbeni korlátozás nélkül, egész nap érvényesek.
Választani nem csak érvényességi idő, hanem útvonal alapján is lehet. A legtipikusabb eset, amikor egy célállomást több társaság is kiszolgál, és az egyik valamilyen módon magasabb szintű szolgáltatást nyújt, mint a másik. Ez a legtöbbször rövidebb utazási időt jelent, de lehet különbség a vonatok komfortfokozatában vagy a fedélzeti kiszolgálásban is (pl. van-e étkezőkocsi vagy nincs). Amennyiben megelégszünk az alacsonyabb szintű szolgáltatással, megspórolhatunk jó néhány fontot, de ez esetben jegyünk csak az adott társaság vonataira lesz érvényes. Londonon keresztül történő utazáskor is több lehetőség közül választhatunk. Nézzünk egy példát. Horshamből utazunk Oxfordba. Választhatunk olyan jegyet, ami nem jogosít fel Londonon keresztül történő utazásra ('not via London'). Ez esetben utazhatunk pl. Horsham - Clapham Junction - Reading - Oxford útvonalon. Bár Clapham Junction  Londonban van, a jegyünk érvényes lesz. Az ilyen jegyek csak a London Terminals gyűjtőnévvel elátott pályaudvarokra nem érvényesek. Ez a kifejezés állomások egy csoportját takarja, az összes londoni felypályaudvar, Vauxhall és Blackfriars állomások tartoznak ide. Persze vehetünk olyan jegyet is, amely 'via London', ez feljogosít arra, hogy a London Terminals csoportba tartozó állomásokat érintve utazzunk. Ez esetben Horshamből beutazhatunk London Victoriára, innen a Circle line metróvonalat használva átmehetünk London Paddingtonra, ahol felszállhatunk egy Oxford felé tartó vonatra. Ez esetben a metróért külön kell fizetni. Válthatunk azonban olyan jegyet is, amely '+  via London' vagy '+ any permitted' jelzéssel van ellátva, ez már a metróra is érvényes.

Egy Glasgow-ból Norbiton-ba (Délnyugat London) szóló menetjegy 2008-ból. Oda vissza utazásra érvényes csúcsidőn kívül, bármilyen útvonalon, még a londoni metrót is használhatja vele az utas.

Nem egyszerű, igaz? Felmerülhet a kérdés, hogy miért jó ennyire túlbonyolítani? A rendszer előnye, hogy így mindenki az utazási igényeinek és pénztárcájának megfelelő jegyet vásárolhat. Hála a különböző útvonaltervezőknek, ma már az sem okoz gondot, hogy összehasonlítsuk az árakat, egyszerűen kiválaszthatjuk, ami nekünk a legjobban megfelel. Jegyünket természetesen online le is foglalhatjuk, némelyiket otthon is ki lehet nyomtatni, némelyiket az állomáson, utazás előtt egy automatából lehet kiváltani. Természetesen, a helyszínen, közvetlen utazás előtt is válthatunk jegyet. Minden állomáson vannak jegyautomaták, de ha nem vagyunk biztosak benne, milyen jegy a legmegfelelőbb, a jegypénztárban tudnak segíteni. Amit érdemes tudni, az ország bármelyik jegypénztárában bármely viszonylatban válthatunk jegyet. Brightonban nyugodtan megvehetjük akár Iverness-ig, függetlenül attól, hogy hány társaság vonatát fogjuk használni a déli tengerparti várostól Skóciáig. Azonban, ha vissza szeretnénk váltani a jegyünket, azt csak annak a társaságnak a pénztárában tehetjük meg, amelyiktől vettük. Tehát pl. a Brightonban (Southern állomás) váltott menetjegyet visszaválthatjuk London Victorián (szintén Southern), de London Waterloo-n például nem, mert az egy South West Trains állomás.

Bár a fenti leírás korántsem teljes, mégis áttekintést nyújt a brit vasúti közlekedés tarifarendszeréről és a benne rejlő lehetőségekről és buktatókról. Térjünk most vissza oda, hogy segítségre van szükségünk egy állomáson. A nagyobb állomások mindig rendelkeznek személyzettel, és mi azért vagyunk ott, hogy segítsünk. Csak némi alapvető udvariasságot kérünk cserébe; tudjál köszönni és használd a kérem és köszönöm szavakat. Ezt azért írom le, mert tapasztalataim szerint ebben a bevándorlók és turisták, származástól függetlenül, nagyon gyatrán teljesítenek, és erre nem lehet mentség az, hogy nekik nem az angol az anyanyelvük. Ezeket nagyjából az első angol órán mindenki megtanulja, de még egy valamirevaló útikönyv fontos szavak, kifejezések részében is megtalálhatóak. Jegyekről, árakról leginkább a jegypénztárban érdemes érdeklődni, az ott dolgozó kollégáknak mélyrehatóbb ismeretei vannak a témában. A peronon gyakorlatilag mindenhol vannak elektronikus kijelzők és hangos utastájékoztatás, ezekből minden szükséges információ megszerezhető. Ha valami mégsem világos, ott vagyunk mi, a peronszemélyzet. Sajnos az  a tapasztalatom, hogy sokan azt sem tudják, hogyan kell normálisan kérdezni. Leírok két példát a hibás, illetve hibásan feltett kérdésekből.

-Mikor megy a következő vonat Guildfordba?
-15:52, 9-es vágány.
-Őőő, az megáll Oxshotban?
Nem. Ha valaki azt kérdezi, mikor megy a következő vonat Guildfordba, akkor a lehető leggyorsabb odajutást biztosító vonatot fogom ajánlani. Csak azért, mert Oxshot állomást egy Guildfordba tartó vonat szolgálja ki, még nem jelenti azt, hogy az összes guildfordi vonat megáll ott. Egy szó mint száz, nem kell okoskodni meg kombinálni, csak egyszerűen mondd meg hova akarsz menni, és mondom melyik vonat lesz az. Ennyi.

-A következő vonat megy Portsmouth-ba?
-A legközelebbi vonat Portsmouth-ba a 15:52-es vonat a 9-es vágányról, a kijelzőn Portsmouth Harbour fog megjelenni.
Nem fogok sem igent sem nemet mondani a következő vonat típusú kérdésekre. Ennek egyszerű oka van, itt nem szökő évente van egy vonat azonos vágányon, hanem mondjuk 3-4 percenként. Tegyük fel, hogy én azt mondom, igen a következő lesz az. Aztán megyek a dolgomra, a Portsmouth-i vonat meg késik, a 16:00-ás Altonba tartó előbb jön. Te felszállsz rá, aztán persze engem szidsz, mert én azt mondtam, hogy a következő vonat lesz az. Ezért nem mondok sem igent, sem nemet, tudod mikor, hol, melyik vonatra kell felszállnod, annyi a dolgod, hogy nézd a kijelzőt, hallgasd az utastájékoztatást és minden rendben lesz. Sajnos nem tudunk minden utas mellé egy vasutast állítani, hogy rámutasson a vonatra amire fel kell szállni.

