Hogyan ne induljunk neki

Az alábbiakban közreadok egy estet, ami nem rég történt meg valakivel, akit csak nevezzünk A-nak. A fejleményeket Facebookon tette közzé az illető és a reakciói jól példázzák amit már az előző bejegyzésben is fejtegettem, hogy könnyebb másokban keresni a hibát, mint saját magunkban. Az alábbiakban idézem a fb-s posztot amit A tett közzé és két saját hozzászólását. A szöveget szó szerint idézem, a benne lévő helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal együtt;

a magyar kormàny meg megint megmutatta mennyit èr! A sajàt orszàgomba nem tudok visszajutni, itt tönkretettèk az àlmaim, ès a magyar követsèg annyit mondott, tudsz tölünk haza telefonàlni... Röhelyes az egèsz. Köszönöm Magyarorszàg!!!

UTÓLSÓ JELENTKEZÈS! ( A folytatàst mèg nem tom) A Doveri kikötöben probàlok egy fuvart szerezni haza, de minimàlisnàl is kissebb esèlyt làtok a sikerre! Valaki kisegítene 30£ al a kompjegyre hogy vègre kijuthassak ebböl a csodàs mekkàból?
màr csak el akarom hagyni ezt az àtkozott orszàgot... semmi màst!

Bocsánat, de nem tudom sajnálni az illetőt. Amit leírt az alapján elkerülhető lett volna ez a helyzet és a csalódás. Igyekszem sorra venni a hibákat amiket A elkövetett és remélem tanulságul szolgál másoknak, hogy ők ne kerüljenek ilyen helyzetbe.

1. HIBA; Teljesen felkészületlenül és tájékozatlanul vágott neki az útnak. Csak feltételezem, látott egy hirdetést, hogy munka Londonban, nyelvtudás nem kell, aztán utolsó megtakarított pénzét befizetve az ügynökségnek elindult, mit veszíthetek alapon. Én elhiszem, hogy végső elkeseredésében egy ember próbál minden lehetőséget megragadni, és ezzel nincs is baj, de attól még lehet ezt átgondoltan és ésszel csinálni. Hova megy az ember, milyen költségek fognak biztosan felmerülni, milyenek merülhetnek fel? Mit kell majd elintézni, mennyi idő mire munkába állhat, miből fog addig megélni, kire számíthat? Mielőtt valaki elköltözik egy országba, olvasson utána mindennek, ma már ez egyáltalán nem ördöngösség, tele van az internet információkkal. Rengeteg a hivatalos információs oldal is, de magyarul is lehet rengeteg tanácsot, beszámolót találni.

2. HIBA; Ez egyenesen következik az elsőből. Millióan millió helyen leírtuk, hogy Magyarországon regisztrált, magyarul hirdető és nyelvtudás nélkül munkát ígérő ügynökség ÁTVERÉS. Most komolyan, a csapból is az folyik, hogy a nyugat európai országok, köztük az Egyesült Királyság is folyamatosan szigorítják a bevándorlási szabályokat, már amennyire erre az EU keretein belül lehetőségük van, és próbálják elejét venni a kelet európai állampolgárok tömeges bevándorlásának és letelepedésének. Csak józan paraszti ész kell, hogy az ember belássa, egy ilyen szituációban sem az ASDA, sem az IKEA, sem a Tesco és egyébként egyetlen cég sem fog egy magyar nyelvű hirdetésben, magyar közvetítőn keresztül munkaerőt keresni. Ám ha a józan paraszti észnek híján is van valaki,  utána lehet olvasni, illetve kérdezni ezeknek az ügynökségeknek mielőtt valaki befizeti a spórolt pénzét. Így ki lehet kerülni az átverést, amelyre A a bejegyzésében hivatkozott.

3. HIBA; Pénz nélkül nekivágni. Ezt a részét nem is igazán értem, a szövegből úgy tűnik nekem, hogy A konkrétan egy fillér nélkül vágott neki a nagy kalandnak. Már a megérkezése napján egy hostel szoba áráért kuncsorog a fb.-n, november van, 20-25 fontért naponta már lehet találni szállást ilyenkor. Azt meg még az átverős ügynökségek is le szokták írni, hogy az albérletnél deposit-ot kell letenni, és előre fizetni legalább egy hetet. Felnőtt embertől joggal várnánk, hogy arra is gondol, hogy közlekednie (London egy kicsit nagy ahhoz, hogy mindenhova gyalog menjen) és ennie is kellene valamiből legalább ez első fizetésig. Nem tudom mire számított, hogy itt majd a munkáltató előbb fizet, aztán kell dolgozni? Mert más magyarázatot erre nem tudok. Esetleg úgy gondolta, hogy hát majd csak megszánják, és adnak neki egy szobát úgy, hogy majd fizet, ha lesz meló? Oystert meg majd kölcsönkéri a lakótársaktól, ha mennie kell valahova, kaját is tarhál majd, netán egyszerűen kilopja a hűtőből?  Ha van még valaki, akinek ezek megfordulnak a fejében, szólok, ez nem így működik. KELL a kezdőtőke, hogy mennyi az sok mindentől függ, mint ezt régebben már kifejtettem.

4. HIBA(lehetőség); Ezt nem tudom biztosan, de az is lehet, hogy A-t tényleg csúnyán átverték és lehúzták, esetleg erőszakkal elvették a pénzét. Ez esetben persze logikus volna a Scotland Yard-hoz fordulnia és feljelentést tennie, persze ehhez meg nyelvtudás kellene, és van egy olyan sejtésem, hogy A ennek is híján van. Itt jegyezném meg, hogy ezért sem érdemes magyar ügynökséggel kezdeni, mert bármi történik, lehetetlent jogorvoslatért folyamodni. Budapesten szép magyar nyelvű, fűt-fát ígérő pecsétes szerződéseket íratnak alá mindenkivel, amivel aztán az Egyesült Királyságban kitörölhetik a feneküket. Magyar állampolgár Magyarországon bejegyzett céggel Magyarországon kötött szerződést, a brit bíróságnak vagy rendőrségnek nincs illetősége ilyen ügyekben, így aztán semmit nem tudnak tenni, ha a fű helyett tüskebokor a fa helyett meg üszök várja az érkezőket.

5. HIBA; A magyar kormánytól várni a segítséget, és rinyálni, amikor nem kapja meg. Szögezzünk le valamit, a magyar követségeknek sehol sem faladata a magyar állampolgárok hazaszállítása, csak mert azoknak nincs pénzük. Ha valaki elveszíti az utazási okmányát, segítenek a pótlásában. Segítenek a hazajutásban pl. természeti katasztrófák, fegyveres konfliktus kitörése vagy eszkalálódása esetén, olyan esetekben, ha az érintett fuvarozó cég csődje miatt ragadnak külföldön magyarok, de ha valaki volt olyan felelőtlen, hogy a hazautazást fedező tőketartalék nélkül menjen el valahova, akkor miért is lenne a magyar adófizetők feladata az ő hazautaztatása? Már csak azért sem tesznek ilyet, mert ez komoly visszaélésekre adhatna lehetőséget, én pl. elmehetnék 2 hétre nyaralni Ausztráliába, csak odaútra véve jegyet, majd a nyaralás végén közölném a sydne-i magyar követségen, hogy nincs pénzem hazamenni, vigyenek haza.

Összefoglalva; A elindult tájékozódás, felkészülés, pénz és valószínűleg nyelvtudás nélkül, aztán megérkezése napján rájött, hogy az élet itt sincsen ingyen, illetve a pénz sem dől, csak mert ő magyar faszagyerek, hanem azért tenni is kellene valamit. Aztán persze önkritika gyakorlása helyett a magyar kormányt meg Magyarországot hibáztatja. Bár ezt a facebookra nem írta ki, de gondolom a Londonban élő magyarok is undok szemétládák, amiért nem segítettek neki szállással, kompjeggyel (mellesleg, ha át is jut Calais-ba, onnan Magyarország még elég komoly séta, pénz nélkül meg ott sem fog menni másképp). Süt a keserűség és csalódottság az írásaiból. "Csodálatos Mekka", "átkozott ország". Nos, Mekka innen 4800 kilométerre van és ha az volt az úti cél, akkor a másik irányba kellett volna elindulni. Az Egyesült Királyság nem hinném, hogy átkozott, London pedig szerintem valóban egy csodálatos hely. Csak egy kicsit kellett volna felkészültebben és tájékozottabban érkezni, és akkor A is valós képet alkothatott volna róla a helyett, hogy 24 óra alatt eldönti milyen rossz hely is ez.

Nyelvtudás és egyéb szükséges hozzávalók

Minden bizonnyal vegyes érzelmeket és heves reakciókat kiváltó poszt következik. Arról fogok írni, hogy szerintem milyen személyiségjegyek, tulajdonságok, tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy valaki sikeres és elégedett legyen egy idegen országban, illetve, hogy miért fontos a nyelvtudás, már akkor, amikor valaki felszáll a repülőre. Boncolgassuk előbb ezt.