Választék van - jegyekben és célállomásokban is.

Még egy dolog, amit érdemes észben tartani. Az Egyesült Királyságban több azonos nevű település illetve állomás van. Néha leírva teljesen azonosak, csak a kiejtés más, máskor még a kiejtésben sincs eltérés. Előbbire példa Gillingham és Gillingham. ('giligem' Dorset megyében és 'dzsiligem' Kent megyében). Ashford pedig még kiejtésben is ugyanaz, függetlenül attól, hogy a Kent vagy a Surrey megyei településről beszélünk. A megoldás egyszerű, tudjuk melyik megyében van az adott állomás ahová utazni szeretnénk, vagy legalább egy közeli nagyobb települést ismerjünk, így elkerülhetőek a félreértések. Londonon belül egy-egy városrészben is lehet több állomás, ezek nevének gyakran azonos az előtagja. Utasok gyakran kérdezik, honnan megy a vonat Wandsworth-be? Én meg mondom, hogy attól függ, hová utazik? Wandsworth Town, Wandsworth Road, vagy Wandsworth Common? Szintén nem ritka, hogy egy településen két vagy több állomás van, gyakran különböző vonatok által kiszolgálva. Ezek elhelyezkedését is érdemes megnézni, mert néha szinte közvetlen egymás mellett vannak, máskor azért nagyobb a távolság. Ilyen például London Waterloo és Waterloo East. Utóbbit csak néhány perc séta és egy mozgólépcső választja el az előbbitől. Ezt azért érdemes megnézni, mert nem biztos, hogy ugyanazok a vonatok szolgálják ki mindegyiket. Például, ha valaki Clapham Junction-ről utazik Dorking Deepdene állomásra, akkor át kell szállnia Redhill-nél, ami jelentősen hosszabb utazást jelent. Ugyanakkor, Dorking állomásra sűrűbb és gyorsabb vonatközlekedés van, és Deepdene csak 3 perc séta onnan. Mivel a brit vasutakat egymással versengő magán társaságok építették ki a 19. század folyamán, ez a jelenség országszerte gyakori.

Hív a vasút, vár a South Western Railway

Fiataloknak nem valószínű, idősebbeknek viszont ismerősen csenghet a fenti szófordulat, igaz eredetiben "Hív a vasút, vár a MÁV" egy, a 70-es években készült vasutas toborzó film címe. Ebből már lehet következtetni, miről is lesz szó ebben a bejegyzésben, elmesélem hogyan lettem vasutas. Kezdve a jelentkezéstől, odáig, hogy munkába álltam leírom a tapasztalataimat a teljes kiválasztási, felvételi procedúráról.

Egy Virgin Pendolino útban Észak Anglia felé.

Egy ideje már éreztem, hogy nem vagyok elégedett a munkámmal. Közel 8 éve dolgoztam a szálloda szakmában, három különböző házban fordultam meg és több részleget is kipróbáltam, de valahogy egyiknél sem éreztem, hogy ez az amit, csinálni szeretnék. Nem találtam a helyemet, vezető nem akartam lenni, 8 év után még mindig a létra alján álltam, és nem azért, mert nem volt lehetőségem előre lépni. Be kellett látnom, hogy az én jövőm nem ott van. Keserű felismerés ez, amikor az ember szembesül vele, hogy amiért tanult és amibe 8 évet beleölt, az voltaképpen nem érdekli. Ugyanakkor jobb későn, mint soha, és 32 évesen még egyáltalán nincs későn váltani. Ekkor jött a következő dilemma. Mit is csináljak, merre induljak? Agyaltam rengeteget, elkezdtem online személyiség és készségteszteket kitölteni. Nekem nagy segítséget nyújtott a National Career Service oldala, ahol leírják mit is takarnak az egyes munkakörök, milyen végzettség, tapasztalat, képességek kellenek a betöltésükhöz. Információt nyújt, hogy hol lehet az egyes kurzusokat elvégezni, illetve, hogy nagyságrendileg mennyit fizetnek az adott munkakörben. Kezdett körvonalazódni, hogy két dolog érdekelne, valamilyen műszaki terület és a logisztika. Műszaki pályán megfelelő végzettség nélkül értelemszerűen nem lehet elhelyezkedni, vagyis 3, 4, 5 év tanulás, majd 35-37 évesen karrier váltás, nem volt annyira vonzó. Ahogy a logisztikát ízlelgettem, kezdte magát befészkelni a fejembe egy másik, bár hozzá szervesen kapcsolódó iparág, a közlekedés. Ez még mindig elég tág fogalom, ugye. Aztán azon vettem észre magam, hogy fényképezőgéppel állok egy híd korlátján, csak, hogy egy jó fotót készíthessek egy vonatról. Meg azon, hogy 400km-t utazok, hogy megnézzek egy vasútvonalat, Kedvesemet pedig a világból kikergetem, amikor sináramkörökről, pályasebességről, váltókörzetekről meg EMU-król (Electric Multilpie Unit - villamos meghajtású, több részes motrvonat) beszélek neki. 