Röviden annyit mondanék, hogy aki úgy gondolja, fölösleges angolul beszélni a kiköltözéskor, majd itt megtanul, az próbáljon meg Magyarországon egy hétig süket - néma analfabétaként létezni. Füldugókat be, külvilág zajait kizárni, senkihez nem szólni egy szót sem és nem olvasni. Semmit. Sem az áruház akciós ajánlatát, sem a hivatalban kifüggesztett hirdetményt, sem újságot, sőt, TV-t és rádiót is hanyagolni kell. Aztán így járjon el az ember dolgozni, már amíg van munkája, intézze a mindennapi ügyeit, vásároljon be, lehetőleg olyan helyen ahol előtte még soha sem, ahol nem ismeri a termékeket csomagolásukról. (Ne feledjük, a címkét nem lehet elolvasni). Ha a kísérletet igazán élethűvé akarjuk tenni, akkor utazzunk is el egy városba, ahol előtte még nem jártunk, vagy legalább is nem ismerjük, és tájékozódjunk, használjuk a tömegközlekedést (nem lehet senkitől kérdezni, az utastájékoztatást nem halljuk, az esetleges terelésekről az infókat nem lehet elolvasni), de ne csak a városházát meg az ismert helyeket próbáljuk megtalálni, hanem címeket, félre eső utcákat, hiszen ha majd egy albérletet vagy munkahelyet keresünk Londonban, azok sem feltétlen a London Eye mellett vagy az Oxford Circus-nél lesznek. Ugyanis, aki nem beszél angolul, annak pontosan ilyen lesz az Egyesült Királyságban élni. Könnyen belátható, hogy így gyakorlatilag lehetetlen bármit is elintézni, így nem fog munkát kapni, így a napi bevásárlás is kihívást fog jelenteni. Ez feszültté teszi az embert, kilátástalanná a helyzetet, amiben van. Természetes, hogy segítségért kiált, és ha nincs szerencséje, akkor aki meghallja, az kihasználja és átveri. A pszichológiai hatása sem elhanyagolható ennek az állapotnak, hiszen szinte mindenki hagy hátra valakit, családot, barátokat, az ő hiányuk eleve negatív érzelmi hullámokat generál. Ehhez hozzáadódik, hogy az ember nem képes új kapcsolatokat kialakítani, nem tud senkivel egy jót beszélgetni, közös programokat csinálni. Így lesz valaki magányos egy 8 milliós nagyvárosban. Ez pedig további frusztrációhoz vezet, és az ember szép lassan meghátrál, és, vagy boldogtalanul, beletörődve mindenbe robotként gyűjti a pénzt, hogy 4-5 év alatt összejöjjön a pesti lakás ára és visszaköltözhessen, vagy feladja, és pár hónap után visszaköltözik, keserűen, csalódottan, és teleír minden fórumot, hogy London (UK) milyen szar hely, mindenki undok, és a magyarok sem segítik egymást.

Ezzel el is érkeztünk egy másik gyakran felmerülő és sarkalatos kérdéshez, milyen a viszony a Londonban élő magyarok között, és valóban senki nem segíti a másikat? Nekem vegyes tapasztalataim vannak e téren, és mindjárt világos lesz, hogy mint annyi minden, ez sem fekete és fehér. Alaptétel, hogy minél elesettebb, gyámoltalanabb valaki, annál előbb próbálják meg átverni, lehúzni. Igen, volt olyan ismerősöm, akinek egy "kedves" honfitársa nagylelkűen felajánlotta, hogy 10 fontért megadja neki a telefonszámot, amelyen NI numbert lehet igényelni. Egy másik (angolul természetesen semmit sem beszélő) magyarnak a lakótársai segítettek bankszámlát nyitni, igaz amint lehetett beállítottak rajta egy szép kis folyószámlahitel keretet, és átutalták a pénzt maguknak. Szerencsétlen még azt sem értette, miért van mínuszban az egyenlege, nem hogy egy feljelentést meg tudott volna tenni a rendőrségen. Igen, vannak ilyen magyarok is Londonban, és előbb utóbb mindenki belebotlik egy ilyenbe. Kit tudnak ezek a férgek kihasználni? Azokat akik hagyják magukat. Aki képes magától utána nézni dolgoknak, percek alatt ingyen ki tudja deríteni azt a telefonszámot (ebben a blogban is benne van, néhány bejegyzéssel korábban). Ha beszéli a nyelvet, egyedül is tud bankszámlát nyitni, nem kell "segítség". Persze a saját hibáját ritkán látja be az ember, aztán amikor a magyar munkaközvetítő átverte és lehúzta, majd később rájön, hogy még 2-3 "jóakaró" ugyanezt tette, akkor egyszerűbb azt mondani, hogy a "kinti magyarok bunkók, nem tartanak össze, és kihasználják akit tudnak", mint azt, hogy "jó nagy barom voltam, hogy nyelvtudás nélkül kimentem és még ahhoz is hülye voltam hogy ne dőljek be minden ígéretnek".

Na jó, akkor fontos a nyelvtudás, de mégis mennyire kell angolul beszélni, ahhoz, hogy boldoguljon az ember? Szögezzük le, mindenki felejtse el milyen nyelvvizsgája, érettségije van angolból. Láttam már csillagos 6-ossal embereket akik nem tudnak megszólalni, és egy gyengébb akcentust már meg sem értenek, meg olyanokat akik soha semmilyen vizsgán nem voltak, de az első perctől kezdve képesek voltak érdemben kommunikálni. Ez egy nagyon nehéz kérdés, és személyiség, illetve intelligencia kérdése is, kinél mi az a szint, amivel már képes lesz boldogulni. Általánosságban azt mondanám, aki tesztelni akarja magát, nézzen meg egy filmet, sorozat epizódot, bármilyen műsort, amit előzőleg még nem látott, angolul, felirat nélkül. Ha nagyjából megérti miről volt szó, akkor készen áll. Nem kell minden szót érteni, nem kell tökéletesen érteni a mondatokat, de ha felfogja a lényeget (ezt könnyű ellenőrizni, ha utána megnézi újra felirattal vagy magyar szinkronnal), akkor jó eséllyel boldogulni fog. Persze ezt sem lehet garanciának tekinteni, de egy valamit érdemes tudni. Míg a gyenge próbálkozást is értékelik egy beszélgetés során, addig a nyelvtudás teljes hiánya esetén gyakran elutasító lesz a beszélgető partner. Ez pedig egyáltalán nem mindegy, ha valaki éppen útba igazítást, tanácsot kér, vagy hivatalos ügyet próbál intézni. Ha egyáltalán nem beszél valaki angolul, könnyen rövidre zárják a "beszélgetést", azzal, hogy "Sorry, I  don't understand you, please speak English". (Sajnálom, nem értem önt, kérem beszéljen angolul.) Ezzel szemben, ha van egy alap, amire lehet építeni, ha valaki próbálkozik angolul megértetni magát, az esetek nagy többségében a másik fél is toleráns lesz, egyszerűbb mondatokkal, lassabban beszél. Persze türelmetlen és bunkó emberek itt is élnek, de a többség nem ilyen.

A nyelvtudás bár talán a legfontosabb, de nem az egyedüli hozzávaló a sikeres és boldog londoni élethez. Szükség lesz még egy nagy adag kompromisszum készségre és toleranciára is. Viszonylag kevesen érkeznek ide úgy, hogy van egy lakásuk, házuk, esetleg a cég bérel nekik. Jobb esetben rokonnal, barátokkal, de sokszor idegenekkel kell osztozni az albérleten. Kicsit olyan ez mint a kollégium, mindenkinek alkalmazkodni kell egy kicsit, és aki erre képtelen, annak pokol lesz így élni. Tolerancia azonban nem csak otthon szükséges, ebben a városban rengeteg különböző ember él, mindenkiben van valami, ami másoknak nem szimpatikus, szeretni nem kell, de elviselni kötelező.
Maguknak való, zárkózott embereknek szintén nehezebb lesz, egyrészt, mert itt soha nem lesz igazából egyedül, tehát valószínűleg a személyes tér hiányozni fog, másrészt egy nyitottabb ember könnyebben létesít új emberi kapcsolatokat, így kevésbé érzi majd magányosnak magát. Ismerek egy két zárkózottabb embert, akik hónapokig bírták, majd visszaköltöztek Magyarországra, pedig mindenük megvolt, jó állás, saját albérlet, de volt aki még úgy sem bírta, hogy a párja is vele volt Londonban.
Aki nem bírja a tömeget és a nyüzsgést, annak Londont semmiképen nem javaslom. Magyar ember számára, aki még nem járt ilyen léptékű városban, gyakorlatilag elképzelhetetlen ez az embermennyiség. Nagykörút péntek este szorozva 5-tel az körülbelül megfelel egy átlagos hétköznapnak az Oxford Streeten. Aki járt már a budapesti metróban az augusztus 20.-ai tűzijáték után, az tudja, mire számíthat egy átlagos hétköznap reggel Victoria-n. Aki úgy érzi, ezt nem tudja elviselni, annak mindenképpen valamelyik vidéki várost javasolnám.
Alkalmazkodni kell, és elfogadni a változásokat. Ez egyszerűnek tűnik, de nem mindenkinek az. Aki megszokások rabja, és nehezen alkalmazkodik, annak nem lesz könnyű. Változnak a lakótársak (az első házban ahol laktam, hat hónap után én voltam a rangidős), munkahelyek, és az egész költözés egy nagy változás.
Önállóság. Javaslom, hogy mindenki próbálja ki magát otthoni terepen ezen a téren. Elköltözni a szülőktől, nagyitól, lakást bérelni, szerződést kötni, számlákat fizetni, szolgáltatókkal levelezni, bevásárolni, mosni, vasalni. Ha ez otthon már megy segítség nélkül, akkor érdemes önálló életet kezdeni külföldön. Vannak emberek, akik bár beszélik a nyelvet, akarnak és valószínűleg tudnak is dolgozni, csak éppen még egy 8 mondatos szöveget sem tudnak értelmezni magyarul. Az alábbiakat párom blogjáról idézem;

"Pár napja feltettem 3 londoni magyar csoportba a hirdetést:
 
Sziasztok! 

Szeptember 2-től felvétel lesz a Disney-ben ( Oxford Street ). Lassan jön az őrültek háza, kezdik a karácsonyi kisegítők felvételét. Akit érdekel jöjjön be a boltba, kérjen jelentkezési lapot, hozzon önéletrajzot és kísérő levelet amiben leírja miért szeretne a Disneyben dolgozni. Angoltudás kell, mivel eladókat keresnek. 

A szerződés 3 hónapra szól, de akik jól dolgoznak, ráadásul még sokat rá is érnek, őket megtartják karácsony után is. (Én is így kezdtem tavaly októberben.) Ami még lényeges lehet, hogy heti 8 órás szerződést adnak, de ha sokat érsz rá, akkor hívnak (én heti átlag 32 órát dolgozom) és 3 hétre előre megmondják a beosztásod. Van éjszakai műszak is.
Páran lájkolták és kaptam 3 üzenetet ezzel kapcsolatban:
1.)

szia,

Érdeklödni szeretnék a kereskedelmi eladói állással kapcsolatban kereskedelmi végzetséggel és tapasztalattal rendelkezek, beszélek angolul. eltudom küldeni a resume és referenciával is rendelkezek tudnál több informáciot és egy emailt kuldeni ahova eltudom kuldeni a resume-t . Elöre is köszönöm. Viki

Fogalmazni nem tud és mint írtam be kell jönni az üzletbe. Mellesleg milyen információra kíváncsi még? A menedzser TB számára? Ennyi info nem elég?

2.)

Szia

Ne haragudj, hogy így ismeretlenül rád írok, csak láttam itt Facebook-on, hogy a Disney-ben dolgozol, ahol hamarosan felvétel lesz. Én full time-os munkát keresek, napi 8 órát szeretnék minimum dolgozni. Jlenelge van munkám, 7 órés naponta, de szeretnék váltani. Keresnek oda hozzátok így full time-ba is embereket?

Bocsi a zavarásért és küzsi előre is a választ: Barbi

Te full time munkát keresel én meg leírtam, h heti 8 órás szerződés van, ha sokat ráész és jól dolgozol akkor hívnak. Ennyi. 

3.)
Szia,, Engem erdekelne a Disney's munka. Vigyek be cv-t a boltba szemelyesen ? tudsz mondani bovebbet? Koszonom szepen, udv, Reka"

 Azt hiszem, világos miről beszélek.

Végül, de nem utolsó sorban, el kell fogadni, hogy ez nem Magyarország. Sokan kiköltözés után teleírják a facebookot meg fórumokat kérdésekkel, hogy hol lehet Londonban magyar fodrászt, kozmetikust, orvost, ingatlanügynököt, stb. találni. Lehet, legfeljebb utazni kell egy kicsit többet. Lehet mindig magyarokkal együtt lakni, lehet olyan munkahelyre menni, ahol magyarok a kollégák, csak hosszútávon nem biztos, hogy ez jó taktika. Egyrészt a lehetőségek leszűkülnek, ha mindent ami a nem magyar kivonunk az egyenletből, másrészt így nincs az ember rákényszerítve, hogy használja az angolt. Márpedig, minél többet és minél több szituációban beszél valaki angolul, annál gyorsabban fog ragadni rá a nyelv. Ha valaki mindig mindenből magyart szeretne, akkor megtagadja magától a sokszínűséget, a lehetőségeket, hogy megismerjen valami mást, valami különlegeset., pont annak nem lesz részese, ami London és a londoni élet lényegét jelenti. Kirekesztett lesz a városban, amely mindenkit befogad.

Változások várhatóak a brit szociális ellátó rendszerben

A múlt héten került a brit parlament elé az a vonatkozó törvényeket módosító csomag amelytől a kormány azt reméli, hogy segít megszűrni az országba bevándorló embertömeget. A beadvány részletei nem ismertek, de nagy vonalakban a következőket tartalmazza. Szigorítanák a bevándorlók hozzáférését a brit szociális ellátó rendszerhez és az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Így például alanyi jogon semmiféle segély (lakhatási támogatás, gyermekek után járó kedvezmények, munkanélküli segély) nem járna az országban letelepedni vágyóknak, mint ahogy egészségügyi ellátásban sem részesítenék őket. Bármiféle támogatás vagy segély igénybevételének előfeltétele lenne egy alkalmassági teszt sikeres teljesítése, amely a betelepülni vágyók angol nyelv tudását mérné fel. Munkanélküli segélynél ezen kívül egyéb szempontokat is figyelembe vennének, vizsgálnák, hogy a segélyért folyamodó valóban mindent megtesz-e, hogy munkába álljon, esetleg vizsgálnák a végzettségét és a szaktudását is. Az egészségügyi ellátórendszerbe csak az kerülne be, aki járulékot fizet, vagyis dolgozik. Egyenlőre ennyi került nyilvánosságra, természetesen, ha újabb információk jelennek meg, közzé fogom tenni itt a blogon.

Lássuk akkor mennyiben érinti ez az esetleg az Egyesült Királyságba letelepedési szándékkal érkező magyarokat. 2014. január 1.-jéig sehogy, mert a tervezett változások akkor lépnének életbe. Nem véletlen a dátum, ettől a naptól telepedhetnek majd le és vállalhatnak majd munkát korlátozások nélkül Románia és Bulgária állampolgárai. Az Egyesült Királyságban, nem egyedül álló módon, pedig erőteljes a gyanú, ahogy amint beköszönt az új év, a fenti két országból konvojokban indulnak meg az emberek nyugatabbra. Az intézkedések célja nem titkoltan a fenti országokból érkező, haszonleső és ingyenélő ügyeskedő bevándorlók kirekesztése. Azoké, akik nem dolgozni és a jövőt építeni érkeznének ide, hanem, azért mert itt a segélyből majd jól megélnek, amit esetleg kiegészítenek egy kis nem feltétlenül tisztességes úton szerzett pénzzel. Persze jogos, hogy ilyenek nem csak Romániából és Bulgáriából jöhetnek, de a többi EU-s tagállamból már legkevesebb 9 éve szabadon érkezhetnek mind a becsületes munkavállalók mind az ingyenélők, tehát aki azokból az országokból ide akart jönni a lábát lógatni, az már itt van, sőt nem egy közülük, lehet, hogy már brit állampolgár, ezért beszélnek a fenti két országról.

Természetesen a korlátozást nem lehet kizárólag a román és a bolgár állampolgárokra vonatkoztatni, hiszen az EU teljes jogú tagjaként semmilyen hátrányos (vagy előnyös) megkülönböztetés nem érheti őket. Így az új szabályok minden nem brit EU polgárra vonatkozni fognak Írországtól Ciprusig. Az, hogy szabályozás alá fogják-e vonni a már az országban élő bevándorlókat is, vagy csak a 2014. január elsejétől érkezőket, még nem teljesen tiszta, de az utóbbi a valószínűbb verzió. Amit fontosnak tartok elmondani, nincs szó a beutazás, a letelepedés vagy a munkavállalás korlátozásáról. Ezeket az Egyesült Királyság nem teheti meg az EU tagjaként, hiszen az ütközne az EU alapelveivel és alapjogaival (személyek és munkaerő szabad mozgása). Továbbra sem kell majd tehát semmilyen vízum vagy engedély a munkavállaláshoz. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert elmés magyar munkaközvetítők most majd nyilván teleszórják a netet olyan hírdetésekkel, hogy most gyere amíg még lehet, meg kitalálják, hogy egyedül most már úgysem menne, de mi majd jó pénzért megoldjuk neked okosban.

Összefoglalva, aki azért akar ide jönni, vagy jött ide, hogy dolgozzon és a munkájából megéljen, az nem fog változásokat tapasztalni. Én semmiféle segélyt nem kaptam itt soha, nem is hiányzik, ha végleg el törölnék mindet, az én életemen az sem változtatna. Aki meg lábat lógatni jönne, annak meg legyen egyértelmű a brit kormány üzenete, TBNT, vagyis Thank you, but no, thank you. (Köszönjük, de nem, köszönjük).

Vásárlás

Amikor valaki egy ismeretlen országba költözik, szembesül azzal a problémával, hogy hétköznapi, pofonegyszerű dolgok beszerzése hirtelen kissé körülményessé válik mert ez ember nem tudja mit és honnan lehet illetve érdemes megvenni. Pláne, hogy a kiköltöző magyar bevándorlók nagy többségének eleinte nem mindegy, mennyiből intézi a napi bevásárlást, így persze keressük az olcsóbb helyeket. A mai bejegyzést ennek a témának szentelem, vagyis összeszedem mit hol érdemes keresni, illetve megvenni.

Kezdjük a mindenki számára megkerülhetetlennel, az élelmiszerrel. Londonban a számos kisebb-nagyobb helyi bolt mellett 5 nagy áruházlánc létezik, ezek az ASDA, Morrisons, Sainsbury's, Tesco és a Waitrose. Mindegyik országos hálózattal rendelkezik. A Tesco-t nem hiszem, hogy be kell mutattani, talán csak annyit említenék meg, hogy a Tesco-nak itt gyakoribbak a kisebb üzletei, vagyis a Tesco Express és a Tesco Metro. Persze megtalálható a megszokott nagy Tesco is, de ha nagy bevásárlásra megyünk, érdemes a két konkurenst, az ASDA-t és a Morrisons-t is fontolóra venni. A Morrisons amennyire én láttam, inkább vidéken és London  külvárosi részein elterjedt, és eddig kizárólag nagy üzleteket láttam. Ahol én lakom, onnan kicsit távol esik, így én nem sűrűn járok oda, de az árak jónak tűnnek, és vannak nagyon jó akciók. Én leggyakrabban az ASDA-ban vásárolok. Abban viszont mindhárom üzletlánc megegyezik, hogy árban talán a legolcsóbbak. Köztük már nehezebb rangsorolni, van ami az egyikben olcsóbb pár penny-vel, van ami a másikban, és az időszakos akciók is is sokat számítanak. A Sailsburry's-nek szintén vannak kisebb helyi üzletei és nagyobb, szupermarket jellegű egységei. Itt az árak általánosában talán kicsit magasabbak, mint a másik három helyen, de nem minden és nem mindig. A Waitrose-t jobbára a módosabb környékeken lehet megtalálni, és ez nem véletlen. Az öt közül itt a legmagasabbak az árak, de a termékek minősége is itt a legkiemelkedőbb.