Meg volt hát, mi az ami érdekel, és amit szívesen csinálnék az elkövetkezendő néhány évtizedben. Hív a vasút, vár... Na itt álljunk meg egy pillanatra. Muszáj egy kis kitérőt tennem és röviden elmesélni, hogyan néz ki a vasút szervezeti felépítése itt az Egyesült Királyságban, mert kicsit eltér attól, amit Magyarországon megszokhattunk. Ott ugye ott van a jó öreg MÁV, az állami vállalat, és ennyi. Persze szétszedték külön cégekre, van a pályavasút, gépészet, meg a START, mint személyszállító, de mindnek az állam a tulajdonosa, magántőke csak a teherszállításban van jelen. Itt, olyan, hogy British Rail nincs. Volt, 1993-ig, aztán privatizálták. A jelenlegi struktúrában a Network Rail az infrastruktúra tulajdonosa és kezelője. Ők birtokolják a vasúti pályákat és egyéb infrastrukturális létesítményeket, és az állomásokat. Ők végzik a pályafelújításokat, karbantartásokat, stb és ők foglalkoztatják a signaler-eket, akik a vasúti forgalomirányítóknak felelnek meg. A ROSCO-k (Rolling Stock Operating Company) a járműállományt birtokolják, ők adják bérbe a vonatokat a TOC-knek (Train Operating Company), akik a személyszállítást végzik. A teherszállítás egy másik történet, ők dolgoznak saját és bérelt gördülőállománnyal egyaránt. Mind a ROSCO-k, mind a TOC-k magán társaságok, vagyis a személyszállítást privát cégek végzik. Az ország vasúthálózatát körzetekre osztották, egy-egy körzet egy-egy franchise-t jelent. A TOC-k pályáznak ezekre a franchise-okra, árajánlatot tesznek a Közlekedésügyi Minisztériumnak, hogy mennyiért vállalják a szállítást a kiírásban szereplő feltételekkel (közszolgáltatásról beszélünk, üzleti alapon sok vonalat nem érné meg üzemeltetni, ezért a minisztérium fizet a TOC-knek). Egy-egy franchise-t általában 7-8 évre ítélnek oda, ha lejár újra pályáztatják. Tudom ez így elég zavaros, de ezt muszáj volt leírnom, hogy később világos legyen, mi miért van úgy, ahogy.

Különböző régiók, különböző üzemeltetők. Egy Northern Rail szerelvény Earlstown állomáson.

Térjünk vissza oda, hogy kitaláltam mit is szeretnék. Elkezdtem utánajárni, hogyan lehetne betörni a vasút világába, mik azok az állások, amelyekre tapasztalatlan és szakképzetlen emberként eséllyel pályázhatok. Az én tarsolyomban egyetlen fegyver volt, az ügyfélszolgálat. Ekkor már közel 9 év ilyen irányú tapasztalattal a hátam mögött ez volt az a terület, ahol érdemes volt próbálkoznom. Mivel volt egy biztos munkahelyem, nem őrült módjára kezdtem a munkakeresésbe, hetente megnéztem a TOC-k honlapját, és ha volt valami, amiről úgy gondoltam, eséllyel pályázhatok rá, jelentkeztem. Megszámlálhatatlan mennyiségű online jelentkezési lapot és kérdőívet töltöttem ki. Hónapok teltek el és állások tucatjaira jelentkeztem, eleinte csak Londonban, később mentem volna már akár a világ végére is (persze csak az Egyesült Királyságon belül), hála páromnak, aki mindvégig maximálisan támogatott, és hajlandó lett volna maga mögött hagyni a szeretett Londont. Aztán egy napsütéses októberi napon csörgött a telefonom. "Good Morning, this is Danny from South West Trains. We would like to invite you for an assestment." (Jó reggelt, Danny vagyok a South West Trains-től. Szeretnénk meghívni önt, hogy töltsön ki egy tesztet.) Az első jelentkezés, amire nem a szokásos TBNT emailt kaptam.

Következő héten új öltönyben és nem kis izgalommal mentem a tesztre. Egy kis tárgyalóterembe kísértek, ahol összesen 5-en voltunk. Írásbeli teszteket kellett csinálnunk, az első szövegértelmezés és helyesírás készségeket mérte fel. Nem volt nehéz, de az idő nagyon kevés volt rá, egyikünk sem tudta befejezni. A második matematika, nagyon könnyű volt, de ha valaki nem tud fejben számolni, szintén lehetetlen befejezni. A harmadik amolyan logikai feladat, közlekedési hálózati térképek és menetrendek olvasása, értelmezése. Eleinte egyszerű, de a végén már kombinált kérdésekkel, több átszállásos megoldásokkal, a legnagyobb ellenség azonban itt is az idő volt. Az utolsó hallás utáni értelmezés, na nem szöveg, hanem betű és számsorokat mondtak el magnóról, amiket aztán le kellet írni. Eleinte egyszerű, de a végén, 12 karakter hosszú sorozatokkal már nem az. Mindez úgy, hogy egy Rail Operator pozícióra, jelentkeztem, ami egy kezdő szint. Ezeket a teszteket egy erre szakosodott cég állítja össze, és nem csak vasúti dolgozó jelölteknek, hanem bármilyen szakma számára készítenek teszteket. A munkáltatók meg imádják ezeket a teszteket, mert sok olyat kiszűrnek vele, aki bár lehet, hogy nagyon megnyerő, de nem alkalmas a munkára. Párom  is töltött már ki ilyen teszteket, minden nagyobb cég él ezzel az eszközzel. Érthető már miért olyan fontos a nyelvtudás? Még az interjúig sem fog eljutni, aki nem ért, beszél, ír és olvas angolul.

A teszt eredményeit még aznap megmondták, 3-an értük el a megfelelő pontszámot, velünk egyből egyeztettek is időpontot interjúra. Én öt napra rá, egy hétfő reggelre kaptam, ami valljuk be nagy szerencse. Hétfőn a vezetők még frissek, energikusak, sokkal könnyedebb légkörben zajlik akkor egy interjú, mint mondjuk csütörtökön.  Amennyire tudtam, igyekeztem felkészülni az interjúra, összeszedni azokat a példákat, amiket majd megemlítek a szakmai múltamból, felkészülni a cégből, mi a története, mik az aktualitások. Két állomásfőnök interjúztatott. Az interjúk arra fókuszálnak, hogy felmérjék mennyire alkalmas a jelentkező az adott pozícióra. Általános kérdések, hogy mit tudsz a cégről, a leendő munkádról, hozz fel példákat mondjuk arra, hogy egy ügyfélnek megszépítetted a napját, egy példát arra, mikor kritikus szituációban úrrá lettél a helyzeten, arra, hogy stressz alatt kellett dolgoznod, stb. Kitalált sztorikkal nem érdemes próbálkozni, mert bármilyen szépen adja elő az ember, bele fognak kérdezni részletekbe, és rögtön észreveszik, ha valakinek nem eredeti a története. Arról nem is beszélve, hogy mindent leírnak, és később referencia ellenőrzésnél rákérdeznek ezekre. Itt lesznek problémái azoknak, akik korábban nem dolgoztak. Soha nem lehet tudni, milyen korábbi munkatapasztalat jön kapóra, nekem például egy főiskolás koromban végzett diákmunka. Ezért próbálom mindenkinek sulykolni, dolgozni, dolgozni, dolgozni, amint és amit csak lehet. Ezek a néhány hetes/hónapos diákmunkák az egyetem alatt, nyáron azt jelentik egy önéletrajzban, hogy a jelentkező igenis akar dolgozni. Nem azt fogják nézni, hogy konzervet pakolt a Tescoban vagy fagyit árult, hanem azt, hogy amint lehetősége adódott dolgozott. Végül, szinte biztosan lesz egy feltételezett szituáció, amelyben el kell mondanod mit tennél. Igen, elvárják, hogy legalább nagy vonalakban legyen fogalmad arról, mi a dolgod, holott még egy perc tréninget sem kaptál. Az egész körülbelül 15 percig tartott, majd a végén gratuláltak és ajánlatot tettek.