A választékot tekintve mindegyikben meg lehet találni mindenféle általános élelmiszert, amit ezekben nem lehet megkapni, azt már csak specializált boltokban érdemes keresni. Sok a saját márkás termék, amik itt nem feltétlenül a gagyi kategóriát jelentik, mi pl. az élelmiszerek több mint felénél saját márkás, tehát ASDA vagy Tesco terméket veszünk, és semmi gond velünk, ugyanolyan jók, mint a többi. Ha nem így lenne, nem vennénk, én ugyanis erre elég kényes vagyok (bió zöldség, minőségi hús, tojás, stb). Néha páromat ki is borítom ezzel. Ezt lassacskán ugyis mindenki kitapasztalja, mi a legjobb neki, csak azért írtam le, hogy senki ne ódzkodjon valamitől, mert azon nem Maggi, hanem ASDA felirat van. Általánosságban azoknak a dolgoknak a nagy része beszerezhető, amit Magyarországon megszokhattunk, persze van amiből nagyobb a választék, van amiből kisebb, az itteni keresletnek megfelelően. Pl. tejfölből mondjuk van egy fajta, tejszínből meg 15. Arányaiban több a félkész, csomagolt élelmiszer, viszont a bió vagy egyéb minőségi élelmiszerekből is nagyobb a választék. Pl. ha van 15 féle tojás, akkor nem 14 fajta ketreces és 1 szabadon tartott tyúkból való van, hanem mondjuk 7 fajta ketreces és 8 fajta szabad tartású. Ami még lényeges, itt a minőségi élelmiszer árai nincsenek úgy elszállva mint Magyarországon, nem állítom, hogy nem drágább, de nem a többszöröse a gagyi változatoknak. A Waitrose árukínálata kicsit eltérő, mint már említettem, általában jobb  minőséget kínálnak, illetve itt megtalálható néhány olyan dolog, ami máshol nem. Gondolok itt rendes, magyar kolbászra például. Ezzel el is érkeztünk egy olyan részhez, ami nyilván sokakat foglalkoztat, mi az amit a szupermarketekben nem nagyon lehet beszerezni itt a hazai ételek elkészítéshez, és hol kell őket keresni? Nos a teljesség igénye nélkül itt egy rövid lista, búzadara, zsemlemorzsa, vaníliás cukor, élesztő (a rendes, élő élesztőre gondolok, szárított van), savanyú káposzta, szalonna (az az igazi, magyar fajta füstölt szalonna, az itteni nagyon húsos), kolbász (az angol kolbászoktól tényleg óvva intek mindenkit), töpörtyű. Húsok közül az egyes álltatoknak rendszerint csak bizonyos részeit használják, ez kerül a boltokba, a többi legfeljebb darálva vagy apró húsként. Így pl. a marhából főleg a bélszín és a hátszín, illetve darált hús, illetve ebből készült húspogácsák vagy húsgolyók. Van még pl. pörköltnek való kockázott hús, ez levesbe is jó. A baj csak az, hogy szinte semmi zsír nincs rajta, és mivel a szalonna sem elég zsíros, nehéz jó pörköltet összehozni. Sertésből a pecsenye húsok mellett karaj van leginkább, illetve darált hús és apró hús. Néha bordát is lehet kapni a nagyobb üzletekben. Bárányból főleg borda van. Csirkéből egész csirke, mell és comb a választék a legtöbb helyen. Pulykából mell, apró hús. Nagyobb a választék viszont tengeri halakból értelemszerűen, édesvízi viszont nincs.

Amit tehát nem találunk meg a nagy áruházakban, azt a lengyel boltokban érdemes keresni, szinte minden részén van a városnak legalább egy, és ők sok hasonló élelmiszert használnak, mint mi magyarok. Itt az árak teljesen normálisak, de sok termék Lengyelországból származik, vagyis nem biztos, hogy van rajta angol leírás, illetve a személyzet sem biztos, hogy beszél angolul. Aki végkép hazai ízekre vágyik, annak Londonban a 3 magyar bolt valamelyikét érdemes megkeresni, ezek Walthamsthow-ban, Wimbeldonban és Croydonban vannak. Itt az árak kicsit magasabbak az országosan jellemző élelmiszer áraknál, ami érthető is, mert ezeket e termékeket kis tételben, Magyarországról kell beszerezni.
Igazán jó, friss húst és friss zöldséget csak a  farmer's marketeken lehet kapni, vagyis a termelői piacokon. Ezekre korán reggel érdemes kimenni. Itt egy kicsit magasabbak az árak, mint a szupermarketeben, de a friss, minőségi, kistermelői élelmiszert jobban meg kell fizetni a világon mindenhol. Ha valami különleges alapanyagot keresünk, Londonban szinte minden nemzetnek van saját boltja, általában azon a környéken, ahol az adott nemzet fiai nagyobb létszámban élnek. Végül egy mondat erejéig megemlíteném a kisebb nagyobb helyi üzleteket is. Kisebb bevásárlásokra ezek is tökéletesek, árban teljes mértékben versenyképesek a nagy áruházláncokkal.

Egy nagy bevásárlás után készült fénykép. Ami az asztalon van az körülbelül 100 fontba került.

Ágynemű, háztartási eszközök. Nagyon sokan ezzel szembesülnek legelőször. Lévén, ha szobát bérelünk valahol, ágyneműt nem nagyon szoktak adni, a paplan meg a párna pedig egy kicsit nehéz és terebélyes ahhoz, hogy Magyarországról hozza az ember, főleg ha repülővel jön, sokaknak ez az első amit meg kell venni. Meg lehet nézni valamelyik nagyobb szupermarketben is, általában ott is elég jó áron van, kérdés, hogy van-e a közelünkben. Az ASDA szokása ezt a részleget másik emeleten elhelyezni. Ha van a közelben, mindenképpen érdemes benézni a Wilkinson-ba. Ez egy kimondottan háztartási árukkal foglalkozó bolt. Apróságokat a Poundlandben vagy a 99p shopban is lehet találni.

A ruházkodás olcsónak még itteni szemmel sem nevezhető. Itt viszont tényleg nagyon nem mindegy, mit mikor és hol vesz az ember. Érdemes figyelni a szezonvégi leárazásokat és egyéb akciókat, sok pénzt lehet spórolni velük. Nagy áruházak közül a Tesco nagyobb egységei és az ASDA árulnak ruhaneműt. Utóbbinál a ruharészleg nem csak elkülönül, hanem külön márkát is képvisel, George név alatt fut. Itt az árak meglehetősen alacsonyak, de a minőség is. Az itt vásárol ruhaneműk esetében egy szezonnál ne várjunk többet, ha azt kibírják, már teljesítették a feladatukat. Viszont néha egész hihetetlen árak vannak, a múlt hónapban például 20 fontot fizettem két pár cipőért. Sportruházatért a SportsDirect-et vagy Lylliwhite-ot érdemes meglátogatni. Mindkét üzlet országos hálózattal rendelkezik, tulajdonképpen egy céghez tartoznak. Említésre méltó, márkafüggetlen üzletlánc még a JD Sports. Ezeken kívül természetesen az egyes sportmárkák saját üzletei is megtalálhatóak a nagyobb városokban. A Nike őrület itt nem akkora, mint az óceán másik oldalán, de  azért itt is piacvezető márka.
Hétköznapi utcai viseletnél az ár mellet a stílus lehet döntő az üzlet kiválasztásánál. Ebbe én nem folynék bele, mert nem értek hozzá. Árban a Top Shop elég jó, de párom szerint elég hülye cuccaik vannak, ezt a tipikus skót kockás, nagyon angol vonalat képviselik. Az egyik legkedveltebb ruházati bolt vitathatatlanul a Primark. További lehetőségek a teljesség igénye nélkül; H&M, Zara, Dorotty Perkins, GAP. Árban a Primark szinte verhetetlen, de a többi üzletben is vannak jó akciók.
Szót kell még ejtenünk három üzletről, ezek a Debenham's, a John Lewis és a Marks&Spencer. Ezekben az árak kicsit magasabbak és itt már jellemzően túlsúlyban van az alkalmi viselet. E mellett mindhárom boltnak van háztartási részlege is, de a magasabb árszínvonal itt is tetten érhető, igaz a termékek is szebbek, jobbak.
A fentieken túl, mivel Londonban vagyunk természetesen a nagy világmárkák és divattervezők üzleteiben is lehet válogatni, ha valakinek erre van igénye és pénze. Ezek a butikok Myfairben (elsősorban a Regent Streeten és a párhuzamos utcákon) és a Sloane Streeten koncentrálódnak.

Műszaki cikkek esetében megint szóba jöhetnek a nagy áruházláncok, de természetesen vannak szaküzletek is. Ilyenek például a Curry's vagy a PC World, melyek elsősorban szórakoztató elektronikai téren rendelkeznek bő kínálattal. Kamerák, fényképezőgépek terén a Jesops-nál érdemes körülnézni. Szándékosan hagytam utoljára, mert bővebb ismertetést igényel egy szintén országos üzletlánc az Argos. Ez nem egyszerű műszaki áruház, annál több, mert élelmiszeren és járművön kívül szinte mindent lehet kapni. Háztartás, műszaki, ruházat, ékszer, egyre megy. Vannak bemutatótermek is, de ez elsősorban katalógus áruház. Ha itt szeretnénk vásárolni, interneten érdemes kezdeni a nézelődést, de természetesen van nyomtatott katalógus is. Ha venni szeretnénk valamit, online le is foglalhatjuk, ez teljesen díjmentes, egy napig tartják nekünk az adott terméket, de természetesen választhatunk házhoz szállítást is, igaz, ezért fizetni kell. Persze helyben az üzletben is átnézhetjük a katalógust, de ekkor fennáll a veszélye, hogy amit kinéztünk az esetleg nincs az adott üzletben. Az ok, amiért pont a műszaki cikkeknél említem ezt a boltot az, hogy elég széles választékuk és jó áraik vannak e téren.

Előbb utóbb mindenkinek szüksége lesz egy-egy bútordarabra, vagy egy új függönyre, szőnyegre a szobájába. Lássuk hova érdemes menni ez esetben. Általános és pénztárcabarát megoldásnak javasolnám az IKEA-t. Londonban három üzletük van, délen Croydonban, északnyugaton Wembley-ben és északon Tootenhamben, illetve van egy üzlet már az M25-ös körgyűrűn kívül, de még nagyon közel Londonhoz a várostól keletre, Grays-ben. Ha az IKEA-ban nem találjuk meg azt amit keresünk, vannak még kisebb üzletek is, ahol körül lehet nézni.