Következő lépés az orvosi vizsgálat volt, persze erre is egyeztettünk időpontot. Ennek egyik legfontosabb eleme a drogteszt, sima vizeletvizsgálattal csinálják. Aki ezen elbukik, azonnal visszamondják a szerződését és 5 évig nem is próbálkozhat újra. "Csak egy spangli" ennyit jelenthet. Persze nem elég az elején tisztának lenni, bármikor szúrópróba szerűen ellenőrizhetnek, ha pedig történik valami, akkor automatikusan tesztelnek. Mivel veszélyes munkakörben dolgozom, nagyon sok gyógyszert nem vehetek be munka előtt, pl. fájdalomcsillapítók, allergia gyógyszer. A többiről nyilatkoznom kell munka kezdetkor, hogy ezt és ezt vettem be, ekkor és ekkor, és ha a főnök úgy dönt, túl nagy a kockázat, kivesz aznapra a veszélyes munkakörből vagy hazaküld. A drogteszten túl hallás és látásvizsgálat valamint általános egészségi állapot felmérése történik még. Az eredményeket néhány nap múlva a cégnek küldik ki, Denny pedig hívott, hogy ezen is átmentem, hamarosan küldi a végleges szerződést. Mivel 30 nap felmondási idő volt a régi munkahelyemen, december 2.-át beszéltük meg kezdési időpontnak. Ebben nagyon rugalmasak voltak, megértették, hogy vannak még kötelezettségeim a régi helyemen. Ekkor még nem tudtam, melyik állomáson fogok dolgozni, csak azt, hogy valahol London belső részén. Nem sokkal később azonban megkaptam a csomagot, benne a szerződésemmel, egyéb iratokkal és egy levéllel, hogy december 2.-án 08:45-kor jelentkezzek Basingstoke vasútállomás Oktatási Központjában. Ebben már benne volt, hogy Clapham Junction állomás lesz a munkahelyem. Ennek már csak azért is örültem, mert ez az állomás gyalog 20 percre van onnan ahol lakom. Ugyanakkor, nem kis kihívást jelent, hiszen Nagy Britannia legforgalmasabb vasútállomásáról van szó. 17 vágány, naponta több mint 400 ezer utas, és csúcsidőben óránként 180 vonat. Ez így nem tűnik soknak, de ha úgy írom, hogy átlagosan 20 másodpercenként érkezik egy-egy vonat, akkor már jobban érthető, mit is jelent ez.

Az új munkahelyem; Nagy Britannia legforgalmasabb vasútállomása.

Semmit nem bíztam a véletlenre, december 2.-án jó 10 perccel a kezdés előtt már ott voltam. Egy személyzeti pihenőben vártuk a kezdést, összesen 19-en voltunk. Kellemes meglepetés volt, hogy az egyik kolléga, akivel még az első teszten egy csoportban voltunk, szintén ott volt. Az egyik fiatalember mondta, hogy mutatkozzunk be, meséljük el kik vagyunk, mit csináltunk eddig, stb. Ez meg is történt, és én azt kérdeztem magamtól, hogy kerültem én ide? A csapat fele született angol, a másik felének a nagy része hosszú évek óta, sokan gyerek koruk óta az Egyesült Királyságban élnek. Összesen 3-an voltunk friss bevándorlók, közülük is én voltam itt legrövidebb ideje. Ez miért is lényeges? A nyelvtudás miatt, hiába beszélem a nyelvet, soha nem lesz olyan az angolom mint egy bennszülötté, az akcentus mindig árulóm marad. Értelemszerűen minden munkáltató előnyben részesíti azt, aki TÖKÉLETESEN beszél angolul, pláne, ügyfélszolgálati munkakörben, így egy született brit mindig előnnyel indul a munkaerőpiacon. A második dolog, olyan emberekkel kerültem egy helyre, akiknek legalább a fele már dolgozott a vasúton korábban, sokan tekintélyes múlttal rendelkeztek. Ekkor értettem meg, miért nehéz bekerülni egy ilyen helyre, és ezt nem azért írom, hogy magamat fényezzem, de igenis büszke vagyok rá, hogy sikerült. Persze azt is egyből tudtam, hogy rengeteg hátrányt kell ledolgoznom, és én leszek az, akinek 10x-szeresen kell bizonyítani, hogy itt a helye.

Pár perc múlva megérkezett a trénerünk, aki egy fantasztikus figura, ex-RAF (Royal Air Force - Királyi Légierő) tiszt, jelentős tudással és tapasztalattal felvértezve, amit érdekfeszítő előadásmódban igyekszik átadni, némi humorral és egy-egy jó történettel fűszerezve. Az első nap a cég általános bemutatásával telt, illetve a HR tájékoztató anyagát hallgathattuk végig. Ekkor ismertették, hogy a fizetésen túl milyen egyéb juttatásokat ajánl a cég. Ingyenes utazás a South West Trains hálózatán nekünk és a párunknak, 75%-os kedvezmény más TOC-k vonalain, nyugdíjbiztosítás, hat hónap munkaviszony után nemzetközi vasúti kedvezmény és fizetett betegszabadság. Nagyon jó csomag. Másnap reggel London Waterloo állomásra kellett mennünk, ahol átvehettük az egyenruhánkat, aztán 11-re kellett menni Basingstoke-ba, üzembiztonsági tréningre. A szerdát azon az állomáson töltöttük, ahol majd dolgozni fogunk, megismerhettük a helyet, a leendő kollégák és vezetők egy részét.

Csütörtökön felbomlott a 19 fős csapatunk, mert elkezdődött a munkakör specifikus tréning, Rail Operator-ok összesen 11-en voltunk. Kezdésnek levetítettek néhány videót, amely szemlélteti, milyen felelősséggel jár ez a munkakör, és mi történik, ha nem figyelünk oda. Másnapra már csak 10-en voltunk. A tréning összesen 2 hétig tartott, az utolsó napon egy újabb írásos és gyakorlati teszt tette fel az i-re a pontot. Itt a vonatmenesztésből kellett vizsgáznunk, hiszen ez az egyik legfontosabb feladatunk, és itt kulcs fontosságú a biztonság. Összesen 7-en mentünk át a teszten. Aztán a következő hétfőn elkezdtük a tényleges munkát. Az első néhány hétben még csak felügyelet mellett indíthatunk vonatokat, és mindent dokumentálni kell. Később lesz egy újabb vizsga, és ha azon is átmentünk, akkor kapjuk meg ez engedélyt, amely feljogosít önálló munkavégzésre.

 Forgalom Clapham Junction kijáratánál.

Mit is jelent Rail Operator-nak lenni? Mi vagyunk a peronszemélyzet. Legfontosabb feladatunk a vonatok biztonságos menesztése. Látszólag egyszerű, 30 másodperccel az indulás előtt ellenőrizni a jelzésképet a főjelzőn, amennyiben nem vörös, jelezni a kalauznak, hogy zárhatja az ajtókat, ha minden ajtó zárva, senki és semmi nem szorult az ajtók közé, második jelzés a kalauznak, hogy a vonat indulhat. Ő megnyom egy gombot, ami a vezetőfülkében megszólaltat egy csengőt, a vezető kioldja a fékeket és elindítja a vonatot. Több száz utassal, késésben lévő vonatokkal már nem olyan egyszerű, de a legfontosabb az emberek biztonsága. Sajnos az átlagember nem igazán hiszi el, hogy egy 200 tonnás vonat erősebb nála. Mindig van, aki még megpróbál felugrani, aki még akkor is nyomkodja az ajtónyitó gombot, amikor a vonat már mozog. Mások a peron szélén állásból űznek sportot, persze fülhallgatóval a fülükben, miközben a telefonjukat babrálják. Persze vannak a vonat mellett futva integetők, a részegen a peron szélén táncolók is, és ezek az emberek mind azt hiszik, velük semmi nem történhet. Pedig a tény az, hogy évente hallnak meg emberek balesetekben, amelyek ilyen szituációkban történnek. Amikor nem vonatokat menesztünk, akkor az utasoknak segítünk, információkkal. Hiába a hangos utastájékoztatás, a perononkénti több kijelző, az emberek szeretik tőlünk hallani, mikor és honnan megy a vonatuk. E mellett igyekszünk rendben és tisztán tartani a peront.

Ez tehát az út, amit végigjártam, és most itt vagyok. Örülök, hogy sikerült ez a váltás. Az új munkámat élvezem, még akkor is, ha néha stresszes (10. vágány, reggeli csúcsforgalom idején), máskor meg éppen unalmas (5-6. vágány, délelőtt 11 után). Ez a poszt inkább lett egy terjedelmes élménybeszámoló, mint iránymutatás, de egy biztos. Amit itt leírtam kiválasztási folyamatról, felvételi eljárásról, cégfilozófiáról az nem csak a vasútra igaz, jól jellemzi minden brit nagyvállalat "gondolkodását".

Hogyan ne induljunk neki

Az alábbiakban közreadok egy estet, ami nem rég történt meg valakivel, akit csak nevezzünk A-nak. A fejleményeket Facebookon tette közzé az illető és a reakciói jól példázzák amit már az előző bejegyzésben is fejtegettem, hogy könnyebb másokban keresni a hibát, mint saját magunkban. Az alábbiakban idézem a fb-s posztot amit A tett közzé és két saját hozzászólását. A szöveget szó szerint idézem, a benne lévő helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal együtt;

a magyar kormàny meg megint megmutatta mennyit èr! A sajàt orszàgomba nem tudok visszajutni, itt tönkretettèk az àlmaim, ès a magyar követsèg annyit mondott, tudsz tölünk haza telefonàlni... Röhelyes az egèsz. Köszönöm Magyarorszàg!!!

UTÓLSÓ JELENTKEZÈS! ( A folytatàst mèg nem tom) A Doveri kikötöben probàlok egy fuvart szerezni haza, de minimàlisnàl is kissebb esèlyt làtok a sikerre! Valaki kisegítene 30£ al a kompjegyre hogy vègre kijuthassak ebböl a csodàs mekkàból?
màr csak el akarom hagyni ezt az àtkozott orszàgot... semmi màst!

Bocsánat, de nem tudom sajnálni az illetőt. Amit leírt az alapján elkerülhető lett volna ez a helyzet és a csalódás. Igyekszem sorra venni a hibákat amiket A elkövetett és remélem tanulságul szolgál másoknak, hogy ők ne kerüljenek ilyen helyzetbe.

1. HIBA; Teljesen felkészületlenül és tájékozatlanul vágott neki az útnak. Csak feltételezem, látott egy hirdetést, hogy munka Londonban, nyelvtudás nem kell, aztán utolsó megtakarított pénzét befizetve az ügynökségnek elindult, mit veszíthetek alapon. Én elhiszem, hogy végső elkeseredésében egy ember próbál minden lehetőséget megragadni, és ezzel nincs is baj, de attól még lehet ezt átgondoltan és ésszel csinálni. Hova megy az ember, milyen költségek fognak biztosan felmerülni, milyenek merülhetnek fel? Mit kell majd elintézni, mennyi idő mire munkába állhat, miből fog addig megélni, kire számíthat? Mielőtt valaki elköltözik egy országba, olvasson utána mindennek, ma már ez egyáltalán nem ördöngösség, tele van az internet információkkal. Rengeteg a hivatalos információs oldal is, de magyarul is lehet rengeteg tanácsot, beszámolót találni.

2. HIBA; Ez egyenesen következik az elsőből. Millióan millió helyen leírtuk, hogy Magyarországon regisztrált, magyarul hirdető és nyelvtudás nélkül munkát ígérő ügynökség ÁTVERÉS. Most komolyan, a csapból is az folyik, hogy a nyugat európai országok, köztük az Egyesült Királyság is folyamatosan szigorítják a bevándorlási szabályokat, már amennyire erre az EU keretein belül lehetőségük van, és próbálják elejét venni a kelet európai állampolgárok tömeges bevándorlásának és letelepedésének. Csak józan paraszti ész kell, hogy az ember belássa, egy ilyen szituációban sem az ASDA, sem az IKEA, sem a Tesco és egyébként egyetlen cég sem fog egy magyar nyelvű hirdetésben, magyar közvetítőn keresztül munkaerőt keresni. Ám ha a józan paraszti észnek híján is van valaki,  utána lehet olvasni, illetve kérdezni ezeknek az ügynökségeknek mielőtt valaki befizeti a spórolt pénzét. Így ki lehet kerülni az átverést, amelyre A a bejegyzésében hivatkozott.