Utolsó fejezetként pedig néhány barkács és kertészeti üzletet említenék meg. Két országos hálózattal rendelkező üzletlánc van a B&Q és a Home Base. Ezek kínálatukat tekintve sokban hasonlítanak pl. egy magyarországi OBI áruházhoz. Azonban érdemes körülnézni a helyi kis barkácsboltokban is, ha kínálatban nem is, de árban bizony  versenyképesek a nagyokkal. Létezik egy az Argoshoz hasonló katalógus áruház is amelyik kimondottan erre e területre specializálódott. Ezt ScrewFix-nek hívják.

Hirtelen ennyi jutott az eszembe, korántsem teljes a lista, és mint írtam, ezek csak az én tapasztalataim. Nem állítom, hogy nem maradt ki semmi, lehet, hogy vannak ennél jobb, olcsóbb helyek. Pláne más lehet a felállás vidéken, hiszen én Londonban lakom, és az itteni viszonyokat ismerem jobban.

Árak és gondolatok

A következő bejegyzés a bevásárlásról fog szólni, mit hol lehet megtalálni. Előtte azonban úgy gondoltam nem árt tisztázni valamit. Ez az írás eredetileg csak egy bekezdés lett volna következő cikkben, de menet közben rájöttem, talán érdemesebb részletesen kifejetni, így végül önálló posztot kap.

Sokan kérdezik, mennyire drága itt az élet, mi drágább, mi olcsóbb mint Magyarországon. Erre nehéz válaszolni, mert nem mindegy, ki hogyan értelmezi  a kérdést. Ha összegszerűen nézzük, vagyis leolvasom az itteni árakat, és megszorzom őket a napi árfolyammal, akkor az fog kijönni, hogy London  Európa egyik legdrágább városa. Ez esetben magyar fizetésből minden nagyon drága lesz, élelmiszer, ruházkodás, utazás, lakhatás. Érdemes tehát így számolni? Annak igen, aki turistaként jön ide, hiszen ő Magyarországon keresi a pénzt, neki a magyar árak az össze hasonlítási alap. Nekik itt leszögezném, hogy vásárolni nem Angliába kell jönni, egy két műszaki cikk kivételével minden drágább lesz.

Aki meg lakni jön ide, annak nem érdemes így számolni, két okból. Az egyik, hogy ő előbb utóbb itt fogja megkeresni a pénzt, vagyis neki az itteni fizetéshez kell viszonyítani mi mennyi. A másik, hogy számára nincs alternatíva bevásárlás terén, mivel itt él, nem intézheti a bevásárlást Magyarországon, vagyis hiába olcsóbb ott valami, neki itt kell megvenni. Neki a drága mást jelent. Ez esetben úgy érdemes összehasonlítani, hogy megnézem az adott ár a nettó minimálbér hány százaléka, illetve ugyanaz a termék Magyarországon mennyibe kerül, és az hány százaléka az ottani nettó minimálbérnek. Na ez egy kicsit zavaros így, álljon itt egy példa. Az adatokat 2013. március 25.-én szedtem össze az internetről, ekkor voltak helytállóak.

Vizsgálatunk alanya egy kilogramm finomliszt. Az árakat egy olyan üzletláncnál hasonlítom össze, amelyik az Egyesült Királyságban és Magyarországon is jelen van. Mindkét esetben az áruházlánc saját márkás termékét vizsgáljuk meg. A szóban forgó lisztből 1 kg Magyarországon 129 Ft. Itt, Angliában fél kilós kiszerelésben van 0.40 fontért, tehát,1 kg 0.80 font. Ez a mai MNB középárfolyamon (1 GBP = 357.25 HUF) számolva 285.8 forint, kerekítve 286. Vagyis összegszerűen a liszt itt több mint kétszer annyiba kerül. Megnézve a másik oldalról, Magyarországon a nettó minimálbér mértéke teljes munkaidős foglalkoztatás esetén, egyedül álló, gyermektelen keresőt alapul véve havonta 64 190 Ft. Vagyis, a  nettó minimálbér  nagyjából 0,2%-át teszi ki a liszt ára, vagy másként megközelítve a dolgot, a nettó minimálbérből 497 kg lisztet lehetne venni. Az Egyesült Királyságban jelenleg havonta £966,28 a nettó minimálbér. Ily módon nézve az árakat, az egy kg liszt ára nagyjából 0,08%-a a nettó minimálbérnek, vagyis a minimálbérből, több mint kétszer annyi, 1207 kg lisztet letehne venni.

Azt hiszem így már világos, miért nem lehet egyszerűen a pénznemek átváltásával összehasonlítani az árakat, hiába kerül a liszt itt összegszerűen több mint a duplájába a magyarországi árnak, ez az itt élőknek fele akkora terhet sem jelent, mint ha Magyarországon élnének, keresnének és költenének. Ezért nem érdemes átszámolgatni az árakat, és úgy összehasonlítani az életszínvonalat. Persze, aki csak látogatóba jön, és arra kíváncsi, hogy az adott pulcsi hol olcsóbb, az továbbra is a napi árfolyammal kell, hogy számoljon. Ez esetben tényleg minden drágább lesz.

Végül, készítettem egy kis táblázatot, ahol megvizsgálom egy minimálbért kereső, teljes munkaidőben foglalkoztatott, egyedül álló, gyermektelen ember költségeit. A vizsgált esetben az illetőnek semmilyen fogyatékossága nincs, semmilyen adókedvezményben vagy egyéb juttatásban nem részesül. Lakó- és munkahelyül mindkét esetben a fővárost vettem alapul. Lássuk mire elég a magyar, és mire a brit minimálbér. Azt leszögezném, hogy a táblázat általánosságokat tartalmaz és több helyen becsült értékeket. Kérem ezt senki ne vegye készpénznek, ezzel nem azt mondom, hogy itt vagy ott ennyivel jobb vagy rosszabb. Senkit nem akarok elrettenteni és senki előtt nem akarom azt a bizonyos mézes madzagot elhúzni. Ezek csak számok, és a döntések, például arról, hogy hol akarunk élni, nem számokon múlik, mint ahogy a választott élet minősége és a boldogulás, boldogság sem csak számokon múlik.

Lakhatásnál egy szoba bérlését vettem alapul egy belváros közeli, 2-3 szobás, átlagos lakásban. Rezsi költségnél Magyarország esetében becsült értékkel számoltam az összeg tartalmaz minden lakással kapcsolatos költséget, úgy mint víz, gáz, villany, közös költség, internet. Az Egyesült Királyság esetében a rezsi azért 0, mert itt a szobákat legtöbbször úgy hirdetik meg, hogy az árban benne vannak ezek a költségek is. Utazásnál a havi Budapest bérletet és egy londoni 1-3. zónás bérletet vettem figyelembe, ez a terület egyrészt nagyságrendileg akkora mint Budapest, másrészt a példában alapul vett belváros közeli lakás is ezen a területen található. Telefonnál a mobiltelefon előfizetést vizsgáltam. Ezt már nehezebb összehasonlítani. Egy mindkét országban jelenlévő szolgáltatónál nézelődtem, mindkét esetben készülékvásárlás nélkül. A magyarországi díjcsomag 300 perc beszélgetést VAGY 300 SMS-t tartalmaz és 1GB adatforgalmat. A brit ajánlat 300 perc beszélgetés ÉS korlátlan SMS, valamint további 500 perc az adott cég hálózatán belül. Ehhez jön 250MB adatforgalom. Tudom nem teljesen ugyanaz, de még ez tűnt a legjobb összehasonlítási alapnak. Élelmiszernél csak a legszükségesebbeket vettem figyelembe, és úgy próbáltam meghatározni egy körülbelüli összeget havonta. Ami marad az meg magáért beszél, ennyi pénz marad minden másra.

Költözködés

A cím nem feltétlenül találó, mert nem a bútormozgatás vagy a csillár felfúrásának a viszontagságairól fogok írni. Ezek nagyjából ugyanúgy zajlanak mint máshol a világon. Amit meg szeretnék osztani, azok egy izgalmas, örömteli esemény, az önálló lakásba vagy házba költözés körüli, elsősorban adminisztratív, teendők. A bejegyzés tehát vélhetően nem a frissen érkezőknek szól, hanem azoknak akik már hosszabb-rövidebb ideje itt élnek, és elegük lévén a koleszéletből, inkább önállóan  kibérelnének egy lakást vagy házat, vagy saját ingatlant vásárolnának. A vásárlásról nem tudok mit írni, tapasztalatom nincs, meg aki ilyenbe vágja a fejszéjét arról feltételezhető, hogy képes önállóan utána járni a teendőknek.

Eljutottunk tehát oda, hogy van egy állásunk és rendszeres jövedelmünk, nem akarunk másokkal osztozni, és szeretnénk magunk maradni az otthonunkban, esetleg párunkkal vagy a családdal. Elkezdtünk lakást keresni, vannak is ígéretesek, minden héten megnézünk kettőt hármat, majd körültekintően döntünk. Sokszor megy a privát kontra ügynökség dilemma, én azt mondom, hogy ha sikerül privátba, az jobb, igaz több a munka vele. Egyrészt az ügynökségnél szigorúbbak a feltételek referenciák és jövedelem tekintetében is. A költözök összesített, igazolható, bruttó jövedelmének legalább kétszeresének kell lennie a bérleti díjnak, de van olyan ügynökség amelyik ennél is többet kér. Másrészt, ha privát alapon veszünk ki egy ingatlant, az ügynökség nem teszi rá a saját hasznát a bérleti díjra, vagyis olcsóbb lesz kibérelni ugyanazt az ingatlant. Az érem másik oldala, hogy kisebb a választék (az ingatlanok nagy része ügynökségen keresztül kerül kiadásra) és magunknak kell odafigyelni olyan dolgokra, amelyekre egyébként az ügynökség gondol.

Mondjuk eljutottunk oda, hogy megvan a kiszemelt ingatlan, megegyeztünk az árban és a feltételekben, már csak a szerződést kellene megkötni. Néhány dologra ehhez mindenképpen szükség lesz, némelyikre még a szerződéskötés előtt, így ezeket nem árt már előbb beszerezni. Kérni fognak egy igazolást a banktól, hogy valóban nálunk vezetünk számlát, a számla nincs (pl. tartozás miatt) felfüggesztve és semmilyen tiltólistán nem szereplünk. Ezt a számlavezető bank bármelyik bankfiókjában kiállítják a kérésünkre. Továbbá egy igazolást kell beszerezni a munkahelyünkről, hogy valóban alkalmazásban állunk, és nem állunk felmondás alatt. Valamilyen formában igazolni kell a jövedelmet, ez lehet munkahelyről beszerzett jövedelemigazolás, de esetenként fizetéspapír is megfelel. Vállalkozóknál esetleg az utóbbi időszak könyvelése. Természetesen arcképes igazolvány, tehát útlevél vagy brit jogosítvány szintén kell majd. Amit még rendszeresen kérnek, az referencia előző főbérlő(k)től, hogy rendes lakók vagyunk és rendesen fizetünk. Ez lehet akár egy szoba bérlése kapcsán kiállított referencia is, ez nem gond.

Kép az internetről

Tehát minden dokumentáció megvan, és kész a szerződés. Ha ügynökségen keresztül megy a buli, akkor nyugodtan aláírhatjuk, pláne, ha nagy, ismert cég a partnerünk, nem fognak átverni, ha ilyet csinálnának, már nem lennének a piacon. Privátban kényesebb a helyzet, ha nem vagyunk brit jogban járatosak, érdemes egy ügyvédet fogadni. A főbérlőnek is lesz egy, ez teljesen általános, hogy a szerződéskötés ügyvéd közreműködésével zajlik. A szerződés egyik fontos melléklete a leltár. Ez tételesen leírja, mi van a lakásban milyen állapotban, esetleg milyen sérülésekkel. Az ügynökség ezt is elintézi nekünk, ha privátban megy az üzlet, akkor nekünk kell megírni a főbérlővel végigjárva a lakást. A dokumentáció elég részletes, főleg, ha bútorozott lakást veszünk ki. Írok egy rövid idézetet magyarra fordítva az enyémből;

"A nappali juhar színű parkettával burkolt, falai bézs színűek. Sem a falakon sem a padozaton sérülés nincs, a rendeltetésszerű használatból fakadó kopástól és elszíneződéstől eltekintve. A szoba bejáratai ajtaja fehér, kettő darab üveg betéttel ellátott fa ajtó. A szobának kettő ablaka van, mindkettő kettő szárnyú, dupla üveges, műanyag ablak, sérülésmentes. A szobában egy barna színű kinyitható kanapé áll, sérülésmentes...."

 A másik fontos melléklet a fogyasztásmérő órák állásának rögzítése, hiszen a rezsiköltségeket innentől nekünk kell fedezni.

Most már minden papírt aláírtunk, átutaltuk a kauciót és az első havi bérleti díjat, átvettük a kulcsokat, jöhet a tényleges beköltözés. Ebben semmi új nincs, dobozolás, selejtezés, sikítás, cipekedés. Ha van ismerősünk, akinek van elég nagy autója, az szerencse, ha nincs, lépten-nyomon bele lehet botlani ilyen hirdetésekbe; 'Man with a Van', ami szabad fordításban annyit tesz, férfi kisteherautóval.

Beköltöztünk...

Ha túl vagyunk a pakoláson, jöhet a hivatalos dolgok elintézése, vagyis a bejelentkezés az új címre,  szolgáltatói szerződések megkötése. Itt ugyanis annak kell szerződnie a szolgáltatóval, aki lakik a lakásban, nem  feltétlenül a tulajdonosnak. Ami a legfontosabb, az internet bekötése. Miért ez a legfontosabb? Mert mindent interneten lehet a legegyszerűbben elintézni. Én úgy kötöttem szerződést a Thames Waterrel, a British Gas-szal, az EDF Energy-vel, és a Virgin Media-val, hogy a mai napig sejtésem sincs hol van az ügyfélszolgálati irodájuk. Ezért fontos sz internet. Mivel az internet szolgáltatási szerződése személyhez kötött, nem címhez, az előző lakó nyilván "viszi magával" az általa megrendelt szolgáltatást. Persze, ha a mi nevünkön már van előfizetés, akkor nincs gond, hozzuk a saját internetünket, csak arra kell várni, hogy a szolgáltató átállítsa a szolgáltatást az új címre. Ha új előfizetésre lesz szükség, érdemes még az előző helyről megrendelni, ha már biztos, hogy hova költözünk, vagyis már aláírtuk a szerződést. Ez azért jó, mert az internetet is interneten a legegyszerűbb megrendelni, más részt a beüzemelésre általában 10-14 napot várni kell, így ha pár nappal költözés előtt megrendeljük, rövidebb ideig maradunk net nélkül. Alapvetően két lehetőség közül lehet választani. Vagy ADSL technológia, vagy optikai kábel. Előbbihez kell vezetékes telefonvonal. Ezeket az internet szolgáltatásokat sokszor már havi 5-10 fontért is hirdetik, de ehhez még hozzájön a line rental 12-18 fontos költsége, vagyis végül valahol 20-25font körül lesz a végösszeg havonta. Ezért kapunk egy mondjuk korlátlan adatforgalmú internetet és egy telefonvonalat, persze a beszélgetések díja ebbe még nincs benne. A másik lehetőség az optikai kábel, ha azon a területen elérhető, ahová költözünk. (Ezt a szolgáltató honlapján a post code beírásával ellenőrizni tudjuk). Ezek az előfizetések szintén 20-25 font körül mozognak havonta, ebben nincs benne a telefon, de nem is kell hozzá telefonvonal. Összegben tehát nagyságrendileg ugyanott vagyunk, viszont ez a fajta internet jóval gyorsabb. Így akinek nincs szüksége vezetékes telefonra, annak ez a jobb választás. Harmadik opció, ha kábeltévé előfizetést is szeretnénk, de ez már mindenkinek a maga ügye.


Ha az internet megvan, jöhet a többi szolgáltató, és az önkormányzat. A területileg illetékes önkormányzathoz be kell jelenteni, hogy mikor és hova költöztünk, akkor is ha más önkormányzati egységből (itt ezeket bourough-nak hívják) költöztünk ide, és akkor is ha az adott önkormányzati egységen belül költöztünk. Ezt interneten el lehet intézni. Erre a council tax megállapítása miatt van szükség. A council tax az önkormányzati adó, a helyi hatóságok ebből fedezik a működésüket, illetve az általuk biztosított szolgáltatásokat, mint például szemétszállítás, óvodák, iskolák, helyi érdekeltségű úthálózat, közvilágítás, könyvtárak, stb. Ezt minden ingatlan után fizetni kell. Mértéke három dologtól függ, a lakóingatlan kategóriájától, a benne lakók számától és attól, hogy melyik önkormányzatnak fizetjük, hiszen mértékét az egyes önkormányzatok szabadon határozzák meg. Itt bizony lehetnek jelentős különbségek, mi Wandsworth-ben lakunk, az egész országban itt a legalacsonyabb a council tax, némelyik szomszédos bourough-ban bizony a miénknek a duplája. A kategóriába sorolás méretük és komfortfokozatuk alapján különbözteti meg a lakóingatlanokat, minél nagyobb és jobb, annál drágább alapon. A bent élők száma megint csak világos, minél többen élnek az adott ingatlanban, annál több az adó. Mindent összevetve, mi egy első emeleti, főútra néző tehát központi fekvésű, két szoba + nappalis lakás után fizetünk havi 75 fontot, úgy hogy ketten élünk itt.

Az önkormányzat után jöhetnek a szolgáltatók, vagyis a víz, gáz, villany. Ehhez meg kell tudnunk a főbérlőtől, melyik szolgáltatónál van jelenleg a szerződés. Utána be kell jelenteni az adott szolgáltatónál, hogy mi lakunk az adott címen. Két fontos adat kell majd, a beköltözés dátuma és a mérőóra állása, amivel átvettük a lakást vagy házat. Ezeket mind meg tudjuk adni az internetes regisztrációnál. Ekkor előbb jönni fog egy végelszámoló számla minden szolgáltatótól az előző lakó nevére, de jó eséllyel a mi címünkre. Ezt nyilván nem nekünk kell befizetni, hiszen ez a számla addig a mérőóra állásig szól, amivel mi beköltöztünk, így ezt juttassuk el a főbérlőnek. Aztán kapunk majd még egy vagy két levelet a szolgáltatónktól, ebben lesz a szerződésünk, amit aláírva vissza kell küldeni, meg egy amolyan üdvözlő csomag. Valószínűleg kérnek még egy mérőóra leolvasást, hogy pontosabban meg tudják becsülni a fogyasztást. Ezeket interneten beírhatjuk, nem kell levelezni vagy telefonálgatni. Ugyancsak érdemes beállítani az elektronikus számlázást és a direct debitet, egyrészt, mert a papíralapú számlázásért némelyik szolgáltató felszámol pár fontot, másrészt mert egyszerűbb. Elektronikus számlázás azt jelenti, hogy nem küldenek számlalevelet, hanem interneten tudjuk megnézni azt. A direct debit olyan mint Magyarországon a csoportos beszedési megbízás, nem kell csekkekkel sorban állni, egyszerűen a szolgáltató leemeli a számlánkról az összeget.

A szolgáltatókkal nekünk kell megkötni a szerződést. A képet Párom készítette.

Még egy dolog van, amiről nem beszéltem, ez pedig a TV licence. Az Egyesült Királyságban ha valakinek van olyan eszköz a lakásában amin képes TV-t nézni vagy a TV adást rögzíteni, akkor köteles TV licenszt fizetni. Függetlenül attól, hogy nézi-e vagy nem, fizetni kell érte. Ma már gyakorlatilag mindenkinek kell TV livensz, hiszen egy laptop és internet mindenkinél van. Amikor beköltözünk, majd kapunk egy levelet, hogy nincs TV licenszünk, és ha nem kezdjük el fizetni, vizsgálatot indítanak. Ez annyiból áll, hogy kijön a hatóság, megnézik a lakást, és ha képesek vagyunk a TV adás vételére, akkor megbüntetnek, plusz visszamenőleg is kifizettetik. Szóval, a legegyszerűbb, ha beköltözés után mi magunk regisztrálunk, természetesen interneten, és akkor nem lehet baj. Nem nagy összeg, talán havi 12 font.