3. HIBA; Pénz nélkül nekivágni. Ezt a részét nem is igazán értem, a szövegből úgy tűnik nekem, hogy A konkrétan egy fillér nélkül vágott neki a nagy kalandnak. Már a megérkezése napján egy hostel szoba áráért kuncsorog a fb.-n, november van, 20-25 fontért naponta már lehet találni szállást ilyenkor. Azt meg még az átverős ügynökségek is le szokták írni, hogy az albérletnél deposit-ot kell letenni, és előre fizetni legalább egy hetet. Felnőtt embertől joggal várnánk, hogy arra is gondol, hogy közlekednie (London egy kicsit nagy ahhoz, hogy mindenhova gyalog menjen) és ennie is kellene valamiből legalább ez első fizetésig. Nem tudom mire számított, hogy itt majd a munkáltató előbb fizet, aztán kell dolgozni? Mert más magyarázatot erre nem tudok. Esetleg úgy gondolta, hogy hát majd csak megszánják, és adnak neki egy szobát úgy, hogy majd fizet, ha lesz meló? Oystert meg majd kölcsönkéri a lakótársaktól, ha mennie kell valahova, kaját is tarhál majd, netán egyszerűen kilopja a hűtőből?  Ha van még valaki, akinek ezek megfordulnak a fejében, szólok, ez nem így működik. KELL a kezdőtőke, hogy mennyi az sok mindentől függ, mint ezt régebben már kifejtettem.

4. HIBA(lehetőség); Ezt nem tudom biztosan, de az is lehet, hogy A-t tényleg csúnyán átverték és lehúzták, esetleg erőszakkal elvették a pénzét. Ez esetben persze logikus volna a Scotland Yard-hoz fordulnia és feljelentést tennie, persze ehhez meg nyelvtudás kellene, és van egy olyan sejtésem, hogy A ennek is híján van. Itt jegyezném meg, hogy ezért sem érdemes magyar ügynökséggel kezdeni, mert bármi történik, lehetetlent jogorvoslatért folyamodni. Budapesten szép magyar nyelvű, fűt-fát ígérő pecsétes szerződéseket íratnak alá mindenkivel, amivel aztán az Egyesült Királyságban kitörölhetik a feneküket. Magyar állampolgár Magyarországon bejegyzett céggel Magyarországon kötött szerződést, a brit bíróságnak vagy rendőrségnek nincs illetősége ilyen ügyekben, így aztán semmit nem tudnak tenni, ha a fű helyett tüskebokor a fa helyett meg üszök várja az érkezőket.

5. HIBA; A magyar kormánytól várni a segítséget, és rinyálni, amikor nem kapja meg. Szögezzünk le valamit, a magyar követségeknek sehol sem faladata a magyar állampolgárok hazaszállítása, csak mert azoknak nincs pénzük. Ha valaki elveszíti az utazási okmányát, segítenek a pótlásában. Segítenek a hazajutásban pl. természeti katasztrófák, fegyveres konfliktus kitörése vagy eszkalálódása esetén, olyan esetekben, ha az érintett fuvarozó cég csődje miatt ragadnak külföldön magyarok, de ha valaki volt olyan felelőtlen, hogy a hazautazást fedező tőketartalék nélkül menjen el valahova, akkor miért is lenne a magyar adófizetők feladata az ő hazautaztatása? Már csak azért sem tesznek ilyet, mert ez komoly visszaélésekre adhatna lehetőséget, én pl. elmehetnék 2 hétre nyaralni Ausztráliába, csak odaútra véve jegyet, majd a nyaralás végén közölném a sydne-i magyar követségen, hogy nincs pénzem hazamenni, vigyenek haza.

Összefoglalva; A elindult tájékozódás, felkészülés, pénz és valószínűleg nyelvtudás nélkül, aztán megérkezése napján rájött, hogy az élet itt sincsen ingyen, illetve a pénz sem dől, csak mert ő magyar faszagyerek, hanem azért tenni is kellene valamit. Aztán persze önkritika gyakorlása helyett a magyar kormányt meg Magyarországot hibáztatja. Bár ezt a facebookra nem írta ki, de gondolom a Londonban élő magyarok is undok szemétládák, amiért nem segítettek neki szállással, kompjeggyel (mellesleg, ha át is jut Calais-ba, onnan Magyarország még elég komoly séta, pénz nélkül meg ott sem fog menni másképp). Süt a keserűség és csalódottság az írásaiból. "Csodálatos Mekka", "átkozott ország". Nos, Mekka innen 4800 kilométerre van és ha az volt az úti cél, akkor a másik irányba kellett volna elindulni. Az Egyesült Királyság nem hinném, hogy átkozott, London pedig szerintem valóban egy csodálatos hely. Csak egy kicsit kellett volna felkészültebben és tájékozottabban érkezni, és akkor A is valós képet alkothatott volna róla a helyett, hogy 24 óra alatt eldönti milyen rossz hely is ez.

Nyelvtudás és egyéb szükséges hozzávalók

Minden bizonnyal vegyes érzelmeket és heves reakciókat kiváltó poszt következik. Arról fogok írni, hogy szerintem milyen személyiségjegyek, tulajdonságok, tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy valaki sikeres és elégedett legyen egy idegen országban, illetve, hogy miért fontos a nyelvtudás, már akkor, amikor valaki felszáll a repülőre. Boncolgassuk előbb ezt.