Ha ezek megvannak, már majdnem mindent elintéztünk, csak a cím változást ne felejtsük el bejelenteni. A legtöbb embernek az alábbi intézményeknél kell ezt megtennie: az HMRC, a számlavezető bankunk, a munkahelyünk, a mobilszolgáltatónk és akinek brit jogosítványa van annak a DWLA-nél is. Persze általában ezeket is el lehet intézni interneten, csak a DWLA-hez kell személyesen bemenni, vagy postán eljuttatni a régi jogosítványt. Végül, ne felejtsünk el új háziorvoshoz bejelentkezni, kivéve ha a közvetlen környéken laktunk eddig is, bár a címváltozást ekkor is be kell jelenteni, csak nem kell új helyen regisztrálni.

Mit érdemes megnézni? 3.0

Ha ez a program egy kicsit esősebb, borongósabb napra kerül az sem baj. Ma sem óriáskeréken sem drótkötélpályán nem emelkedünk 100 méter fölé, így a tiszta idő és a jó látási viszonyok nem szempontok. A nap múzeumlátogatással kezdődik. Direkt nem írtam bele sok ilyet a programba, mert ez nagyon egyénfüggő, kit ez érdekel, kit az. A British Museum viszont úgy szólván kihagyhatatlan. Számos busz is megáll a közelében, metróval pedig Tottenham Court Road (Central és Northern Line - Charing Cross Branch), Holborn (Central és Piccadilly line) és Russel Square (Piccadilly line) állomások esnek közel. Maga az épület is lenyűgöző, bent pedig a világ minden tájáról vannak kiállítva tárgyi emlékek a legkülönbözőbb korokból. A Múzeumra minimum 2 órát érdemes szánni, de egy egész nap is simán eltölthető itt. További részletek a British Museum honlapján.

A British Museum főhomlokzata

Múzeumlátogatás után jól fog esni a friss levegő és a napfény a benti félhomály után. A Great Russel Streeten, a múzeum előtti utcán érdemes jobbra indulni, a Tottenham Court Road állomástól pedig szintén jobbra, az Oxford Streeten. Ez az utca már önmagában is fogalom, a város egyik legismertebb utcája. Itt lehet igazán érzékelni London nyüzsgését, mindig rengeteg az ember. Nem is csoda, hiszen számtalan ismert üzlet sorakozik mindkét oldalán az utca teljes hosszában. Ruházat, sportfelszerelés, kozmetikumok, műszaki cikk, itt minden megtalálható. Mivel kedvelt turistacélpont, sok a souvenires, akiknél beszerezhetjük az elengedhetetlen londonos hűtőmágnest, bögrét, pólót. Az árak és a kínálat nagyjából mindegyiknél megegyeznek. Rövid sétával elérjük az Oxford Circus-t, a város egyik közkedvelt találkozóhelyét. Innen balra fordulva a Regent Street-en érdemes továbbmenni. Az Oxford Street néhány elegáns üzlettől eltekintve a középosztály és az átlagember bevásárló utcája, míg a Regent Streeten főleg az elegáns, illetve luxus világmárkák üzleteit találjuk meg. Persze kivétel itt is akad, pl.  a Hemley's egy mindenki számára megfizethető, öt szintes játékbolt. (Amikor azt írom, hogy megfizethető, akkor brit fizetésekre gondolok).

Piccadilly Circus

Az utca a Piccadilly Circusba torkollik, ez egy másik közismert találkozóhely. Itt érdemes kicsit körbejárni, benézni a környező utcákba. Bár a terület inkább este és éjszaka izgalmas. A környék a kikapcsolódásról szól, nightclubok, színházak szolgálják a közönséget. A nap folyamán talán ez a legjobb hely elkölteni az ebédet, mekegő donáld vagy fine dinening, itt mindenki megtalálja az elvárásainak megfelelőt. Ha szeretnénk olcsón megúszni, a Regent Streettől balra van a kínai negyed, bármelyik all you can eat kínai vendéglőben jól lakhatunk.

Ebéd után a Haymarket-en induljunk tovább, majd a Cockspur Streeten érjük el a Trafalgar Square-t. Ez is egy London jelképei közül. Ezt a teret szokás a modern London közepének tekinteni. Északi részén áll a National Gallery és a National Portrait Gallery, mindkét múzeum a festészet iránt érdeklődők paradicsoma.

Trafalgar Square, háttérben a National Gallery épülete.

A sok séta után ideje egy kicsit megpihentetni a lábainkat és buszra szállni. A Trafalgar Square-től a 9-es busszal kell menni Hammersmith felé, Kinghtsbridge Station-ig hogy eljussunk a város leghíresebb üzletébe, a Harrod's-ba. Hírnevét elsősorban annak köszönheti, hogy a királyi család is itt vásárol. Nyugodtan körbe lehet nézni, több szintes üzlet, van itt élelmiszer, ruházat, lakberendezés, még állatfelszerelés is.

 Édesanyám a Harrod's előtt

A Harrod`s-ból rövid sétával elérhetjük London leghíresebb parkját, a Hyde Parkot. Hatalmas zöld terület, kertekkel, hatalmas füves területekkel, tóval. Rengeteg ember jár ki ide jó időben sportolni, kutyát sétáltatni, vagy csak napozni. Mint a londoni parkokban általában, errefelé is sok a mókus, és ha van nálunk egy kis mogyoró szívesen veszik. Megszokták az emberek közelségét, és itt szerencsére nincsenek degenerált vadbarmok, akik hobbiból bántják az állatokat, így ne lepődjünk meg, ha esetleg felmásznak ránk az áhított eleségért. Attól nem kell félni, hogy megharapnak, nagyon szelídek, veszettség pedig nem létezik a Brit Szigeteken. A Hyde Parkban kikapcsolódni tökéletes befejezése lehet ennek a napnak. A terület elég nagy, nem valószínű, hogy az egészet egyszerre be akarja majd járni valaki. Aki gondolja, a Marble Arch-nál elhagyva a parkot, végigsétálhat még az Oxford Street nyugati felén is Oxford Circus-ig, vagy az Edgware Road-on elindulva betérhet egy arab étterembe vagy kávézóba vacsorázni.

Hyde Park

Mókusetetés; a mogyoróért bármit. A képet Párom készítette.

View Larger Map

View Larger Map

Mit érdemes megnézni? 2.0

Íme a második rész. Az előző leginkább London hagyományos nevezetességeire koncentrált, a történelmi látványosságokra, ez a rész inkább a modern Londonról, technikai, műszaki szempontból izgalmas látnivalókról szól. Nyilván lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni, akik ebben semmi izgalmasat, érdekeset nem találnak, ők akár egy az egyben kihagyhatják ezt a napot.

Tehát a reggel metrózással kezdődik, a cél North Greenwich, a Jubilee line-on. Az ok amiért ide érdemes elmenni pedig az O2 aréna. Az O2 egy brit mobiltelefon szolgáltató, és ők a főszponzorai az arénát működtető szervezetnek, ezért viseli az aréna a nevüket. Jó kis reklámnak tűnik, mert évi több mint 2 millió eladott jeggyel az O2  a világ legforgalmasabb rendezvény- és sportcsarnoka. Méretei lenyűgözőek, már a levegőből is uralja a látképet. Érdemes a környéken is körülnézni kicsit, néhány igen érdekes homlokzatú, modern épület áll a csarnok szomszédságában. Aki egy kis kalandra vágyik, akár meg is mászhatja az arénát, részeltek itt. Ha a kilátást szívesen élveznénk, de efféle kalandra nem vágyunk, a megoldás ay Emirates AirLine. Mielőtt azonban erre felszálnánk, érdemes lemenni kicsit a Temze partra. Ha eltekintünk kelet felé, jól látható a Thames Barrier, a londoni árvízvédelmi mű.

Emirates Air Line

 Thames Barrier

O2 Arena

Az Emirates AirLine a nevében szereplő légitársaság által finanszírozott drótkötélpálya, amivel 110 méteres magasságba emelkedve kelhetünk át a folyó túloldalára. A libegőtől abban azért különbözik, hogy itt zárt kabinokban történik az utazás. Érdemes kipróbálni, Oyster pay as you go kredittel használható. Az északi parton a Royal Victoria DLR állomás közelében "szállunk le". Innen a könnyű vasúttal érdemes megközelíteni a modern London kihagyhatatlan látnivalóját, Canary Wharfot. Már Greenwich-ből is látszanak az égbe szökő irodaépületek. Ez London új pénzügyi központja, több bank központi épülete is itt található. A méreteikkel lenyűgöző épületek között sétálva több furcsaságra is figyelmesek lehetünk, mesterséges öblök, raktárházakra emlékeztető, felújitott épületek, lecsupasyított portáldaruk. Canary Wharf régen kikötő volt, egészen a 20. század közepéig, ez volt London első számú kikötöje. A nagy tengerjáró hajók azonban már nem képesek idáig felúszni a Temzén, ezért új kikötő épült a folyó torkolatában, ez pedig elnéptelenedett és rozsdatemetővé vált, majd a tudatos várostervezésnek köszönhetően újjáéledt, igaz más funkcióval.

Canary Wharf

Canary Wharf

Canary Wharf

Magunk mögött hagyva a felhőkarcolókat egy parkon át jutunk el a félsziget déli végébe. A cél Greenwich, a Temze túlsó partján. A folyó alatt gyalogosan vagy a DLR-ral kelhetünk át. Igen alatta, itt híd nincs, és igen, akár gyalogosan is. A félsziget déli végén, az Island Gardens-nél van egy kis kupolás épület, abba kell bemenni. Hosszú csigalépcsőn kell lemenni, ami egy alagútba vezet, ezen lehet átkelni a Temze alatt. A folyó túlsó partján egy szépen felújított klipper áll. Itt található a Királyi Tengerészeti Akadémia, és a hozzá tartozó múzeum. Érdemes egy sétát tenni a történelmi épületek között. Az akadémia szomszédságában található a Greenwich Market. Maga a piac nem nagy szám, de kitűnő hely egy ebédhez. Tovább távolodva a folyótól a főutat keresztezve elérjük a Greenwich Parkot. A Parkban található a Greenwich Observatory. Az épület előtt egy acél csík jelöli a keleti és a nyugati világ határát, vagyis a 0. hosszúsági kört.