Röviden annyit mondanék, hogy aki úgy gondolja, fölösleges angolul beszélni a kiköltözéskor, majd itt megtanul, az próbáljon meg Magyarországon egy hétig süket - néma analfabétaként létezni. Füldugókat be, külvilág zajait kizárni, senkihez nem szólni egy szót sem és nem olvasni. Semmit. Sem az áruház akciós ajánlatát, sem a hivatalban kifüggesztett hirdetményt, sem újságot, sőt, TV-t és rádiót is hanyagolni kell. Aztán így járjon el az ember dolgozni, már amíg van munkája, intézze a mindennapi ügyeit, vásároljon be, lehetőleg olyan helyen ahol előtte még soha sem, ahol nem ismeri a termékeket csomagolásukról. (Ne feledjük, a címkét nem lehet elolvasni). Ha a kísérletet igazán élethűvé akarjuk tenni, akkor utazzunk is el egy városba, ahol előtte még nem jártunk, vagy legalább is nem ismerjük, és tájékozódjunk, használjuk a tömegközlekedést (nem lehet senkitől kérdezni, az utastájékoztatást nem halljuk, az esetleges terelésekről az infókat nem lehet elolvasni), de ne csak a városházát meg az ismert helyeket próbáljuk megtalálni, hanem címeket, félre eső utcákat, hiszen ha majd egy albérletet vagy munkahelyet keresünk Londonban, azok sem feltétlen a London Eye mellett vagy az Oxford Circus-nél lesznek. Ugyanis, aki nem beszél angolul, annak pontosan ilyen lesz az Egyesült Királyságban élni. Könnyen belátható, hogy így gyakorlatilag lehetetlen bármit is elintézni, így nem fog munkát kapni, így a napi bevásárlás is kihívást fog jelenteni. Ez feszültté teszi az embert, kilátástalanná a helyzetet, amiben van. Természetes, hogy segítségért kiált, és ha nincs szerencséje, akkor aki meghallja, az kihasználja és átveri. A pszichológiai hatása sem elhanyagolható ennek az állapotnak, hiszen szinte mindenki hagy hátra valakit, családot, barátokat, az ő hiányuk eleve negatív érzelmi hullámokat generál. Ehhez hozzáadódik, hogy az ember nem képes új kapcsolatokat kialakítani, nem tud senkivel egy jót beszélgetni, közös programokat csinálni. Így lesz valaki magányos egy 8 milliós nagyvárosban. Ez pedig további frusztrációhoz vezet, és az ember szép lassan meghátrál, és, vagy boldogtalanul, beletörődve mindenbe robotként gyűjti a pénzt, hogy 4-5 év alatt összejöjjön a pesti lakás ára és visszaköltözhessen, vagy feladja, és pár hónap után visszaköltözik, keserűen, csalódottan, és teleír minden fórumot, hogy London (UK) milyen szar hely, mindenki undok, és a magyarok sem segítik egymást.

Ezzel el is érkeztünk egy másik gyakran felmerülő és sarkalatos kérdéshez, milyen a viszony a Londonban élő magyarok között, és valóban senki nem segíti a másikat? Nekem vegyes tapasztalataim vannak e téren, és mindjárt világos lesz, hogy mint annyi minden, ez sem fekete és fehér. Alaptétel, hogy minél elesettebb, gyámoltalanabb valaki, annál előbb próbálják meg átverni, lehúzni. Igen, volt olyan ismerősöm, akinek egy "kedves" honfitársa nagylelkűen felajánlotta, hogy 10 fontért megadja neki a telefonszámot, amelyen NI numbert lehet igényelni. Egy másik (angolul természetesen semmit sem beszélő) magyarnak a lakótársai segítettek bankszámlát nyitni, igaz amint lehetett beállítottak rajta egy szép kis folyószámlahitel keretet, és átutalták a pénzt maguknak. Szerencsétlen még azt sem értette, miért van mínuszban az egyenlege, nem hogy egy feljelentést meg tudott volna tenni a rendőrségen. Igen, vannak ilyen magyarok is Londonban, és előbb utóbb mindenki belebotlik egy ilyenbe. Kit tudnak ezek a férgek kihasználni? Azokat akik hagyják magukat. Aki képes magától utána nézni dolgoknak, percek alatt ingyen ki tudja deríteni azt a telefonszámot (ebben a blogban is benne van, néhány bejegyzéssel korábban). Ha beszéli a nyelvet, egyedül is tud bankszámlát nyitni, nem kell "segítség". Persze a saját hibáját ritkán látja be az ember, aztán amikor a magyar munkaközvetítő átverte és lehúzta, majd később rájön, hogy még 2-3 "jóakaró" ugyanezt tette, akkor egyszerűbb azt mondani, hogy a "kinti magyarok bunkók, nem tartanak össze, és kihasználják akit tudnak", mint azt, hogy "jó nagy barom voltam, hogy nyelvtudás nélkül kimentem és még ahhoz is hülye voltam hogy ne dőljek be minden ígéretnek".

Na jó, akkor fontos a nyelvtudás, de mégis mennyire kell angolul beszélni, ahhoz, hogy boldoguljon az ember? Szögezzük le, mindenki felejtse el milyen nyelvvizsgája, érettségije van angolból. Láttam már csillagos 6-ossal embereket akik nem tudnak megszólalni, és egy gyengébb akcentust már meg sem értenek, meg olyanokat akik soha semmilyen vizsgán nem voltak, de az első perctől kezdve képesek voltak érdemben kommunikálni. Ez egy nagyon nehéz kérdés, és személyiség, illetve intelligencia kérdése is, kinél mi az a szint, amivel már képes lesz boldogulni. Általánosságban azt mondanám, aki tesztelni akarja magát, nézzen meg egy filmet, sorozat epizódot, bármilyen műsort, amit előzőleg még nem látott, angolul, felirat nélkül. Ha nagyjából megérti miről volt szó, akkor készen áll. Nem kell minden szót érteni, nem kell tökéletesen érteni a mondatokat, de ha felfogja a lényeget (ezt könnyű ellenőrizni, ha utána megnézi újra felirattal vagy magyar szinkronnal), akkor jó eséllyel boldogulni fog. Persze ezt sem lehet garanciának tekinteni, de egy valamit érdemes tudni. Míg a gyenge próbálkozást is értékelik egy beszélgetés során, addig a nyelvtudás teljes hiánya esetén gyakran elutasító lesz a beszélgető partner. Ez pedig egyáltalán nem mindegy, ha valaki éppen útba igazítást, tanácsot kér, vagy hivatalos ügyet próbál intézni. Ha egyáltalán nem beszél valaki angolul, könnyen rövidre zárják a "beszélgetést", azzal, hogy "Sorry, I  don't understand you, please speak English". (Sajnálom, nem értem önt, kérem beszéljen angolul.) Ezzel szemben, ha van egy alap, amire lehet építeni, ha valaki próbálkozik angolul megértetni magát, az esetek nagy többségében a másik fél is toleráns lesz, egyszerűbb mondatokkal, lassabban beszél. Persze türelmetlen és bunkó emberek itt is élnek, de a többség nem ilyen.

A nyelvtudás bár talán a legfontosabb, de nem az egyedüli hozzávaló a sikeres és boldog londoni élethez. Szükség lesz még egy nagy adag kompromisszum készségre és toleranciára is. Viszonylag kevesen érkeznek ide úgy, hogy van egy lakásuk, házuk, esetleg a cég bérel nekik. Jobb esetben rokonnal, barátokkal, de sokszor idegenekkel kell osztozni az albérleten. Kicsit olyan ez mint a kollégium, mindenkinek alkalmazkodni kell egy kicsit, és aki erre képtelen, annak pokol lesz így élni. Tolerancia azonban nem csak otthon szükséges, ebben a városban rengeteg különböző ember él, mindenkiben van valami, ami másoknak nem szimpatikus, szeretni nem kell, de elviselni kötelező.
Maguknak való, zárkózott embereknek szintén nehezebb lesz, egyrészt, mert itt soha nem lesz igazából egyedül, tehát valószínűleg a személyes tér hiányozni fog, másrészt egy nyitottabb ember könnyebben létesít új emberi kapcsolatokat, így kevésbé érzi majd magányosnak magát. Ismerek egy két zárkózottabb embert, akik hónapokig bírták, majd visszaköltöztek Magyarországra, pedig mindenük megvolt, jó állás, saját albérlet, de volt aki még úgy sem bírta, hogy a párja is vele volt Londonban.
Aki nem bírja a tömeget és a nyüzsgést, annak Londont semmiképen nem javaslom. Magyar ember számára, aki még nem járt ilyen léptékű városban, gyakorlatilag elképzelhetetlen ez az embermennyiség. Nagykörút péntek este szorozva 5-tel az körülbelül megfelel egy átlagos hétköznapnak az Oxford Streeten. Aki járt már a budapesti metróban az augusztus 20.-ai tűzijáték után, az tudja, mire számíthat egy átlagos hétköznap reggel Victoria-n. Aki úgy érzi, ezt nem tudja elviselni, annak mindenképpen valamelyik vidéki várost javasolnám.
Alkalmazkodni kell, és elfogadni a változásokat. Ez egyszerűnek tűnik, de nem mindenkinek az. Aki megszokások rabja, és nehezen alkalmazkodik, annak nem lesz könnyű. Változnak a lakótársak (az első házban ahol laktam, hat hónap után én voltam a rangidős), munkahelyek, és az egész költözés egy nagy változás.
Önállóság. Javaslom, hogy mindenki próbálja ki magát otthoni terepen ezen a téren. Elköltözni a szülőktől, nagyitól, lakást bérelni, szerződést kötni, számlákat fizetni, szolgáltatókkal levelezni, bevásárolni, mosni, vasalni. Ha ez otthon már megy segítség nélkül, akkor érdemes önálló életet kezdeni külföldön. Vannak emberek, akik bár beszélik a nyelvet, akarnak és valószínűleg tudnak is dolgozni, csak éppen még egy 8 mondatos szöveget sem tudnak értelmezni magyarul. Az alábbiakat párom blogjáról idézem;

"Pár napja feltettem 3 londoni magyar csoportba a hirdetést:
 
Sziasztok! 

Szeptember 2-től felvétel lesz a Disney-ben ( Oxford Street ). Lassan jön az őrültek háza, kezdik a karácsonyi kisegítők felvételét. Akit érdekel jöjjön be a boltba, kérjen jelentkezési lapot, hozzon önéletrajzot és kísérő levelet amiben leírja miért szeretne a Disneyben dolgozni. Angoltudás kell, mivel eladókat keresnek. 

A szerződés 3 hónapra szól, de akik jól dolgoznak, ráadásul még sokat rá is érnek, őket megtartják karácsony után is. (Én is így kezdtem tavaly októberben.) Ami még lényeges lehet, hogy heti 8 órás szerződést adnak, de ha sokat érsz rá, akkor hívnak (én heti átlag 32 órát dolgozom) és 3 hétre előre megmondják a beosztásod. Van éjszakai műszak is.
Páran lájkolták és kaptam 3 üzenetet ezzel kapcsolatban:
1.)

szia,

Érdeklödni szeretnék a kereskedelmi eladói állással kapcsolatban kereskedelmi végzetséggel és tapasztalattal rendelkezek, beszélek angolul. eltudom küldeni a resume és referenciával is rendelkezek tudnál több informáciot és egy emailt kuldeni ahova eltudom kuldeni a resume-t . Elöre is köszönöm. Viki

Fogalmazni nem tud és mint írtam be kell jönni az üzletbe. Mellesleg milyen információra kíváncsi még? A menedzser TB számára? Ennyi info nem elég?

2.)

Szia

Ne haragudj, hogy így ismeretlenül rád írok, csak láttam itt Facebook-on, hogy a Disney-ben dolgozol, ahol hamarosan felvétel lesz. Én full time-os munkát keresek, napi 8 órát szeretnék minimum dolgozni. Jlenelge van munkám, 7 órés naponta, de szeretnék váltani. Keresnek oda hozzátok így full time-ba is embereket?

Bocsi a zavarásért és küzsi előre is a választ: Barbi

Te full time munkát keresel én meg leírtam, h heti 8 órás szerződés van, ha sokat ráész és jól dolgozol akkor hívnak. Ennyi. 

3.)
Szia,, Engem erdekelne a Disney's munka. Vigyek be cv-t a boltba szemelyesen ? tudsz mondani bovebbet? Koszonom szepen, udv, Reka"

 Azt hiszem, világos miről beszélek.

Végül, de nem utolsó sorban, el kell fogadni, hogy ez nem Magyarország. Sokan kiköltözés után teleírják a facebookot meg fórumokat kérdésekkel, hogy hol lehet Londonban magyar fodrászt, kozmetikust, orvost, ingatlanügynököt, stb. találni. Lehet, legfeljebb utazni kell egy kicsit többet. Lehet mindig magyarokkal együtt lakni, lehet olyan munkahelyre menni, ahol magyarok a kollégák, csak hosszútávon nem biztos, hogy ez jó taktika. Egyrészt a lehetőségek leszűkülnek, ha mindent ami a nem magyar kivonunk az egyenletből, másrészt így nincs az ember rákényszerítve, hogy használja az angolt. Márpedig, minél többet és minél több szituációban beszél valaki angolul, annál gyorsabban fog ragadni rá a nyelv. Ha valaki mindig mindenből magyart szeretne, akkor megtagadja magától a sokszínűséget, a lehetőségeket, hogy megismerjen valami mást, valami különlegeset., pont annak nem lesz részese, ami London és a londoni élet lényegét jelenti. Kirekesztett lesz a városban, amely mindenkit befogad.