Cutty Shark

 Royal Navy College

Royal Navy College

Greenwich-ből hajóval érdemes visszamenni a belvárosba. A Temzén rendszeres hajójárat közlekedik, napközben nagyjából 20 percenként mennek a hajók. A jegyet az Oyster kártyával is meg lehet venni a pay as you go kredit terhére, ekkor még kedvezményt is adnak. A hajó Embankmentig közlekedik, ez a Charing Cross mögött van. Aki nyugatabbra is felfedezné a várost hajóval, annak itt át kell szállnia egy másik járatra. Ezek a hajók azonban jóval ritkábban járnak és csak este, de egészen Putney-ig közlekednek. Részletes menetrend és díjszabás itt található.

Mit érdemes megnézni? 1.0

A mai poszt egy kicsit a turistáknak "kedvez", arról írok mit érdemes megnézni annak, aki meglátogatja a brit fővárost. Persze, tudom, írtak erről már nálam avatottabbak könyvtárat megtöltő mennyiségű útikönyvet, mégis veszem a bátorságot. Az útikönyvek általában oldalak százain keresztül írnak erről, megemlítve sok mindent, amit én kihagyok. Én nem fogok történelemről, építészetről írni, aki ilyet keres, az tényleg üssön fel egy útikönyvet vagy lexikont. Ez a bejegyzés, és a soron következő néhány, mindössze egy rövid összefoglaló lesz,  arról mit érdemes megnézni, mi fér bele kb. egy napba, mit mivel érdemes összekötni. Minden leírás követ valami tematikát, az enyém leginkább a tapasztalataim tematikáját követi, több embernek végigmutogattam már London főbb látnivalóit, így kb. tudom, mit mi után érdemes megnézni, hova mikor érdemes menni. Persze amit itt leírok az nem szentírás, és legfőképpen, az aktuális állapotot tükrözi, ki tudja, igaz lesz-e pár hónap, év múlva.

Elsőként, minden attól függ, ki az aki meg szeretné nézni a várost? Először jár itt életében, vagy volt már Londonban? Mi érdekli inkább, kultúra, művészet, építészet, történelem? Mennyit bír menni egy nap? Legfőképpen, mennyi ideje van megnézni a várost? Itt el is érkeztünk a legfontosabb kérdéshez, mennyi idő is kell Londonra? Természetesen minél több annál jobb, de mégis. Erre nagyon nehéz általános választ adni, pont a fentiek miatt, mindenki más tempóban megy, mást akar látni, ki ezt, ki azt tekintené meg tüzetesebben. Szerintem, annak aki még soha nem járt itt, négy teljes nap a minimum, vagyis az érkezés és az utazás napjait nem számítva négy nap kell. Ez alatt bejárhatóak a főbb látványosságok, képet kaphat az illető Londonról, de mindent csak felületesen szemlél meg, vagyis inkább a nevezetes helyszíneket keresi fel, de nem megy be sok helyre, és persze mind a négy nap egész napos program, tehát reggeltől estig úton van. Lássuk az egyes napokat részletesen.

Nem feltétlenül ennek a napnak kell az elsőnek lennie, sőt. Két dolgot érdemes figyelembe venni ennek a programnak a tervezésekor. Lehetőleg ne hétvégére tegyük, illetve lehetőleg olyan napon menjünk, amikorra az időjárás jelentés napos, de legalább is többé kevésbé tiszta időt jósol. Megbízható londoni időjárás jelentés itt található. Ez a brit meteorológiai szolgálat oldala, pár napra előre tapasztalataim szerint elég megbízhatóak. Tehát a program a Buckingham Palotánál kezdődik, ide a Green Park vagy Victoria metróállomásoktól könnyedén el lehet sétálni. A palota London egyik jelképe, fő turistalátványossága, így kihagyhatatlan. A Palota előtti téren mindig sok az ember, mindenki fényképezkedik háttérben az épülettel, őrséggel, rendőrökkel. Apropó őrség. A híres őrségváltás az év egyes szakaszaiban más-más gyakorisággal van, aki erre feltétlen kíváncsi nézze meg a British Monarchy honlapját. A palotát első körben kívülről érdemes megnézni, de aki feltétlenül be akar menni, annak a Queens Gallery és a Royal Mews egész évben látogathatóak, míg a palota termei csak a nyári hónapok alatt, amikor az uralkodó Windsorban vagy Edingbrough-ban van. Ezekért természetesen már belépési díjat kell fizetni. További részletek ezen az oldalon.

Buckingham Palace

A Palota után a St. James Parkon keresztül rövid sétával elérhető a Westminster Abbey. Érdemes körbejárni az épületet a Storey`s Gate, Great Smith Street, Little Smith street, Great College Street útvonalon. Így a katedrális és a Parlament épülete is több irányból megtekinthető, fotózható. Természetesen, aki akar be is mehet a katedrálisba, vasárnap kivételével a nagyközönség előtt is nyitva van. Részletek a Westminster Abbey honlapján. A Parlament látogathatóságáról pedig egy másik honlapon lehet tájékozódni. A Big Ben a Parlament északi részén található, innen könnyedén elérhetjük a Westminster hidat. A túra folytatásaként ezen érdemes átkelni. Mivel ez egy ívhíd, nincsenek a hídpálya fölé nyúló tartóelemek, így hídról kitűnő fotók készíthetőek  a Parlament épületével vagy a London Eye-jal a háttérben.

 Westminster Abbey

 Big Ben, a Parlament óratornya

A híres óriáskerék a séta következő állomása. Aki esetleg nem tudná, a London Eye, vagy London Szem egy 135 méter magas óriáskerék, melyen 32 kabin van, és ami nagyjából fél óra alatt fordul körbe egyszer, fantasztikus kilátást biztosítva a látogatók számára. A kabinok teljesen zártak, így azoknak is javasolható, akik egyébként tartanak a magasságtól. Amit tudni érdemes, itt mindig sokan vannak. Ezért érdemes ezt a túrát hétköznapra tenni, mert akkor kisebb a tömeg. A napos tiszta idő pedig a kilátás miatt fontos. Nagyjából kétszer fél óra sorban állással érdemes számolni, egyszer a jegyvásárlásnál, egyszer magánál az óriáskeréknél. Akinek ez túl sok, vehet drágább jegyet, amivel mindkét sorban elsőbbséget élvez.

 A képen édesanyám, háttérben a London Eye

Kilátás a London  Eye-ról a City felé

A London Eye után érdemes végigsétálni a rakparton folyásiránnyal megegyezően (tovább arra, amerre a Westminster hídtól a London eye felé mentünk). Sok érdekesség található mindkét parton, és jó képek készíthetőek a St. Paul Katedrálisról és a City-ről. Ekkora már biztosan ebédidő van, a rakparton lépten-nyomon találunk éttermeket, kávézókat. A választás csak pénztárca és ízlés kérdése. Az pedig, hogy meddig jutunk el, csak attól függ, mennyi időt töltöttünk el az eddigi látnivalóknál. A főbb attrakciók a Queen Elizabeth Hall, a Nemzeti Színház épülete, a Tate Modern, a Globe színház, a London Bridge és körnzék rómaim kori emlékei, valamint a Szilánk. Senki ne lepődjön meg, a London Bridge előtt fel kell jönni a rakpartról és csak a híd után lehet visszamenni a Temzéhez. Idáig szerintem mindenképpen el lehet jutni. A London Bridge környéke a város legrégebben lakott részei közé tartozik, maga a híd nem nagy látványosság, inkább a helyszín érdekes, itt az ókor óta áll híd. Persze ma nem az eredeti hídon zajlik a forgalom, de a történelem során az új hidat mindig a régi alapjaira építették, így helyileg a mai híd is pontosan az ókori helyén áll.

 Globe Theatre

 The Shad, vagyis a Szilánk, a moszkvai Mercury Tower átadásáig Európa legmagasabb épülete.

A London Bridge

Ha maradt még idő és energia, tovább sétálhatunk a rakparton keletre, innen már jól látszik a város egyik ikonikus jelképe a Tower híd. Útközben a londoni városháza mellett is elhaladunk, majd megérkezünk a hídhoz. Az átkelő ma is üzemel, ha nem pusztán át akarunk sétálni rajta, hanem a kapcsolódó kiállításokat is meg akarjuk tekinteni, azt is megtehetjük. Bővebb információkat innen lehet szerezni a kiállításokról.

 A Tower Bridge

City Hall, vagyis a londoni városháza

Ha átkelünk a hídon, a londoni city, vagyis a belváros kapujában találjuk magunkat. Itt található a Tower épülete, ami egy középkori erőd. Természetesen ez is látogatható, akit érdekel, nézze meg a Tower honlapját. A túra zárásaként tehetünk egy sétát a City-ben. Érdekes kontraszt a helyenként szűk, zegzugos utcák és a modern irodaépületek, felhőkarcolók. Az utcaszerkezet ókori, hiszen a belvárost mindig az eredeti elrendezés alapján fejlesztették, építették újjá, de az építészet a korral halad. Előre szólok, ez a séta nekünk is csak szűken fért bele az egész napos programba, úgy, hogy mi csak a London Eye-ra ültünk fel, minden mást csak kívülről néztünk meg. A Cityben található a  Szent Pál Katedrális, ha valaki ezt is megtekintené belülről, akkor tényleg érdemes ezt a túrát két napra bontani. Részletekért a Saint Paul's Cathedral honlapját lehet felkeresni.

 Saint Paul's Cathedral

 A belváros, vagyis a City látképe

Az egyik jellegzetes belvárosi felhőkarcoló, becenevén Gerkin, vagyis Uborka.

View Larger Map